A csomó
Volt egyszer egy város, s annak volt egy királya. Csinált egy csomót, melyet senki sem tudott többé kioldani, vagy ha mégis, akkor a csomó megoldója Ázsia királya lehetett volna. Nagy Sándornak éppen ez volt a célja. Mivel a csomót ő sem tudta megoldani, kardjával kettévágta. Nagy Sándor Ázsia ura is lett. A csomó azóta is jelképe azoknak a politikai dilemmáknak, amelyekben csak rossz választások vannak. Új paradigmát kell keresni ilyenkor, s akkor a csomó csak egy csomó lesz, melyet már nem kell megoldani, elég, ha kettévágjuk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 26, 2008 @ 2:31 de. • válasz erre
Én a Kádár, a kompromisszumok robotosának érájában nőttem fel, ahol anyánk közölte, hogy a gyerek kilenc hónapra születik, apánk bólogatott; Róma sem egy nap alatt épült fel. Itt csomókat kettévágni nem volt divat. Nagy Sándorról ritkán esett szó, és ha igen hát kispolgári perspektívából ítéltetett meg. A háborúk elvileg elkerülhetők, de a gyakorlatban bekövetkeznek – mondták – drágán szerzett hasznuk lehet, hogy olyan birodalom születik, ahol az emberek, ha nem is feltétlenül boldogan, de elfogadható minőségben élhetnek.
Nagy Sándor a problémák kezelésében paradigmát váltott. A fenti elvárásokat figyelembe véve haszna kétséges. Engem, mint kis lucifert is érdekel paradigmaváltás, az élhető élet paradigmájára való váltás. Meg kell mondjam nem állok olyan rosszul. Az alternatíva már ott van a horizonton, igaz a harcosok tekintete még átsiklik rajta, de már van, hogy elbizonytalanodtak. Sokat kell még ravaszkodjak. De hát nincs más dolgom.
szeptember 26, 2008 @ 8:14 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Kádár és Nagy Sándor?
– Tessék választani! 
– eredetileg a Magyar Rádióban a ’60-as, ’70-es, ’80-as években megrendezett tánczenei bemutatónak volt ez a címe, de annál sokkal izgalmasabb, amit felvetettél semhogy egy, ráadásul rossz poénnal próbáljam elintézni.
Csakugyan; mi haszna volt Nagy Sándornak?
Thuküdidész, Anabazisza? A diadokhoszok uralma, és háborúi? Vagy álmodjunk és mondjunk nagyot? Például azt, hogy európai szempontból Nagy Sándor majd 2000 évre pacifikálta a Közel-Keletet?
Hajlok arra, hogy azt mondjam, hogy egyrészt attól függ, honnan nézzük. Másrészt arra is, hogy talán már az eredeti kérdés is, de a fentebb szintén kérdések formájában rögtönzött válaszok, ha nem is egészen, de alapjában értelmetlenek.
szeptember 26, 2008 @ 9:59 de. • válasz erre
Paradigmaváltás? Itt? “Ezek” által? (Általunk?) Kinek van a kezében olyan kard, hogy elhisszük neki – holnap a csomónak nyissz-nyassz!
Lucifer emlékezete szelektív. Arra már nem emlékszik: holnapra megforgatjuk!
Igen, paradigmaváltás! Ez már őrület. Bármely percben, bárkiről, bármit.
“Csepeli kiárusította az országot a pirézeknek!” – jelennek meg holnap a lapok!
Az Interneten a piréz nagykövet tagadja majd! De a tiltakozó tömeg hangjának zúgása betöri az ablaküvegeket.
Melyik színházban játszik az a Nagy Sándor? A macedón követ is hazudik, hiába na, a pirézekkel van az is.
Lux Erik arca se fényes, valaki hazudik. Egy CSOMÓ ember hazudik.
