A gyűlölet kultúrája
A pogánykort magunk mögött hagyva tegnap délelőtt a középkori keresztény világ zsidóellenességéről beszéltem az órámon. A zsidóság teljes kulturális kiiktatása, s egyidejűleg teljes gazdasági beiktatása volt jellemző erre a korra, melynek véget a saját nevelésű konkurrencia vetett, mint azt Shylock és Antonio konflikusa mutatja a Velencei kalmárban. Velencében kapta nevét a gettó, mely azóta is minden szegregált településrész neve. A gettó előtt már készen álltak a falak, melyek nem kőből, mészből, fából készültek, hanem anyaguk az ókori zsidóellenesség metafizikai alapokon történő rekonfigurálása eredményeként létrejött új rémületekből keletkezett, tökéletesen elvágva minden összeköttetést a zsidóság és a kereszténység között. Lévén a második az első variációja, a szakítás csak akkor lehetett végleges, ha a zsidóság a keresztény szemantikai univerzum lehető legnegatívabb pólusára kerül, egy rendben a Sátánnal. Miután ez a pozicionálás megtörtént, a mindennapi gyűlölet akadálytalanul láttatta a keresztényekkel a zsidókban mindazt, mely ellen Shylock hiába tiltakozott, mondván, hogy ő „ugyanaz” mint Antonio, nincs más anatómiája és fiziológiája. A gyűlölet által formált tudás azonban megelőzi a tapasztalatot, s aki a Gonosz képében jelenik meg, annak esélye sincs többé, hogy szabaduljon
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 17, 2010 @ 9:56 de. • válasz erre
A gettó szó jelentésváltozása, és a megváltozott jelentés referenciáinak az elterjedése azt “gondoltatná” (a “nyelv szelleme” azt üzenné a jelentésváltozással), hogy a “bennünk élő zsidó” látensből (olyannyira) manifesztté válik (hogy újabb és újabb gettók, a gettósodás jelzi manifesztációja állomásait).
Az újabb (a fenti) bejegyzés fényében azonban az tűnik valószínűbbnek, hogy a “nyelv szelleme” csak (meglehetős lomhasággal) követi (a mi) az emberi szellem változásai(nka)t, egyrészt. Másrészt a változásokat szellemtelenedéssel és szellemtelenítéssel (részben, vagy egészben?) negligálja.
Szellemünk változása a “mi” (fogalmának) pontosítása (és ezáltal szűkítése) irányában látszik mozogni, aminek következtében az idegenek köre bővül, azonban nem homogén módon. Az “új” (a mi fogalmának beszűkítésével) keletkez(tet)ett “idegenek” mintegy kiszorítják eredeti helyükről a régi( idegen)eket (ebben az esetben a zsidókat).
Hanem hová?
Ha mindez nem szellemtelenül zajlanék, akkor – és ezzel még aristo is egyetérthet – az (új) idegenek idegenei (a zsidók) mi magunk lennénk. Ez lehet a lélektani alapja a bennünk élő zsidónak. Az egyik alapja.
A másik a száműzés közösségéből adódik. Annak a száműzésnek a közössé válásából, amit az új idegenek, az új (nem zsidó) gettó lakói hajtanak végre. Mivel maguk a száműzők is idegenek, az általuk végrehajtott száműzés csak virtuális (ebben az esetben csak gondolati, és ennek nyomán nyelvi lehet). A nyelv idegeneket jelölő elemeiből áll össze az (a szókészlet), amit (és akit) a virtuális/nyelvi száműzés révén a virtuális száműzöttek innentől a (virtuális/nyelvi) száműzők számára mintegy megtestesítenek: a keresztény gondolkodás számára ez (inkább csak Szent Ágoston – ebből a szempontból nem, vagy legalább is nemcsak áldásos – tevékenységének is köszönhetően) ördögként (a gonoszként) adódott.
A virtuális helyet “mi” (az új “idegeneket” új gettókba száműzők) adjuk. A virtuális két lépésben válik valóságossá:
1/ “más, halaszthatatlan (és általában országos jelentőségű) teendőik miatt az új száműzőknek sem idejük, sem erejük az az “új” (általuk) “száműzöttek” nyelvhasználatával és bolondériájával törődni. Hülyeségeket beszélnek, de hát hülyék, ezért is lettek (az új) gettóba elkülönítve. Sőt, annyira, hülyék, hogy elkülöníteni sem kellett őket, maguktól odakerültek.
2/ Az új száműzöttek pedig a Szent Ágostontól fertőzött krisztianizált nyelv szellemének megfelelően mintegy Isten háborúját kezdik vívni (az addig “csak” virtuálisan száműzöttek, tehát olyan) fantomok ellen, akiknek megtestesülését ha nem is hallucinálják, de olyan fokú (a gondolkodásukét követő) érzettorzulástól megerősítetten vélelmezik, mely már a hallucinációk közvetlen rokona, és ennek megfelelően a(z ettől sajnálatosan legitimmé váló tömeg)pszichózis egyik al esete: (ráadásul szent) háborút vélnek/véltek vívni, pedig és valójában csak (elme) háborodottak.
Háborújuk azonban nagyon is valóságos: (szinte) ha nem is az ördög, de (a nyelv szellem által) ördögi szerepbe sodródva a poklot és annak gyötrelmeit teszik teszik időről-időre jelenvalóvá, miközben önmagukat szentnek, de legalább is szent küldetés végrehajtóinak képzelgik.
február 17, 2010 @ 10:10 de. • válasz erre
Nehéz ügy. Megoldás egyelőre nincs, csak próbálkozás. Képzelődöm. Ha én próbálkoznék, akkor „az esélye sincs” helyén, a lehetett volna másképpen kérdését, az esélyeket latolgatnám. Ha tudnám. Amik persze szerények. Ezt tudom. Annyira, hogy majdnem nincsenek. Ez persze nem lenne profi tudomány, hanem inkább naiv népnevelés, de ezt tenném. Mondanák is a realisták, hogy legyek Gábriel
, amire én visszakacsintanék és folytatnám. Persze, ha képes lennék profi tudományra. És az esélyeket meglátni. Akkor mondanám a reményt is. Elkülönítetten. Talán úgy, ahogy apám egykori professzora tette. Amikor a magánvéleményét, vágyait mondta lement a katedráról. Amikor a tudományt képviselte visszament. Egy-egy kényes kérdésnél az egész előadás alatt le-föl sétált. Amit óhajtott lehetőségként felvázolt abból eddig nem igen lett valóság. Ha az nem, hogy a gondolat, még mindig gondolat és a gyűlölet nem érezheti biztonságban magát.
február 17, 2010 @ 9:17 du. • válasz erre
Holnap könnyebb témával jövök.
február 18, 2010 @ 3:12 du. • válasz erre
A szerző nem a szívem csücske, de majdnem jót, s jól írt.
február 18, 2010 @ 10:30 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Sajnos korrigálnom kell(ett).