A hívő
A hívő robot. Program működik benne, melynek megfelelően látja a világot maga körül, s csak azt látja, amit a program lehetővé tesz számára. Ebből a szempontból nézve semmi különbség nincs a hívő és az állat között. Az állat persze úgy születik, ahogyan azután él, ezzel szemben a hívő nem születik, hanem lesz. Érdekes kérdés, hogy kiből lesz hívő, ki éli majd a sunyik kis kockázatokkal és egyben kis hasznokkal járó életét, kiből lesz cinikus, aki körül örömére minden rohad és pusztul. Hívő feltételezhetően az lesz, aki gyáva a választásra, s volt egy fajsúlyos valaki (significant other) a környezetében, aki választott helyette, s ő úgy maradt. A hívők elképesztő pusztításra képesek, mert sosincsenek egyedül. A magányos hívő őrültnek számít, csendes vagy hangos, egyre megy. Légynek sem árt. A tömegbe verődött hívő, legyen a tömeg akár virtuális, akár valódi, lavinaként temet alá mindenkit, aki más, akár azért, mert másban hisz, akár azért, mert nem hisz semmiben. Hívő a hívőnek nagyon is kivájja a szemét, ha eltérőek a hitek, amelyeket vallanak. Párbeszédre képtelenek. Egy hívő még csak elképzelni sem tudja, hogy más mást tarthat igaznak mint ő. Legveszélyesebbek a hatalomra jutott hívők, akik ellenségektől körbe zárt várként védelmezik hatalmukat, mígnem elvesztik az ellenőrzést a világ felett, mely nem úgy alakul, ahogyan hitük szerint alakulnia kellene. Egy kis mag persze mindig megmarad, miként a mai napon is sokan várják a világ végét, mert hisznek benne. S ha a világ vége elmarad, arra találnak majd magyarázatot.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
szeptember 13, 2010 @ 8:04 de. • válasz erre
Ha az állatok beszélnek és hisznek, akkor a hívő és az állat között valóban nincs különbség. Ha az állatok nem beszélnek és nem hisznek, akkor hívőkben is és nem hívőkben is olyan program működik, ami nyelvként szelektálja és ezáltal is, és egyéb módokon is módosítja a világ érzékelését (is). A hívők és nem hívek között a határ fölötte fuzzy. (Azok, akik elolvassák ezt a szöveget, nem csupán abban hisznek, hogy azoknak, amiket mi, az ezt elhívők betűknek nevezünk szavakat alkotnak, de abban is hogy épp ezeknek a szavaknak értelmük van.
Más hívők ebből azért nem értenek egyetlen szót sem, mert más nyelv szavait hiszik értelmesnek.)
Nem a hit, hanem a hit mértéke és tárgya az, ami különbséget teremt ember és ember, azaz és nagyjából született és szerzett ostobák, ostobák és hívők, hívők és másként hívők között, másként hívők és gondolkodók között.
szeptember 13, 2010 @ 8:52 de. • válasz erre
A hívők az egyszerelműek, akik egy szerelmetes eszmét fogadnak el, és nem látnak mást csak őt, és csak vele tudják elképzelni a jövőt. Ő az igazi és senki más. Egy adott helyen és pillanatban, tesszük hozzá finoman jelezve, hogy fájdalom, de az eszmék iránti szerelem is mulandó, jön a megvilágosodás, a kiábrándulás, a megtérés, hogy helyet csináljon egy újabb rátalálásnak, egy újabb lángolásnak. A hit tárgya tehát változhat. Nem feltétlenül, de gyakran változik is. Ami biztosan állandó az a lángolás és az igazi megtalálása, az elköteleződés, no meg a nagy lángolásban, megtalálásban, az elköteleződésben a szerelem tárgyának, az eszmének rögeszmévé való transzformálása. Az egykor szép, vonzó alakzat a hívő által múmia lesz, de múmiaként is csak ő lesz a világon, neki kell mindent adni / áldozni, mert tőle várhatjuk, ő biztosítja a … Mit biztosít? Valamit, ami az igaz Élet. A hívő egy „Legyen”-ben gondolkodik, amiért minden áldozatot meg kell hozni. És mert mindig van „Más” kézenfekvő áldozat a „Más”. Annak van értelme. Hogy a „Legyen” legyen. Általában idáig jut a hívő. Az a hívő, akire gondolok a posztot olvasva. Rombol és reménykedik, reménykedik és rombol. Az eszme csak apropó.
szeptember 13, 2010 @ 9:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
szeptember 13, 2010 @ 9:33 de. • válasz erre
A bejegyzésre írottak alapján tehát nem a hit az, ami különbséget teremt hívő és nem hívő között, hanem annak mértéke. (Amiként a falánkot sem az alapján különböztetjük meg, hogy a nem falánkok egyáltalán nem esznek.)
