Hozzászólás: 157 cm

Lux Erik

Lux Erik — Tue, 25 Nov 2008 11:59:42 +0000

Válasz lucifer hozzászólására (#10):

Mely nemzet azért volt dicsőséges, és egyre dicsőségesebb, mert Napóleon állt az élén.Dicsőségesnek lenni – feltételezem – jó, csak kockázatos. A csoport talán valóban nem preferálja a kockázatot, de nyerni szeret, és Napóleonnal nyert. Amikor meg nem, akkor melyiküknek kellett volna lemondani még a dicsőségről is, amikor másuk sem maradt…

lucifer

lucifer — Tue, 25 Nov 2008 10:38:20 +0000

Lehetnek-e ennek ellenpontjai az oroszok, akik módjával mentek bele a permanens forradalomba.

Csepeli György

Csepeli György — Tue, 25 Nov 2008 10:27:22 +0000

Napoleon, a hiúság piramisjátékosa.

lucifer

lucifer — Tue, 25 Nov 2008 07:58:59 +0000

A nagy bankjaink után

lucifer

lucifer — Tue, 25 Nov 2008 07:58:20 +0000

Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
A francia nép annak örült, hogy egy dicsőséges nemzet tagja, Napóleon annak örült, hogy egy dicsőséges és egyre dicsőségesebb nemzet élén áll. Kergették a dicsőséget, aminek sírás lett a vége. Nagy bankjaink  kergették a dicsőséget rengeteg pénzt helyeztek ki, rengeteg embert foglaltak el. Mi kergettük a dicsőséget, rengeteg autót, házat, közösségi fogyasztást = illúziót vettünk a hitelből. Ennek is sírás lett a vége.
Hipotézis, a hiúság az elég szó nélkül síráshoz vezet. Az „elég” forrása a csoport. Ezt gondolom Napóleon is tudta, csak elcsábult. Inkább még egy kis fényes dicsőség, mint a kulizást jelentő építkezés. Különös fintora a sorsnak, hogy a kevesebb dicsőséget hozó belső szervező munkája bizonyult maradandónak.

Lux Erik

Lux Erik — Tue, 25 Nov 2008 06:39:21 +0000

Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):

Fertőz… Az érzésvilág külvilággá és énné tagolódásának nagyon korai szakaszában Heinz Kohut a mindenható tárgy képzetének megjelenése/kristályosodása után “grandiózus szelf” kialakulását (majd szerencsés esetben tovább differenciálódását) diagosztizálja (elsőként) azoknál, akik betegei voltak.
A történtekből úgy tűnik, hogy a “picic” (én és most aggattam ezt a jelzőt ő császári felségére) nemcsak remekül megjelenítette, de aktkiválta is ennek a grandiózus szelfnek a maradványait. A mindenki lelke mélyén lakozó csodás, mert képzeletében csodás tettekre képes kisgyerek megjelenítésére volt (sok más, ennél döntőbb szempontból, de már) termete révén is alkalmas.

Ps: esetleg pont fordítva lenne, mint gondolni vagyunk hajlamosak, a diktátorok olykor csak vélelmezett, olykor valóságos alacsony termetéből csak másodlagosan következnék kompenzatív agressziójuk, mely megeshet, nem is kompenzatív, hanem engedelmesség: engedelmeskedés az alacsony termetükbtől fölerősített projekciók hívó szavának, mely a csodákkra képes, és csodákról álmodozó kisgyereket véli felismerni bennük.

Válasz lucifer hozzászólására (#2):

Igazat adtam Neked, de most arra gondolok, ha azt mondja “elég”, talán ellenségeinél is gyorsabban számolta volna fel saját hatalmát.

Csepeli György

Csepeli György — Tue, 25 Nov 2008 06:29:58 +0000

Az igazán érdekes eset, mint a most bemutatott is, amikor a hiuság fertőz, milliókra terjed át.

Lux Erik

Lux Erik — Tue, 25 Nov 2008 05:48:28 +0000

Válasz lucifer hozzászólására (#6):

Részben valóban ellenlábasa. Részben azonban serkentője (ha valaki olyan hiú, hogy “nem engedheti meg magának, hogy olyan hülye legyen, mint a többiek”).

lucifer

lucifer — Tue, 25 Nov 2008 05:41:37 +0000

Igen ezt el tudom a képzelni. Könnyen lehet, hogy a racionális döntések ellenlábasa a hiúság.

Lux Erik

Lux Erik — Mon, 24 Nov 2008 15:10:23 +0000

Válasz lucifer hozzászólására (#4):

Valószínűsítve, hogy a racionalizálódást irtracionális lépések kísérik? Olykor ugyanabbana személyben.

lucifer

lucifer — Mon, 24 Nov 2008 07:16:53 +0000

Igen egy ilyen gondolatmenet elképzelhető, de egy olyan is, hogy ami megmaradt az a Code Civil, a Code Napoleon, de beszélnek Cognac Napoleonról is. Most itt valaki reklámoz valamit, vagy valamivel reklámoznak valakit?

Lux Erik

Lux Erik — Mon, 24 Nov 2008 05:50:11 +0000

Válasz lucifer hozzászólására (#2):

Avagy a késő antikvitás (Nagy Sándor, Caesar) személyes találkozása a felvilágosult hülyeséggel?