„Meddő állat”
A férfi egyetlen lényegi tulajdonsága, hogy nem nő. Ebből persze további következmények származnak, melyek mind abba az irányba mutatnak, hogy a férfi elindult egy úton, melyen a nő visszamaradt. A természetből kivezető útról van szó, melyre a bibliai teremtés-mítosz szerint a nő taszította a férfit. Nietzsche azt mondja, hogy „ha egy nőnek tudós hajlandóságai vannak, általában valami nincs rendben a nemiségével.” A nagy Friedrich úgy véli, hogy míg a nő csak véletlenül, addig a férfi szükségszerűen lép ki a természet körforgásából. A férfi nem szülhet gyermeket, de szül mást. Az ő gyermeke eszme, mű, pusztító vagy alkotó gondolat.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 9, 2008 @ 12:00 de. • válasz erre
“…a férfi (Atya-Fiú) kapcsolat kiemelődik a természet rendjéből, amelyben anya és lány is létezik, és egy olyan térbe tevődik át, amelyből a női elem ki van zárva…” (Jung: A nyugati és keleti vallások lélektanáról 146. p)
A dolog talán azzal kezdődik (talán mással), hogy a fiú az anya számára más (nem nő), és ez a (talán a) születés pillanatától kódolódó idegenség csak (az ödipusz, de talán) az oresztész komplexus ellenében ismerheti fel azt, akinek mása, hogy Platón Timaioszánál (amire Jung építi fentebb idézett, A szentháromság dogmájának pszichológiai értelmezésében kifejtett gondolatmenetét) jóval egyszerűbben fejezzem ki magam.
október 9, 2008 @ 2:39 de. • válasz erre
Ha az ember elkezdene osztódással szaporodni, mint az egysejtűek, vagy a földönkívüliek esetleg, mint a csigák hímnőssé válna, akkor mindennek vége. Se foci, se TV. Se letagadott irigykedés az asszonyok bűntelen mosolyáért, az élményért.
A férfi méltatlankodik és Sziszifuszként küzd azért, ami a nőé, csak a nőé, amit a nő minden pillanatban megtapasztalhat. Nevetségesek vagyunk. Szánni valóak vagyunk. Jobb lenne bevallani. Elegánsabb. Vagy legalább kevésbé snassz. Nietzsche megtalálja a kákán a csomót. Egy érvvel több ellenünk.
október 9, 2008 @ 1:01 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
október 9, 2008 @ 4:41 du. • válasz erre
Végre egy kis szex
Annyi Kant-idézet között már el is felejti az ember, hogy fiú-e vagy lány, hogy a nők szoknyája érdekli-e egyáltalán, s a nők járása a ringó csipővel, az izgalmas hajlatok erre-arra érdekesebbek-e mint egy női Nobel-díj!
Kép bezzeg nincs, tehát az igenlő választ a csípő javára (a díj ellenében), csakis fáradtságos képzeleti munka után hozhatjuk felszínre, de akkor igen meggyőző érvek moccannak már bennünk! Persze ennek rém egyszerű oka van – hihetetlenül fáradságos elképzelni egy Nobel-díj átadást, mondjuk olyan alázatos mosollyal női arcon, mint ahogy a legutóbbi magyar férfiú díjátvételekor az szerteszét alázatoskodott.
Tehát eleve nem is akarnánk Nobel-díj átvételt elképzelni a rendelkezésünkre álló férfias alapból – azaz baromi nehéz dolgunk van.
Legalább annyira férfiasan nehéz, mint amennyire a miniszterelnök úrnak is az volt ezt a vasúti szerencsétlenséget egyszerre két különböző nemű hallgatóságnak elővezetni, férfiasan meg nőiesen is megrendülten, és meglepve, mintha női Nobel-díjat kapott volna az ország.
Szóval nehéz ez, rohadtul nehéz feladat. Még szerencse, hogy a Kamara mindent megtesz az Unió segítségével a helyes “irányvonal” kialakításához. Pécsett éppen ma kerültek helyükre a dolgok, mint meghívóm mondja:
“2008. október 9-én, 14 órától
a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara székházában
workshopot szervez az alábbi témakörben:
„Hogyan járul hozzá az üzleti siker növeléséhez a nemek közti egyenlőség”.
A mottó: “Szüntesse meg a nemi sztereotípiákat – Adjon esélyt a tehetségnek!”
“Break gender stereotypes, give talent a chance!”
Remélem, sok nő ment el – , hogy legyen számomra esély!
Egy fiú(farkas)
október 9, 2008 @ 6:15 du. • válasz erre
Talán ösztönzöm a vitát, ha felvetem, hogy van “nemző” és van “szülő” géniusz (férfi persze mindkettő). De mi van, ha nincs?
október 9, 2008 @ 6:30 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Igen, amikor Szókratész szadakozik, hogy neki semmi sem jut eszébe, csak mások gondolatát segíti világra, azzal mentegetőzik, hogy az anyjára ütött, aki bába (volt).
október 9, 2008 @ 6:30 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#4):
Hogy a gyönge nőknek kevésbé hajlékony a derekuk?
október 9, 2008 @ 11:35 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#7):
Erősen lopakodunk be az éjbe, de az imént Szokratészt hoztad szóba, s kanyarogtam is egyet a név körül a neten, Platónig vissza az időben és kezdtem magamra ismerni:
“aki azt hiszi magáról, hogy tud valamit, pedig csak nagyon keveset vagy semmit sem tud”. (Szókratész védőbeszéde; X. Devecseri Gábor ford.).
