A bestia
A szó metafora, valójában az ember nem bestia, hiszen ha kegyetlen, emberi módra az. Öl, ver, pusztít de mindig csak a másik embert, akit nem tart annak, ami. Ha íróasztal mögött ül, csak elgondolja és kiterveli az ölést, ha kint van a terepen, akkor szorgalmasan nekilát a munkának, s teszi a dolgát. Sztálin és Blohin, Himmler és Globocnik kettősei ideálisan mutatják a munkamegosztást, amikor is egyik élete sem lehetett teljes a másik nélkül. Korunk bestiái a bűnügyi rovatok hősei, de ki tudja, mikor jön el újra az ő idejük, amikor nagy fizetésért, fényes egyenruhában, kitüntetésekkel a mellükön teszik azt, amit most titokban, sötétben, bérért.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
![]()

szeptember 14, 2010 @ 8:08 de. • válasz erre
A bestia az, az ember, aki embert kínozva, emberrel szemben élve ki vadállatiasságát lesz boldog. A bestia élvezi, hogy félnek tőle, hogy kínozhat. Önként kéjjel öl. Az ölésért. És itt be kell lássuk a pontatlanságunkat. Elvitt a hév. A vadállatok ebben az értelemben nem bestiák. Ők nem élvezik a kegyetlenséget, nem válnak professzionális kínzóvá, nem teremtenek hozzá hivatalt. Kitüntetést se adnak, kapnak az e téren felmutatott szorgalmukért. Az ő vadállatiasságuk az éhségük csillapítását, a génjeik átörökítését szolgálják. Van benne valami természetes. Nem örömteli, de természetes. Az ember „természet feletti” vadállatiassága a természet hibája, amit az ember szégyellősen – növelve a bajt – különböző konstrukciókkal igyekszik elfedni. És ha ez sikerül, akkor lesz az ember embernek a bestiája.
szeptember 14, 2010 @ 5:43 du. • válasz erre
Nem hinném, hogy a természet hibája lenne – bár fölötte kényelmes lenne, ha mindenről a természet (leánykori nevén a Teremtő) tehetne, de már a teremtett világban is valami más derengett fel szabad akaratként, ami nemcsak akaratként szabadult el.
szeptember 14, 2010 @ 7:34 du. • válasz erre
Különös, hogy a bestia nem lett népszerű. Holnap a köpönyegforgatók jönnek, talán velük sikerem lesz.
szeptember 14, 2010 @ 7:44 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#3):
Nem itt lett sikere, hiszen nem itt, hanem a hívőknél mocorgott. Igaz, ott nem is egy bestia, de épp csak megmutatták a fogukat/karmaikat, pedig egy jó kis bestia hecc! – arra lenne igény, de annak ígérete mellett ez “csak szó, szó, szó“…
szeptember 14, 2010 @ 8:41 du. • válasz erre
Ha postmodern értelemben szeretném átértelmezni a bestia klasszikus jelentését, pontosabban szereplőt találni rá, akkor mindenképpen a virtuális bestiára gondolnék. A virtuális virtus digitális manifesztációja / információs vadállataként a hacker, ki mindegy, hogy milyen színű kalapot visel – legyen az fekete, vagy fehér -, valakinek a “kedvenc állata”. A saját szőrzetre dolgozó digitális bestiát előbb utóbb begyűjtik, és saját célokra használják fel. Meglehet hogy közben kólát és chips-et
is kap, nehogy éhen vagy szomjan haljon. Lételeme a hackelés, eszközei a vírusok, férgek, tróják és egyéb élősködők. Előszeretettel hasznája ki a kevésbé ügyes, vagy ügyetlennek programozott programozók programhibáit. Önálló életre gazda(g)test nélkül hosszabb ideig képtelen, s a napfényre különösen érzékenyek. Az általa kinyert ismereteket információbrókerek adják-veszik, de ők már a digitális bestializmus magasabb rendfokozatát képviselik.
szeptember 14, 2010 @ 8:44 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#5):
szeptember 14, 2010 @ 9:03 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Később, ha gondolod részletesebben is kifejtem az információbrókerség lényegét, de izgatottan várom a köpönyegforgató definícióját. Meglehet, hogy ma nem is fogok aludni, vagy Ágostonhoz fogok fohászkodni, nehogy megtámadjon egy digitális bestia!