Kard kell, Sanyi!
szeptember 26, 2008 @ 7:29 du. • válasz erre
Válasz EL LOBO – A farkas hozzászólására (#3):
Szerintem meg Sanyi kell.
szeptember 26, 2008 @ 7:52 du. • válasz erre
Egy üstökös piás kalandor?
szeptember 26, 2008 @ 9:23 du. • válasz erre
Boldog az az ország, amelyiknek olyan politikusai vannak, akik mellett Nagy Sándor is – ha jól értem – egy üstökös piás kalandor, és boldog az a nép, amelyik ilyen politiusok irányítása mellett élhet, és Nagy Sándor programját is korrigálja, és korrigálhatja.
szeptember 26, 2008 @ 11:53 du. • válasz erre
Válasz Klárának (#4);
Sanyi karddal?
szeptember 27, 2008 @ 12:21 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#7):
Aha, új paradigmakarr(dd)al, ami egy új kar új kor kar(d) dala lenne, korrigálva a múlt Sanyiait.
szeptember 27, 2008 @ 1:34 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
– legalábbis elsőre valami Athén féléket kellene építeni. E nélkül nem látom, mi van a csomó kettévágása után. Kettévágja és? Minek enged, tőr utat? Miből lesznek a hétköznapok, amelyek naggyá teszik? Mert ugye azok teszik naggyá.
Én tényleg úgy gondolom, hogy egy Nagy Sándor típusú ember ma nem sok jót tenne szeretett hazánknak, s népünknek. Az, az érzésem, amennyiben derék katonáink képesek is lennének Egyiptomig eljutni és ott mondjuk Imi városát megalapítani, nem lenne értelmes az erőfeszítésük. És az ok nem a vérengzés elvi elutasítása – ami azért bennem van – hanem hogy nem látom, azt az élő kultúrát, amely majd vonzaná, integrálná a meghódított területeket, vagy legalább azok egy részét. Úgy gondolom, nekünk – különösen, ha világtörténelemben gondolkodunk
szeptember 27, 2008 @ 7:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
Nem vagyok egészen biztos, hogy a hétköznapok, hogy Nagy Sándor attól lenne Nagy Sándor, hogy Athén aranykorát is felülmúló, a hétköznapokat is bearanyozó kultúrát teremtett volna egyrészt.
Másrészt azt hiszem, hogy valójában azt a beszélgetést folytatjuk, amit Csepeli György a Tudósok, politikusok-kal kezdett el, (nagyon) másként működnek, mint a hétköznapok.
Amikről írsz, azok (sejtésem szerint) maximum kampányban szempontok egy politikus számára, de csak úgy, és annyiban, hogy megnézi az aktuális közvélemény kutatásokat, és nagyjából, annak megfelelően tesz úgy, mintha hasonlítana, vagy eltérne az általad leírttól.
De egyébként!
Nagy Sándor szeretne, és akar is lenni, más kérdés, hogy ilyen választók mellett, mondja ő, és lemondóan legyint. Ráadásul – és éppen ezért – 4 év alatt, vagy csak több cikluson keresztül, óvatosan; de arra meg hol a biztosíték…
Így aztán marad annyi, hogy élvezi, hogy azért, addig, ameddig, de mégis Nagy Sándor. Ha egészen kicsit is.
szeptember 27, 2008 @ 7:35 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#8):
Kard is van, ha Molotov koktélnak hívják is, és kar is. A kérdés csak az, hogy az “ellenkórus” kiszáll-e a darabból, és leül a nézőtérre, vagy a “durva rendőri erőszak” dallamát veszi-e át, avagy megtallja a sajátját. (Az elsőként jelzett lehetőségre látom a legnagyobb esélyt, de Arisztó nyilván másra, vagy ugyanerre, de másként értelmezi/nevezi a történéseket.)
szeptember 27, 2008 @ 10:49 de. • válasz erre
Lucifer mondá-kérdé: “Egy üstökös piás kalandor?”
Az úr felelé: Egy üstökös PIÁROS kalandor!
szeptember 27, 2008 @ 11:22 de. • válasz erre
Ez ötös! De még jövök!
szeptember 27, 2008 @ 11:37 de. • válasz erre
Elölről kezdeném, már amennyire van a dolgoknak eleje.