Tehát visszalebbentem az időben a XXI. század elejére, tudomásul véve, hogy a múltból a matriarchátusból dereng föl valami, a régmúltból meg anyasági szobrok, de csak nagyon homályosan, s nem egészen értve a blogbejegyzés CÉLJÁT: vajon a férfi – nő viszony, vagy a zseniség keletkezéstörténete-e a számára kívánatos lényeg avagy a kettő elegye.
De hál’ Isten nem csak Szókratészt hoztad szóba, jó Erik, hanem a női derekat is, és ez derekas tett volt tőled, mert most lesz mibe kapaszkodnom – vagyis nőm derekához megyek!
október 10, 2008 @ 7:26 de. • válasz erre
Bejegyzéseim célja mindig egy: a célt az olvasónak kell megtalálnia, neki kell keresnie, én csak kijelölöm a teret, melyben szeretném ha mozogna. Persze a hozzászólók célja sem lehet más: igy jön létre a diskurzus, mely az igazi cél.
október 10, 2008 @ 9:03 de. • válasz erre
A zabolátlan potensség meddővé tesz! Régi vicc, alig merek vele előhozakodni. Az öreg és a fiatal bika a dombon. A fiatal bika: Figyelj Öreg! Tehenek! Odarohanok és elkapom a legjobbat! Az öreg; odasétálunk és mind.
Melyik stratégia hoz több örömet és borjút? Melyik stratégia vezet kiegyensúlyozottsághoz? Melyik stratégia vezeti a csoportot expanzióhoz? Melyik stratégia hozza az egyszerű nép nyelvén a stresszt – iskolázottabbaknál a distresszt – amely meddővé teszi azokat is, akik egyébként nem lennének meddők? És így tovább, sorolhatnám az osztályfőnöki óra anyagát.
A meddőség az öregek szerepvállalásán múlik. Ha nem tudnak megöregedni, ha nem tudják az ezzel járó szabályozó szerepüket megfogalmazni, elfogadtatni, ha csak einstandolnak egy két tehenet, de azokkal már nem bírnak, akkor, mint vesztésre ítélt bohócok a fiatalokkal folytatott versenyben szétcseszik a csoportot. A csoport meddő lesz, és benne mindenki. Mondják a mi világunk az örök fiatalok világa. Most féljek, vagy reménykedjek?
október 10, 2008 @ 9:29 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Én a viccet fiatal, középkorú változattal ismerem, a fiatal ugyanazt mondja, mint a Te variánsodban.
A középkorú azt, amit Nálad az öreg.
Az öreg az általam ismert variánsban viszont így szól: Addig fussunk, amíg észre nem vesznek.
Lehet, hogy mások Veled folytatott beszélgetésének hatása is hozzájárult az új variáns létrejöttéhez?
október 10, 2008 @ 3:39 du. • válasz erre
A vicc eredetijében – ha van olyanja egy viccnek – az öreg bika azt mondja:
“legelésszünk csak, feljönnek azok maguktól…”
És ez, valóban a tapasztalat és a takarékos bölcsesség hangja…
október 10, 2008 @ 3:57 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#9):
Nőkről lévén konkrétan szó, aligha hiszem, hogy a diskurzus volna az igazi cél!
V.ö. a bikás történetek, melynek eredetvizsgálatában férfitársaim oly’ pompás precizitással lelik örömük – mint jómagam is.
október 10, 2008 @ 9:45 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#13):
Talán azért lelem örömöm épp ebben (a másikkedvencem, a “mi mennyi?” mellett) mert a deromatizált, és így viszonylag reális képet ad a férfi nő kapcsolatról.
október 10, 2008 @ 10:57 du. • válasz erre
Nem inkább azoknak a férfiaknak egymás között működő öniróniája, akik tudják, hogy a klubból hazamennek?
október 10, 2008 @ 11:33 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#15):
de, persze, de legalább kevéssé romantizált, és nem két latin szerető tipikus szövege.
Amúgy: Nietzsche/Kant/Szókratész – Öreg/fiatal bika: 9.5:6.5 (Ha Lucifer 10-es kommentjét ide is, oda is soroljuk) Még vezet a bölocselet, de Aristo felbukkanása a másik oldalon talán tendenciát jelez.
Engem arra a Karpov – Kaszaprov döntőre emlékeztet, ahol Karpov nagyon megugrott, azátn Kaszparov beérte, és csak döntetlenek, döntetlenek…
október 11, 2008 @ 1:15 de. • válasz erre
Milyen furcsa, most akartam írni, hogy Aristo megjelenésével azt vártam, hogy végre szárbaszökken a bölcselet.
Talán még annyit, hogy Lois Andreas-Salomé volt éppen az aki , ha nemcsak Nietzsche-re, de Rilkére, Freudra is hatott, s talán nemcsak természetközeliségéből adódóan, ha ezen Nietzsche idézet alapján ezt nem is gondolhatnánk.
október 11, 2008 @ 7:54 de. • válasz erre
Tök mindegy! Aristo azt állítja a viccváltozatáról, hogy tapasztalat. Nincs valakinek kölcsönben valami kis Hegel?
október 11, 2008 @ 8:32 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#18):
Boldag, akinek mindíg van kedve, és még boldogabbak (talán) a szatírok (bár ennek emberi variánsairól az orvosok másként vélekednek), akik folyamatosan képesek is (épp ettől szatírok).
– nem akarom Aristo kenyerét elvenni. 
Jung, esetleg Kant?
október 11, 2008 @ 9:02 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#19):
(Jung, esetleg Kant? – nem akarom Aristo kenyerét elvenni.)
Még fizetnek is neki érte!? Ez a pali valamit nagyon tud!