A haragvó
A haragvó nem tartja a haragot bűnnek. Ha valami bűn, mondja, az a harag hiánya, a langymelegség, melynek példányairól nem véletlenül hallhatta a pokolba tévedt Dante a következőket: „E szomorú házat azok nyerik, kik közönyösen éltek s kiket nem ér dicséret, sem gyalázat,..lelkükben nincsen sem erény, se vétek.”. A harag lehet, hogy rossz tanácsadó, mondja a haragvó, de ha nincs harag, tanács sincs.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
Címkék: áteredő bűn, düh, eredendő bűn, frusztráció, harag
december 10, 2010 @ 12:47 de. • válasz erre
Ha a harag bűn, akkor bibliai almaevéstől függetlenül is van (anélkül is lenne) eredendő bűn, mert a harag forrása, az agresszív késztetések (talán genetikailag is kódolva, de mindenképpen) kivédhetetlenül, mert a preverbális korban kialakuló, és ezzel a gondolkodást (akkor még csak) megalapozó mechanizmus,és így e az emberi léleknek része. Pontosabban annak, amire lélekként referálunk, és ezzel tételezzük.
december 10, 2010 @ 12:56 de. • válasz erre
Úr Isten! Lehet, hogy a harag az irigység, sőt az igazságosság (fogalmunk lélektani) alapja (amit nem érdemel meg, ami nem jár valakinek alapon?)? – ezt még át kell gondolnom!
És akkor a ressentiment csakugyan, ha nem is feltétlenül antropológia adottságunk, de antropológiai adottságainknak kivételt nem ismerő, szükségszerű következménye lenne…
december 10, 2010 @ 8:26 de. • válasz erre
A harag a vágy és a valóság közötti áthidalhatatlan különbség tehetetlen lereagálása lehet. A különbség számára felháborító igazságtalanság és nem megoldandó feladat. Ok a támadásra a megsértődésre, a büntetésre, de nem alkalom a tettre, a vágy és a valóság közelítésére. Mert neki ez nem megy. És amíg mérges tényleg nem megy. Amikor a bosszankodás heve alábbhagy, ha visszatér a ráció, változik a helyzet.
december 10, 2010 @ 10:15 de. • válasz erre
Haragszom Rád, mert szeretlek!
Szeretlek, s egyben megvetlek,
S hogy érzésem létét bizonyítván,
Megvetnélek, akkor talán
De meghal a félelem is a kihűlt pusztán
Mikor nem éreznék irántad
Sem szerelmet, sem gyűlöletet
Sem semmit sem talán.
A testi tűz és a lelki jég, szélén
Hol már olvad a végtelen űr
Hol nincs határ,
Hol a kegyetlen úr ül,
S akkor végleg megsemmisülnél bennem
Mikor, lelkemben nincs már hely
Mert kiszorította léted a magány.
De most még én korhely
Szeretve gyűlöllek, s egyben
Még érzek, s érzed érzéseim
Mert úgy akarom, s talán
Azért, mert Te is
Haragszol rám.
december 10, 2010 @ 11:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3) a Derülőben:
december 12, 2010 @ 3:36 du. • válasz erre
Hogy a harag bűn-e, vagy nem bűn, nem tudom, viszont úgy sejtem, hogy akár az, akár nem az (még az ember megteremtését kialakulását megelőző időkből) áteredő.