200 perc
Múlt pénteken Debrecenben volt az MSZT közgyűlése. Az egyik szekciót én vezettem. Mivel senki nem volt ott, aki tudósíthatott volna róla, magam végzem el a feladatot. Érthető, hogy kicsi volt az érdeklődés, ugyanis nyilvánvalóan marginális kérdésről volt szó, melynek jelentősége nem hasonlítható a NOX szétesésének fenyegető híréhez. A szekcióban 10 előadás hangzott el. Valamennyi előadás érintette a roma/cigány identitás konstrukciójának kérdéseit. Az előadásokat a módszertani változatosság jellemezte. Volt aki reprezentatív survey vizsgálat eredményeit ismertette, más kérdőívekre alapozott kérdezés útján nyerte adatait, de a minta nem volt reprezentatív. Más az antropológiai résztvevő vizsgálat módszerét alkalmazta, de akadtak egyszerű megfigyelésekre alapozott faluközi összehasonlítások vagy esettanulmányok. Egyes előadók sikeresen alkalmazták a mélyinterjú és a tartalomelemzés módszereit. Érdekesek voltak az akció-kutatásra alapozott előadások, melyek közül az egyik a közösségi improvizatív filmezést használta fel ugyancsak gondolatébresztően.
Az előadások alapján egyértelműen kiderült, hogy a roma/cigány identitás az azonosulás és azonosítás ugyancsak heterogén alakzata, melynek közvetlen meghatározója az interaktív helyzet, melyben kisebbségi találkozik többségivel vagy kisebbségi kisebbségivel. A helyzet csoportközi változói függvényében aktiválódik az identitás. Az identitás aktiválódását erőteljesen befolyásolja ha a helyzetben minden résztvevő azonos módon identifikálja magát, vagy egymást az ingroup/outgroup határok által teremtett különbségérzet prizmáján keresztül szemlélik. Az igen sokféle populáció igen sokféle vizsgálati eredményei alapján egyértelműnek mondható, hogy a mai magyar társadalom tévedésben van, amikor azt feltételezi, hogy a roma/cigány populáció homogén, deprivált kisebbségi csoport. A szekcióban bemutatott vizsgálatok azt mutatják, hogy akár a szociológiai meghatározókat, akár az identitás-alakzatokat nézzük, a nem roma többség által sztereotipizált roma/cigány képe teljesen hamis. Nagyon nagyok a belső különbségek, melyek még az önazonosításra szolgáló „roma” és „cigány” szavak” használatában is megnyilvánulnak. A kisebbségi csoport ma tapasztalható belső heterogenitásában tovább élnek a múlt által kódolt különbségek, melyek jellemző tevékenységek (kereskedelem, zenélés, niche-munkák) szerint tagolták a cigány populációt.
Valójában identitás-skáláról beszélhetünk. Az egyik skála az asszimiláció-disszimiláció tengelyen teszi vizsgálható a valamilyen szempont alapján romának/cigánynak minősített kisebbségi csoport tagjait. A másik dimenzióban az önbesorolás és a külső besorolás korrespondenciája illetve eltérésének mértéke szerint lesz skálázható az identitás, melyet ráadásul az is befolyásol, hogy az interakcióban a besoroló partner maga tagja-e vagy sem a szóban forgó kisebbségnek. Amennyiben a kisebbség szegregáltan él, a besorolás eredménye nagy mértékben függ a térszerkezettől, s ugyancsak fontos szerepe van a szociális térnek a kategorizációban, melynek változatai a mélyszegénységtől a sikeres vállalkozói státuszig terjednek.
Az identitás alakulásában szerepet játszó tényezők sorában két előadás is foglalkozott az iskolával. Egybehangzó megállapításuk, miszerint az integrált iskolai oktatás a későbbi életút szempontjából eredményesebb, ugyanakkor rövid távon komoly konfliktusok forrása mind a kisebbség mind a többség szempontjából. A látszólag konfliktus mentes szegregált oktatás hosszú következményei viszont vállalhatatlannak tűnnek.
