A hivatalnok
Hivatalnokból kétféle van. Az egyik Weber, a másik Gogol gyermeke. A weberi változat pontos, megbízható, alkatrész egy nagy gépben, mely igazgat, szabályoz, terel, véd. A másik változat nagyon is emberből való. Gőgös, pöffeszkedő, ha nála alacsonyabb rangúval találkozik, míg felfele törleszkedik, hízeleg. Arról ismerszik meg, hogy soha semmit nem csinál. Mindkét változat irtózik a felelősségvállalástól, a kockázattól. Ha rajtuk múlt volna, Columbus még mindig engedélyért kuncsorogna, hogy elhagyhassa a barceloniai kikötőt, s Armstrong sem jutott volna tovább a Disneylandnál. A hivatalnok az állam alkalmazottja. Ha a nép is az államé, akkor Gogol ideje jött el. Ha az állam a népé, az Weber ideje.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
október 22, 2010 @ 8:27 de. • válasz erre
Igen!
És itt a tulajdonviszonyok nem bemondásra + hiedelmek alapján határozandók meg. Az egyik esetben arról lehet szó, hogy az állam a népen keresztül cselekedhet, a másikban a nép az államon keresztül próbálkozhat. Mindkettő kényszerrel jár. Az egyik legitimációs, a másik betagozódási kényszerrel, de ez a két kényszer közel sem az egyik kutya a másik eb. A legitimációs kényszer a társadalom szabadságát – ezt majd valaki kijavítja – betagozódási kényszer pedig az állam függetlenedését hozza. Az egyik esetben az állam a társadalom derivátuma, a másiknál a társadalom az államé. És így tovább. A tulajdonviszony iránya vélhetően a társadalom kohéziójától függ. Hát ezzel, …
október 22, 2010 @ 9:49 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
És az a világért sem hiedelmen alapszik, hogy épp az állam a népen keresztül cselekszik, vagy éppen a nép az államon keresztül próbálkozik.
(Most épp melyik eset van, mert én hajlok arra, hogy a néphülyítő szabadosság után a nép, végre – és 2/3-os többséggel! – kezébe vette a sorsát. Ha esetleg – de ezt föl sem tételezem – Neked más lenne a véleményed, az idők végéig elvitatkozhatnánk ezen, ha lenne kedvünk, és egyikőnk sem találna és alkalmazna, ahogyan régebben mondták, “adminisztratív eszközt” a másik meggyőzősére.
Így, biztos, ami biztos, más megközelítést javaslok, úgyis kérted, hogy valaki javítson.
Ha a szabadságot szuverenitásra cserélnénk, és főként a társadalom és az állam (számomra így nagyon ködös) szabadsága és/vagy szuverenitása helyett csak az emberek szuverenitását/szabadságát vizsgálnánk kevesebb definíciós vita árán hasonló eredményre juthatunk, van amikor az emberek mozgástere (hívjuk ezt akár szabadságnak, akár szuverenitásnak) más, az államra hivatkozó emberek, és saját balfékségük következtében csökken, van amikor (nem biztos, hogy balfékségük okán) nő, hogy mikor csökken, és mikor nő, és milyen feltételek mellett, azt most inkább nem részletezem.
október 22, 2010 @ 10:35 de. • válasz erre
Én egy a feladatokat szorgalmasan gyártó, azokat maga alá szervező bürokratát látok. A feladatok tartalmi elvégzését jó bürokrataként teljesítésigazolással véli elintézettnek. Az outputjai hatékonyságát, hasznosságát se ő, se felettesei nem mérik. Ezt egyébként kifejezetten megoldhatatlan hülyeségnek tartják. Ők forrást követelnek, amit elkölthetnek és egyben ez szolgálja a létük igazolását is. Innen nézve a tevékenységük hasznosulása majdhogynem véletlenszerű. Azt hogy ez az – innen nézve –önmagával foglakozó intézményrendszer kisajátítható-e és ha ez megtörténik mire használható az egy másik kérdés. Most – innen nézve – önjáró.
október 22, 2010 @ 10:44 de. • válasz erre
Az a probléma is érdekes, amit felvetettél, ami, ha jól értem, a bejegyzés két hivatalnoktípusa helyett egyet állít, én maradok a bejegyzésnél, illetve az általad felvetett kérdéseknél, azok számomra jóval érdekesebbek.
október 22, 2010 @ 11:16 de. • válasz erre
Kiegészítésként gondolom, hogy az állam lehet a népé, a politikai osztályé és a bürokratáké.
október 22, 2010 @ 11:46 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Hogy az egyik absztrakciót hogyan véljük három másik absztrakcióval birtokának, önmagában is végtelen, és befejezhetetlen – vérmérséklettől függően – beszélgetés, vita, vagy őrjöngés tárgya. Az utóbbiakhoz nincs kedvem, az elsőnél pedig számomra érdekesebb lenne, amit most hirtelenjében úgy neveznék, hogy szuverenitás eloszlás (és ezek alapján írni le a hivatalnokot is, meg a királyutódokat is, meg maradékukat is, akik, más használható elemek kivétele után vigaszdíjul felőlem akár népnek is nevezhetünk.