A buja
Az ember polimorf perverz, szokta volt mondani Freud, aki tudta, de nem tette, amit mások nem tudnak. De ki a buja, csak bujaság van. Test van, mely kiköveteli jogait. Ha ezek a jogok sérülnek, akkor a lélek issza meg a levét. Paneth Gábor szerint a testi vágyak kielégítetlensége megmérgezi a lelket, ahonnan a méreg visszaszivárog a testben, s megbetegíti azt egészben vagy részben. A fösvény szerint a bujaság sokba kerül. „Megéri”-válaszolja erre a buja.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
Címkék: buja, bujálkodás, bujaság
december 6, 2010 @ 7:39 du. • válasz erre
Azt hiszem, hogy egyrészt nem rossz nyomon indultam el a bűn értelmezésével, miszerint (ha idézőjelben is, de) “forrása” test lenne (mert ez a bejegyzés is, pontosabban a bujaság bűnként való kezelése nemcsak kompatibilis, hanem erősíti álláspontom.
Újra hangsúlyozni szeretném azonban, hogy az erény(hez nem feltétlenül elvezető, de annak) elérését valószínűsítő út nem a test legyőzése (még kevésbé megbüntetése), hanem uralása. (Pontosabban az erény fogalmának olyan pontosítását valószínűsíti (csak és remélem, csak egyelőre), ami az erény szót jelenlegi antik kacat kontextusából újra elevenné, az aktív szókincs részévé teszi.
december 7, 2010 @ 10:46 de. • válasz erre
A bujaság életminőség javító szerepe aligha kétségbe vonható, csak arra kell vigyázni, hogy jókor jó helyen emlékezzünk rá.
december 7, 2010 @ 10:57 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
– és a Derülőben