A fenti (zárójelben levő) analógia alapján azt is mondhatjuk, a hívők a lélek falánkjai (és ebből következően általában elhízottjai, akiknek azonban ellentétei, a lelki soványak a legtöbbször szintén falánkak, tehát ők sem lelki falánkságukban, és nem is annak mértékében, hanem csak módjában különböznek a lélek elhízottjaitól. A lélek soványai általában a lélek anorexiásai).
A kettő közötti átmenetet alkotó, de csak a lélekben tomboló, a testre még (egymást kiegészítő zabálási és hányási kényszerként) nem áttevődött alapbetegség a lelki bulimia enyhülése, illetve szinten tartása általában két módon történik:
a/ állandó felügyelettel, ezt a formát nevezzük szerelemnek, amikor a zabálási kényszer lelki síkon marad, és személyek iránti (enyhén kannibalisztikus) vágyként jelentkezik.
b/ A lelkiről szellemire távolítással, amikor a személy nagyrészt személy fölöttiként jóval személytelebbé absztrahálódik, viszont – és némiképp paradox módon – felügyeleti, és ezzel mérséklő funkciója általában erősödik.
szeptember 13, 2010 @ 9:58 de. • válasz erre
Hit alatt – általános értelemben – azokat a gondolatokat értjük, melyeket a tapasztalat közvetlenül nem igazol. Mivel azonban a közvetlen tapasztalat maga is hiten alapul – ti. azon, hogy a külvilág létezik, lásd szenzualizmus – ilyen módon mindannyian hívők vagyunk. Nem mindegy természetesen, hogy mi is képezi a hit alapját. Az a kijelentés például, hogy “A hívő robot.” azon – az egyébként téves – hiten alapul, hogy a “robot” és az ember között bármiféle párhuzam vonható. A robot szó, eredetileg, a magyarban az embertelen lélekölő munkát jelenti, melyet kényszerből, mások érdekeit szolgálva végzünk. Negatív jelentése legalább annyira vonatkozik azokra a viszonyokra, melyek rákényszerítenek, mint magára a tevékenységre. Jelentés-tartalma pontosan az emberi ellenkezője; az embertelenhez áll közelebb. Mármost lehet a hívőket elmarasztalni, de az emberi nemből is kizárni őket kicsit erős.
Hinni sok mindenben lehet, többek között hitetlenség felsőbbrendű voltában is, ennek igazolását azonban nem találhatjuk a tapasztalatban. Sőt.
szeptember 13, 2010 @ 10:27 de. • válasz erre
Mottó:
Mert hívő ember költő nem lehet.
Janus Pannonius
Hitem szerint a hitehagyott embert flegmának, cinikusnak, cselekvőképtelennek látjuk, vagyis mintha mégiscsak szükségünk volna hitre.
Csakhogy aligha vak hitre, azaz vakhitre, mert akkor hiteltelenné válhatunk (ha a szótő hasonló jelentést őriz). Legyen az a hit vallásos hit vagy akár eszmében hívő ember hite – ha készen áll a korrekcióra is a hívő, akkor mégsem lesz a robotos a helyes jelző – legföljebb a hithűekre.
A hitváltás is érdekes kérdés lehet – most van annak is ideje HITványéknál.
Persze mindezt csak hitem szerint mondom…
szeptember 13, 2010 @ 11:41 de. • válasz erre
Robot=gép
hívő (a szövegemben)= egyhitű
szeptember 13, 2010 @ 12:28 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
A hívők élnek, amíg meg nem halnak, a gépek (még?) nem. Nemcsak ezért ebben a kérdésben aristó álláspontja áll közelebb az enyémhez.
A kétnyelvűek tehát hitükben meghasonlottak?
