A jó diák
Nagy a szórás a diákok között. A rosszakat látni sem lehet, számukra csak a papír fontos, ha ők az Erdei által leírt kettős társadalom feudális szegmenseiben szívják majd el a pénzt, amit az kapitalista szegmens termel. A jó diák nem a papírért jár az órákra, sőt van olyan is, aki fel sem iratkozott, de mégis mindig ott van. Az egyik jó diák tegnap óra után a liftre várva egy korábbi előadásra reflektálva az utópiára kérdezett. Az utópiákat negatív színben láttattam. Azt mondtam, hogy az előítélet egy tökéletes társadalmat vetít elő, melyben X-ek nincsenek. Az utópiák radikális ugrást feltételeznek a jövőbe, ahol a tökéletes társadalom vár ránk. Miután eltűntek az X-ek, kiderülhet, hogy Y-okra sincs szükség, s ezáltal beindul a társadalomtisztítás soha véget nem érő folyamata, mely vérfolyam. Azt kérdezte a diák, hogy a tökéletes társadalom elérhető-e folyamatos lépésekkel. Nem tudtam válaszolni, mert jött a lift, s elvitte a diákot.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 19, 2009 @ 9:03 de. • válasz erre
A tökéletes elérhetőségét nem tudom, a tűrhetetlenről viszont úgy sejtem, könnyen. Amikor nemcsak láncaikat veszíthetik, de azáltal jutnak ahhoz, amit nélkülözhetetlennek vélnek.
november 19, 2009 @ 9:44 de. • válasz erre
Úgy vagyok ezzel – értsd a társadalommal – mint a lányokkal. Annak idején. Az ember a hibáik miatt szereti meg őket. Ha tökéletes, már nem tökéletes. Persze itt is fontos a mértékletesség. Jó, ha nem egyszerre csúnya, buta, rossz modorú és furcsa illatú.
november 19, 2009 @ 9:53 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Hát… Hogy az általad leírt úton békül meg az ember a barátnőin át a gyerekkorával, OK, de hogy így és ezáltal lesz szerelmes… Nem vagyok benne biztos.
november 19, 2009 @ 10:19 de. • válasz erre
Nézd az ember büszke arra, ha a gyereke szépen szaval, március 15-én. De agyon puszilja, ha közben lecsúszik a zoknija.
november 19, 2009 @ 10:37 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
A gyereknevelés egy másik, bár a párválasztással összefüggő téma, nekem az általad leírtak arra példa, hogy (sok más mellett) hogyan kondícionálhatunk kudarcra, ha azt jobban jutalmazzuk.
november 19, 2009 @ 11:01 de. • válasz erre
Az lenne a kudarc, ha lecsúszik a kiscsávó zoknija? Ha szeplős, esetleg pösze a szerelmünk? És ha ezt szeretjük kudarcra kondicionálunk?
november 19, 2009 @ 12:12 du. • válasz erre
Lucifer, (no. 2)
Emlékeim szerint volt valamiféle kutatás arról, hogy kit is választana a humanoid kép alapján. Ott mintha az lett volna az eredmény, hogy az ember genetikai kódoltsága miatt a tökéletesre bukik.
Első körben a tökéletesség a vonzó (ld. pl. modellvilág), ámbár arról gyakorta derül ki, hogy unalmas, ez is igaz. Hogy a szeplők avagy a lecsúszott zokni nem kudarc, abban biztos vagyok. Abban nem, hogy emiatt szeretünk valakit. Inkább ezzel együtt is.
november 19, 2009 @ 6:44 du. • válasz erre
Lucifer félrevitte a diskurzust. Én az utópiáról, ő a párválasztásról írt. utóbbi titka valóban a tökéletlenség, de mértékkel. Tickelő Adonisz, kancsal Afrodité.
november 19, 2009 @ 7:25 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Ha lehet, a szezont a fazontól, a gyerekünk zokniját a beszédhibájától, bár szerintem is minden összefügg mindennel.
Ha arra, hogy jól szaval “csak” büszkék vagyunk, viszont azért, mert lecsúszott a zoknija “össze-visszapusziljuk” bizony azt üzenjük, hogy érdemes hibázni, elbaszni, mert azért jár szeretet.
november 19, 2009 @ 7:26 du. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#7):
november 19, 2009 @ 9:25 du. • válasz erre
Én ezt egy hasonlatnak szántam. Ahogy egy tökéletes lánytól nem pendültem meg se anno se most, úgy egy tökéletes társadalom, az arról való képzelgés se hoz lázba. Érdekes lehet, mint egy korszak meg nem valósuló projektje. De tovább nem. A hasonlat tévesnek ítéltetett. A párválasztásban ez igaz lehet – bár Erik kétli – de a társadalmi, politikai orientációknál nem. Ott nem a „majdnem” tökéletes a vonzó, az irányadó, hanem a tökéletes. Amiből aztán nem lesz semmi. Teszem hozzá. Legfeljebb május 35-én. De ez – hallom - megint nem stimmel, mert utópiák / célok nélkül nincsenek cselekvési alternatívák, tehát akár tetszik nekem, akár, akár beindulok tőlük, akár nem, az utópiák kellenek. A pozitívak, hogy a jó diák lépéseit valamihez igazíthassa. De én rossz diák voltam. Engem a hibás társadalom vonz, mert az ad szerepet.
november 20, 2009 @ 5:26 de. • válasz erre
Szerintem ezt a témát is hagyjuk, mert értem én, hogy hasonlatnak szántad, de ha a hasonlat önmagára nem vonatkoztatható, akkor a tökéletes lány után, a tökéletes társadalom, azt követően meg bármi jöhet (és így bebarangolhatjuk a földet, és bolyonghatunk rajta életünk végéig, vagy még tovább, egszen 1.7-ig), most épp a társadalmi szereped, amiknek apropóján Te változatlanul fújod a magadét, én meg a magamét, és ezt már megtettük több száz bejegyzés apropóján.
november 20, 2009 @ 8:08 de. • válasz erre
Ennek a beszélgetésnek részesei vagyunk, de nem rólunk szól.
november 20, 2009 @ 8:14 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#13):
Ebben is eltér a véleményünk, mert szerintem nem Istenről, és nem is csak a többi emberről szól a beszélgetés(nek az a része, amit Te és én folytatsz, folytatok) (mert az előbbi esetben nagyon nagy, az utóbbi esetben csak baj van, illetve lenne). Ezért is javasoltam, hogy ezta témát is hagyjuk.