A szekcióban elhangzott előadások alapján egyértelműen megfogalmazhatjuk azt az aktuális figyelmeztetést, hogy óvakodjanak politikai döntéshozók a roma/cigány identitás jogi érvényű kodifikációjától, mert lehetetlenre vállalkoznak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 16, 2009 @ 8:17 de. • válasz erre
Ha nem indiszkrét a kérdés, hány szerkesztőségnek ment meghívó, és mennyi idővel az esemény előtt?
november 16, 2009 @ 10:23 de. • válasz erre
Ez a 200 perc arra fordítódhatott (volna), hogy egy intenzív beszélgetésben nagyjából tisztázzuk a cigány / roma kérdés feltételeit. Hol, milyen körülmények között, mi, milyen súllyal alakítja a konfliktusokat, az eszméket, a téveszméket, a valóságot. Ha ezt nagyjából látjuk, jöhet, hogy mit kell tenni, ha nem akarunk háborút. A leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik. Lehet, hogy ezt a lépést – ami azért több, mint egy – még egyszer meg kell tenni. Igazából meg kell tenni. Máskülönben lesz egy élcsapat, amely elszakad a tömegektől.
Akkor meg semminek semmi értelme. Lesznek jó dolgozatok, a politika meg lefekszik a hangoskodó mérgeseknek. És igazából nem is tehetünk neki szemrehányást. Elhanyagoltuk. Nem támogattuk. Másutt keresett boldogságot.
november 16, 2009 @ 12:49 du. • válasz erre
Az ombudsman mai cikke a Népszabadságban releváns. Erik kérdésére: jó bornak nem kell cégér.
november 16, 2009 @ 3:01 du. • válasz erre
A helyzet az, hogy ha közelről nézünk bármit egyre több egyéni jellemzője lesz, a kődarabról is kiderül, hogy egyedi, sohasem volt, egyszeri létező, magánvalóság. Ha még közelebbről nézzük – értelem szerűen – a végén kvarkok, bozonok energia kvantumok maradnak, melyek egyformák ugyan, csak nagyon nehéz belőlük a D-moll toccata és fúgát, vagy a “Bűn és bűnhődést” rekonstruálni. A dolog egyszerűen kezelhetetlenné válik. A társadalom, vagy a róla folytatott beszélgetés is kezelhetetlen az egyének szintjén, bizonyos absztrakciós szintekre szükség van, ha másért nem a praktikum kedvéért.
november 17, 2009 @ 9:12 de. • válasz erre
Azt hiszem ezt, mindenki elfogadja. A cigány / roma esetében viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy ezzel egy olyan csoportot képezünk, mint a szőkék, a barnák, a kesék a stb. és ez az előttünk álló dolgok rendezésében nem segítenek. Létező csoport születhet, de kaotikus és ezért a feladat elvégzését nem, hogy nem támogatja, de kifejezetten nehezíti. Arra figyelmeztetnek, hogy a cigányok / szőkék, kesék stb. típusú csoportba sok mindent bele lehet látni, de ezek a belelátások nem feltétlenül igazak. Sőt. Nem azok. Ha jól értem. Ha a politikusok, cigányok / szőkék / kesék csoportokat képeznek és ezekben gondolkodnak az csak a káoszt fogja növelni. Elmosódnak tudniillik azok az okok, amelyek a gondot okozzák. Ha jól értem.
november 17, 2009 @ 9:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Maradjunk abban, ha már, akkor mint a barnák, de még annyira sem, még olyat sem. Mert aki anyagilag kiemelkedik a barna standardból, azt már nem barnának, aki pedig lesüllyed, azt akkor is barnának látjuk, ha szőke.
Más szavakkal, de csak kicsit másként, aki cigány kocsmába jár, és nem kutatóként, az inkább előbb, mint utóbb, cigánynak számít. Aki nem csoportosan, és nem, az nem.
Válasz Aristo hozzászólására (#4):
A föntebb leírtak egy absztrakciós szintet alkotnak, annak következményei, de nem sokra megyünk vele. A(z absztrakciós szint ezen módja által) közvetlenül érintettek meg még ennyire sem (mennek vele).
november 17, 2009 @ 9:30 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Tartok attól, hogy az idézett szólás a cégérek (és a céhek) születése idején is csak (onnantól) ritkuló kivételekre volt igaz, a reklám korában pedig (már) egyáltalán nem/nagyon kevéssé.
november 17, 2009 @ 6:17 du. • válasz erre
Tréfa volt.