Azt hiszem, nem a hit, hanem a gondolatoknak és nem a koherenciájával egységével, hanem rugalmatlanságából/merevségéből/változni képtelenségéből adódnak problémák. A hit, mint minden érzés, nem koherens, inkább intencionált (lehet), aminek egyik vetülete csak a gondolati (jó esetben) koherencia (rosszabb esetben merevség).
Válasz Bognár László hozzászólására (#6):
a pécsi püspök szentenciája alapján Danténak először a hitét, és csak azután a költő voltát vonjuk-ekétségbe, majd ennek megfelelően Verlain utolsó korszakát helyezzük kívül a költészeten, vagy Verlain megtérését nem fogadjuk el annak, ami?
szeptember 13, 2010 @ 12:55 du. • válasz erre
Janus versében a hívő értelme ugyanolyan, mint itt Csepeli Györgyé. Vagyis nem az istenhívőkre, hanem a bigottul, mindenáron, a józan ésszel is hitüket szembeállítókra érti.
A pécsi püspök kedvelte a nőket és a bort és ráadásnak még verseket is írt (latinul), tehát a témánk megvitatásának igen szimpatikus résztvevőjeként hivatkoztam rá, HISZEM, hogy helyesen tettem, híven a kultúra szabályaihoz, ebben hites feleségem is megerősíthet.
Hívetek: B.L.
szeptember 13, 2010 @ 1:35 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#9):
Hogy olyan,
azt nemcsak elfogadom, de el is hiszem. 
A hit szónak ennek az – általad adott, és az általam is nagyra becsült (nem janus arcú) Janus (hanem) Pannonius megalapozta – értelmét megerősítik a bejegyzésnek a hívők keletkezésre vonatkoztatható, a significant other-t említő szavai.
Az általad említett értelemben vett (Janus Pannonius által megalapozott) és a bejegyzésben említett módon keletkező hívők azonban meglátásom szerint (az említett okokon túl) azért sem gépek, mert (nagyrészt lefelé) mutánsai az eredetinek. Tehát nem klónjai a significant other-nek, hanem a klónnál jóval tökéletlenebbé tevő értelemben mutánsok, tehát tökéletlen klónok, azaz nem gépek tehát, hanem talán zombik.
szeptember 13, 2010 @ 5:37 du. • válasz erre
A bejegyzés nem a hitről, hanem a hívőről szól. Ezt nem kell hinnem, ezt tudom. Onnan tudom, hogy ez a bejegyzés címe. Bocsánat!
A hit az egy másik ügy. Ez okozza, hogy lett két malom, amiben lehet őrölni. Aristonak teljesen igaza van – legalábbis azt hiszem – amikor azt mondja, hogy mindnyájan hiszünk, kénytelenek vagyunk hinni ez az életünk velejárója. Ő szebben, mintázottabban mondja, de lényegében ezt mondja. De ettől még nem leszünk mindnyájan hívők. Ilyen hívők. Mert ez a hívő ember nem úgy hisz, mint sokan mások, hanem egy kívülről bevitt programban hisz és e szerint működik – mint a gép – és csak annyiban különbözik a géptől, hogy rajong a programjáért. Amíg le nem merül az elem. Alkotó módon, ha tetszik emberien, nem képes foglalkozni az élettel. Hiszi, amit hisz, mert másra képtelen. (Tárgyas ragozás) A többiek hisznek ezt, azt, valamit, mert mást nem tehetnek. (Alanyi ragozás) Legalábbis remélem, hogy így stimmel.