A 1945-89-es paradigmáinkból:
1. Demokrácia 1.0 ezen belül a fényes szelek, demokrácia 2.0
2. Népi demokráciák, ezen belül Rákosi, Nagy I. Kádár 1.0. Kádár 2.0
A paradigmaváltások paradigmái:
1. csomóvágás;
2. átépítés;
3. bambulás
A paradigmák között csomóátvágásos; Rákosi, Kádár 1.0 Ezek élte rövid. Valós hatásuk a gyalázatos emlékük. Minták szintjén a félelem szülte magatartások.
Átépítés; demokrácia 1.0 benne a fényes szelek, a csomóátvágásos Sztálin lefricskázta. Hatások erőtlen nosztalgikus minták, gyakorlatilag 0.
Nagy I. házon belül dettó (Itt nyilván disztingválni kellene) Öröksége mártírsága.
Kádár 2.0 a csomóátvágós történelem elsöpörte. Hatása a lájtos proletárdiktatúra mára hasznavehetetlen, de élő mintái.
A demokrácia 2.0 vergődő bambulás. A kádári hagyaték adaptációs csődje. Mintáink a hasznavehetetlenség mintái. Megy el mellettünk a történelem.
Ezek után nézem a Nagy Sándor projektet. Északi szomszédunkhoz meghívják vezető filozófusunkat. Ajaj! Ne, ne, ne szó szerint ez rosszul fogja kivenni magát! Jó, koncentráljunk a lényegre! A éppen hogy pelyhedző Nagy Sándor nagyratörő tervekkel a fejében várja az apai örökséget; egy erőszakszervezetet. Ennyire se kövessük szó szerint! Jó, akkor van egy pali, aki megunta a parttalan vitát, az önző viszályokat és … Mi van az és után? Hol a csomó? Hol az alternatíva? Mire támaszkodik? Hol veti meg a lábát? Nagy Sándor Achilles örökösének tartatta magát. Ki Achilles?
Itt tartottam, amikor nem tudván befejezni idekattintottam, hátha írt valaki valamit, ami segít. El Lobo tizennégy szóval elintézte, amin én itt szenvedtem. Kultúraépítés, Piárral. Ö ironizált, én kevésbé.
szeptember 27, 2008 @ 12:05 du. • válasz erre
Ugy latszik forradalom (kard) nelkul soha nem jon valtozas, ami kielegitene minket. Eloszor szomoru arcocskat szantam a mondat vegere, de aztan rajottem, hogy ez nem biztos, hogy baj. Forradalmat sokfelekepp lehet csinalni, csomokat is sokfelekepp lehet eltuntetni. En szivesen szoszmotolok veluk orakig, de volt mar olyan is, hogy elvesztettem a turelmem es nyissz, igaz ollot hasznaltam.
Az igazi problema ott van, hogy Nagy Sandor formatumu emberek nem teremnek minden bokorban, s igy bizony lehet, hogy sokaig kell varnunk.
szeptember 27, 2008 @ 12:20 du. • válasz erre
Válasz dcs hozzászólására (#15):
Ha el is tekintek azoknak az aprócska – változás hiján minek nevezzem? OK: – módosulásoknak vértelen jellegétől, amit a KGST EU-ra, és a Varsói Szerződés NATO-ra módosítása jelentett (és attól is, hogy mindezek, szemben a módosuló eredetiek megkötésével, népszavazástól jóváhagyott módon történtek), még mindíg kérdéses számomra, hogy az említett kielégülést valóban a változás okozza/okozná-e, vagy (a változás/módosulás nagyságától függetlenül inkább) csak a kontott vér.
szeptember 27, 2008 @ 12:24 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#12):
A piár milyen brandtre épülne?
“A brand nem arról szól, hogy mi milyennek látjuk
magunkat (self-image), hanem arról, hogy
mások milyennek látnak bennünket (real image).
