A bohóc
Senki sem veszi komolyan amit mond és tesz, kivéve őt magát. Az ő élete a komolyan vett komolytalanság. Nevet mindenki rajta, de az ő szeme könnyes. Mindent előre tud és lát. Nem is lehetne másként, hiszen ha nem számítaná ki a mutatványt, nem lenne sikeres. Ugyanakkor senki sem hiszi el róla, hogy nem spontán. „Szeszélyes,” „ bohókás,” „megbízhatatlan”, mondják róla vádlón a szeszélyesek, bohók és megbízhatatlanok, akik megfontoltnak, magasztosnak és megbízhatónak képzelik magukat. A bohóc titka, hogy látja az emberek másik arcát, melyet ők maguk nem láthatnak, miként nem látják a Hold másik felét sem. Amit nem látunk, arról azt hisszük, hogy nincs. Igy azután azok sincsenek, akik látják, amit mi nem. Sok minden nem látottal ez a helyzet. Nem volt mindig így, de most már ez marad. Csak a bohócok tűnnek el végleg.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
október 18, 2010 @ 10:05 de. • válasz erre
A bohóc a nagy idők nagy alakja. A nagy idők azon múló vágyainak a hordozója, amikor az ember még látni akart, amikor nem csak azt kutatta, ami kézzel fogható, nem csak azt hitte, amit szemével látott, nem csak abban hitt, aminek volt haszna és fogyasztói ára, hanem a létezőn túli Rendben is. Ezekben a nagy időkben az embereknek még volt lelkük ehhez. Ma ezek a nagy idők már nincsenek, de a múló idő a vágyat s vele a bohócot itt felejtette. Így ő itt van, s meséli azt, amit lát. De a világ már megváltozott, már csak nevetünk rajta. Tehetségét már csak arra használjuk, hogy két komoly szám közötti szünetben mulattasson minket, a nagyérdemű közönséget. Az előadás után pedig az új kor, új bajnokai egy személyi asszisztenst szalasztatnak hozzá, mondja már meg mennyi a díja, kellene a gyerek zsúrjára! Valami vicces.
október 18, 2010 @ 12:34 du. • válasz erre
Nem biztos, hogy ezek múló (és nem biztos, hogy) vágyak. Hajlamos vagyok a gondolkodásunkkal azonosítani, ami meglehetősen változó, még ha az udvari bolond tartása meg is szűnt királyi privilégium lenni.
A két komoly szám közötti szünet viszont (általam biztosan) nem felülmúlható telitalálat!
A gyerekzsúr, mint helyszín szintén…
október 18, 2010 @ 1:02 du. • válasz erre
Igen, lehet. Mármint, könnyen lehet, hogy ezek nem múló vágyak.
október 18, 2010 @ 2:22 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Kis idők kis tanújaként mi mást is mondhatnék a 68-as méretű cipőmben, amelynek végét – a krumpli orromtól – alig látom! Amit itt rejtve javallsz: két komoly bohócszám közötti szünetben adják elő a “komolytalan” dolgokat – szóval szívemből, a 46-os méretű szívemből zenged, ó Lucifer!
Mert ez itt már a bohócok cirkusza, ezért csurog, randa csíkot húzva fehérre mázolt arcomon a könny! Bruhaha…
október 18, 2010 @ 2:26 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#4):
október 18, 2010 @ 3:04 du. • válasz erre
Sajnálom, hogy képeket nem lehet ide feltölteni. Laci küldhetne egyet magáról.
október 18, 2010 @ 4:01 du. • válasz erre
Bohócok és törpék látványáért nem kell sokat fáradnod, elég az első újságos standig. Igaz, az abban szereplők nem kis idők kis tanújaként mutatják a fizimiskájukat, de a látvány élvezetekor az mindegy!
október 18, 2010 @ 4:07 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#7):
Ó a törpék, róluk eddig szó sem esett!
október 18, 2010 @ 11:58 du. • válasz erre
“A bohóc bölcs, mert pénzért játssza a bolondot, amíg másoknak fizetniük kell ugyanazért a kiváltságért”
– ezek szerint eltűnőben van a bölcsesség … is.