szeptember 13, 2010 @ 9:45 du. • válasz erre
A hívő programozás-elmélete:
A valóság és a realitás viszonylatában a hívő, mint programozott lény feltételezhetően egyfajta virtuális valóságban él, annak racionális szabályrendszereiben / dogmáiban. A szabályrendszereket kreatív programozók, kik általában cinikusak, sunyi megbízóik részére írják, annak reményében, hogy ha logikailag végigfut az algoritmus a logikai ciklus végére ( mely lehet elöl- vagy hátultesztelő ), perverz örömöt lelnek a rombolás művészetében. Rombolás alatt a “czinikus rombolást” értem, minek értelme a sunyik gonoszságának motivációijában leledzik. Ennél fogva a hívő predesztináltan áldozat, még ha nem is tudatosan, azzal az opcióval, hogy univerzálisan cserélhetők benne a szoftverek, a kor ( vagy éppen a sunyik ) igényeinek megfelelően. Virtuális valóság és virtuális realitás csapdája ez, nem gondolván erre a hívő, hogy a realitás rossz, gonosz és egészen biztosan az ördögtől származik (hiszen AZ csak ritkán mutatkozik és az sem a programozott bot-ok számára). Mint áldozat a saját kiszolgált-kiszolgáló szerepét sem veszi észre, mert a cinikus programozó algoritmusai – realisztikus logikát követve – blokkolják a józanság alappillérjeit, tudatának disszonáns redukciójában, ami csordába készteti őket. Az, hogy a már-már mártírságukban részrehajló áldozati hívő szerep önként vállalt-e, vagy akaratlanul feltöltött ( beléerőszakolt ) az attól függ, hogy elöl, vagy hátul-tesztelő algoritmus lett-e feltöltve rá. Az őrült hívők, kik nem verődnek feltétlenül csordába ( boldog fanatikusak ) a minden elképzelést felül múló végtelen ciklusukat futtatják. Akikről még nem esett szó az maguk a feltöltők, aki nagy rokonságot mutatnak a sunyikkal, színük szürke – de nem marhák -, ők az eminenciások avagy verziócserélők, isteni fényben sem fürdő perverz főpapjai. Öröm az ürömben: a feltölthető verziók száma pontosan megegyezik az univerzum csillagainak számával -1!
szeptember 13, 2010 @ 9:58 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Mindnyájan eszünk is, és iszunk is, de de az evőkről és az ivókról beszélve ne keverjük be se az evést se az ivást, sem pedig az ételeket, sem pedig az italokat, mert félrevisz, hiszen a az evőkről és és az ívókról szavak nyilvánvalóan azokat jelöli, akik, hogy úgy mondjam kóros mértékben/módon esznek-isznak, és ezért túlsúlyosak, alkoholisták, bulimiások. amiként a hívő szó is vakhitet és más szörnyűségeket jelöl, egyetértek!
Amiként, és nem is csak nemcsak azzal, hogy “ez a hívő ember nem úgy hisz, mint sokan mások, hanem egy kívülről bevitt programban hisz és e szerint működik – mint a gép”, de azzal is, ami ebből számomra következik, hogy a nem hívőt viszont a bensőjéből vezérli, ami külső behatás nélkül születésével ott van belül, vagy ott belül keletkezik, de külső behatástól függetlenül, mint az Athénét szülő Zeusz fejében a szikra, akihez hasonló módon lángeszűek a nem hívők.
szeptember 13, 2010 @ 10:04 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#12): világos, a nem hívők (többek között) székesegyházat építenek, a hívők (többek között székesegyházat) rombolnak!
A lázas pamfleteket író, tintatartót hajigáló Luthernak tetszenék gondolatmeneted második fele, nála a pápa Antikrisztus, Nálad a hívek (eléggé) a gonosz tudatlan (ki)szolgálói… Amúgy gondolatmeneted alapjában helyesnek, csak túlzónak vélem.
Tényleg! 
szeptember 13, 2010 @ 10:57 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#14):
“Akciós bűnbocsájtó kör-emailek kaphatók, amíg a készlet tart” – jeligével!
szeptember 14, 2010 @ 5:05 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#15):
szeptember 14, 2010 @ 5:06 de. • válasz erre
Szerintem a blogbejegyzés írója vagy még nem látott-ismert valódi hívőt, vagy a szó számára az általánostól eltérő jelentéstartalommal bír. Szt. Ágoston, a megtérésével, a kételkedésével, a reménytelen reménységeivel, mint robot. Ez nekem már több, mint abszurd. Egy valódi hívő küzd a hitéért, szenved, kételkedik, és a weöresi létrán jön-megy fel-és le.
És még; sztem a valódi hívő sosem biztos abban, h. az!
szeptember 14, 2010 @ 7:50 de. • válasz erre
Válasz Facebookról hozzászólására (#17):
(6)
… légy Krisztusabb!
szeptember 14, 2010 @ 8:22 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#18):
Úgy érted, ragadjon ostort?
szeptember 14, 2010 @ 11:14 de. • válasz erre
A félreértések ellen nincs védelem. Ki hitte volna, hogy a bejegyzésem kapcsán bárki is Szt.Ágostonra (vagy a többi, hozzá hasonlóra gondol), akik differentia specifica-ja korántsem merül ki a hitre való képességben. Ők teremtették, nemcsak befogadták a hit -tartalmakat.