Kegyetlenkedők
A kegyetlenség az egyik legérdekesebb, s egyben legalapvetőbb emberi tulajdonság. Mint mindegyik tulajdonság ebben a nemben, a kegyetlenség is gyermeki eredetű. Felnőtt testben a sértődött, megbántott, megbékítetlen gyermek dúl, fúl, pusztít, gyönyörködik mások szenvedésében, melyet maga okoz. A kegyetlenség az agresszivitás Kelvin foka. Vágy, melyet csak növel a kielégülés. Akkor szűnik meg, amikor hordozója. A magánéletben perverzió, hatalmi helyzetben nélkülözhetetlen eszköz, hiszen hiányában a hatalmast nem választhatná el végleges és áthághatatlan szakadék a hatalom nélküliektől. A modern idők hívei mondhatják, hogy finomodott a kín, de mit mondanak az áldozatok? Nekik nem vigasz, hogy VIII. Henrik, Hitler, Sztálin kínhalált szánt volna számukra, míg a mai kegyetlenkedők inkább kellemetlenkednek, mintsem kínoznak. A szenvedés ma éppen úgy valóságos, mint volt, s lesz.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
szeptember 17, 2009 @ 6:42 de. • válasz erre
Ez bizony igaz. S miközben elfogadom, magam is hangsúlyoznám, hogy egy kegyetlen főnök és a fent említett halálgyárosok és a segédjeik nyújtotta élményanyagok között tegyünk különbséget. A kegyetlenség, a gonoszság ott rendszerré állt össze. Ezért válhatott banálissá. Ma és nálunk azt hiszem a kegyetlenség az életünk velejárója, de nem meghatározó, fő szervezője. Itt sok a kegyetlen ember, sok kegyetlenség van, de a rendszer még nem a kegyetlenséget szolgálja. Mellékesen vagyunk kegyetlenek. Ez így nem igaz, de talán jelzésnek elmegy. Hagyjuk éhen halni, nyomorogni az elesetteket, de még nem élvezzük, hogy beléjük rúgunk. Vannak, akik már élvezik, de még nem rendszerszervező elem ez az élvezet. Nem jutalom, nem egy egységgé összeállt kollektív élmény. Ami jár. Ezért van esélyünk. Nem a szenvedés elkerülésre, a csökkentésére, a szervezetté válásának akadályozására.
szeptember 17, 2009 @ 11:07 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Ó, az a kegyetlen főnök, és az a rengeteg ártatlan beosztott, akik tennék a jót és a szépet, de a főnök – különösen ha saját tulajdonú cégéről van szó – abban, és csak abban érdekelt, hogy ne működjék a cég, és tönkremenjen, hogy az utcára tehesse az ártatlanokat. (Hogy általában miért így látjuk, és karikírozás nélkül, arról – sajnos az egyik regisztrált blogomon – ítt írok részletesebben.)
szeptember 17, 2009 @ 4:31 du. • válasz erre
Az én tapasztalataim szerint vannak kifejezetten gonosz főnökök, akiket jobban érdekel, hogy gyötörhessen, mint hogy menjen az üzlet. Ismertem olyanokat, akik kifejezetten jó képességűek voltak, amikor az ember elmondta, hogyan lehetne előre menni megértették és biztosan tudom, hogy kellő önfegyelem esetén végre is tudták volna hajtani a feladatot. És siker lett volna. E helyett a hallottakból kimazsolázta a következő gyötörjünk projekthez szükségeseket és gyötört, alázott. Majd elmondta, hogy nem dolgoznak, ezért kell gyötörni. Egyébként tényleg nem dolgoztak, hanem zokogtak. Ez szó szerint értendő. Én is sírtam. Ez nem értendő szó szerin. Én külső voltam semmi közöm nem volt semmihez, csak hát ilyen körülmények között mi se tudtunk produkálni.
Aztán vannak olyan nagyra törő gyötrők, akiknek azt mondasz, amit akarsz semmit se képesek felfogni, de akarnak, és ezért gyötörnek. És ezzel érnek el eredményt. Lesz valami teljesítmény és lesz örömforrás is. Mindkét típus végképp reménytelen. Az érdekes, hogy ezek a kártékony alakok, miért nem szelektálódnak ki? Mert függetlenül attól, hogy kontraproduktívak, vannak. És szép jövőjük van.
szeptember 17, 2009 @ 5:28 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Tehát Isten angyalai a földi siralomvölgyben az ördögök kezére adattak, mindig is sejtettem.
szeptember 17, 2009 @ 5:42 du. • válasz erre
Ezt Te mondod, de én nem ezt írtam. Én azt írtam, hogy nem csak mutiban vannak gonosz főnökök. Arra, hogy miért / hogyan lesznek gonosz emberek főnökök, ezt a kérdést kerültem. De vannak. Én láttam.
Egyébként azt, amit ajánlottál azt a T. Regisztráltak olvashatják. / ?
szeptember 17, 2009 @ 6:21 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Kétségtelenül én írtam. Mentségemre szolgáljon, hogy kizárólag a főnökök kegyetlenségéről volt szó, és úgy tudom, a verőlegény nem kimondottan főnöki poszt – és a munkatársak, mintha egymástól is képesek lennének szenvedni…
Igen.