Ideális esetben mások olyannak látnak
bennünket, amilyennek mi szeretnénk látszani
(wish-image) – ehhez azonban arra van
szükség, hogy a rólunk tudatosan kialakított kép,
azaz a brand mögött valódi érték és hiteles
tartalom legyen.”
szeptember 27, 2008 @ 12:25 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#17):
Beljebb vagyunk? Szerintem még mindig nem.
szeptember 27, 2008 @ 5:52 du. • válasz erre
tovabbgondolom (16) Lux Erik gondolatmenetet jobb hijan a sajat eszemmel (mert persze elofordul az is, hogy megfelelesi kenyszertol vezerelve masnak mutatjuk magunkat, mint amik valojaban vagyunk – hogy kicsit Klarahoz is kapcsolodjak).
Szerintem nem sok minden valtozott – alapvetoen semmikepp. Persze van piacgazdasag, meg utazhatunk ahova akarunk, es demokraciaban elunk. Elnezest kerek, de en nem eltem meg mar a “kemeny” kadarizmust sem, igy szamomra az AVO meg part iranyitotta uttoro mozgalom ugyanugy tortenelem, mint a keresztes haboruk vagy az amerikai polgarhaboru.
Mivel mar a legvidamabb barakban eszmeltem, a sajat tapasztalatom, az, hogy akkor is igyekezni kellett, ha nyaralni akart a csalad, kicsit ugyeskedni, ha el akartunk erni egy celt (auto, utazas), s ugy latom ma sincs ez maskent. Elbujtattuk a hajlektalanokat, mert zavarta az embereket, de problemajukat megoldani sem akkor sem ma nem sikerult. Akkor a fusizas ment, ma a fekete munka es az adocsalas. Tudatosabbak lettek azota a munkavallalok? Biztos hallottatok az ujkori rabszolgatartasrol. Szerveznek egy kulfoldi munkat, kiviszik a nyelvet nem beszelo, anyagilag kiszolgaltatott embereket majd sorsukra hagyjak oket, s a messzi idegenben azt es annyiert kell csinalniuk, amit a fonok mond. Annyi penzzel a zsebukben engedik oket haza, hogy meg epp ne erje meg nekik feljelentessel bajlodni. Ami pedig a demokratikus mukodest illeti, kis hazankban ez inkabb cirkusznak tunik manapsag. Torvenyt szego polgarmesterek, jegyzok, furcsa iteleteket hozo birak, korrupcio, stb. Multkor papoltam a fiamnak a tarthatatlan gazdasagi viszonyokrol, mire visszakerdezett, hogy miert adok akkor borravalot a fordraszomnak meg a pincernek? A valasz nagyon lesulyto: mert uszom az arral.
Azt kerdezed Erik, hogy csak a verrel szerzett valtozas hozhat-e kielegulest? Ugy tunik igen, de mivel az ember konnyen felejt, meg az sem tart soka.
szeptember 27, 2008 @ 7:09 du. • válasz erre
Válasz dcs hozzászólására (#19):
Ha jól értem, véres forradalommal megoldandó, és megoldható:
a/ ne kelljen igyekezni, ha nyaralni,
b/ ügyeskedni, ha autót akar valaki,
c/ a hajléktalanok problémája,
d/ feketemunka, adócsalás.
e/ a demokratikuzs működés magyaroszági cirkusz jellege,
f/ A törvenyt szegő polgarmesterek, jegyzők, furcsa iteleteket hozo birák (gondolom itt lesz kitüntetett szerepe a vérnek)
g/ korrupcio, stb
h/ borravaló
i/ “árral úszás”
j/ (a forradalmat célszerű világforradaloként lebonyolítani, hogy ezzel) a külföldre csaltak rabszolgamunkája (is megszüntethetővé váljék).
Céljaival egyetértek, a megoldási javaslattal szemben erős kétségeim vannak.
Akkor most én foprradalmár vagyok, vagy nem?