A kevélyek
A kevély túlságosan hisz önmagának, ha mások nem hisznek neki, nem engedelmeskednek neki, kész még a tenger megkorbácsoltatására is. A mai kevélyek racionálisabbak mint Xerxész, de sorsuk ugyanaz. Nő, nő bennük a büszkeség. De a fák sem nőnek az égig, a kevélyek sem élnek örökké. Testük megmarad, de lelkük kihül. Az út, melyen elindulnak, nem vezet sehova
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
Címkék: kevély, kevélyek, kevélység, racionális, Xerxész
december 6, 2010 @ 9:20 de. • válasz erre
A kevély, aki alapos ok nélkül büszkélkedik, aki főállásban, hivatásszerűen pöffeszkedik. Karrierjét a könyöklés alapozza, amivel bepasszírozza magát a megfelelő státuszba. Amire minden további teljesítmény nélkül büszke, ahol kevélykedhet. Mert ugye mindenütt nem lehet kevélykedni. Kell hozzá hatalom, presztízs, az alávetettek közönsége, a hivatásszerű csodálók, a kényeztető visszajelzők. A csodálók csak egy darabig csodálják, mert egy időn túl rájönnek; nincs miért. A kevély csodálata sem megy ingyen. Ő pedig fizetésképtelen. Mert a kevélység mások számára haszontalan magánszám. A kevélység élvezetéig vezető út, éppúgy, mint a kevélység gyakorlása céltalan ettől függetlenül fárasztó. Ezért akit csak a kevélység vágya hajt, előbb-utóbb lankad, kiég, s végül marad a petyhüdt test és benne a hajdanvolt öncélok hamva. Lehet, hogy ezen még meg is sértődik. Többet várt.
december 6, 2010 @ 9:43 de. • válasz erre
(túl az alábbiakon, a linken át is:) Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Az hiszem, hogy amiről írsz, az a kevélység mértékét szabja meg, hogy ebben (a kevélység tekintetében) mennyire bűnös valaki de magának a kevélységnek a kiváltója éppen az a tévképzet, hogy van ok (pláne) a (direkt) büszkeségre.
Az indirekt büszkeséget azokon az inkább csak vitatkozva semmint veszekedve saját szüleik jó tulajdonságait számba vevő kisgyereken figyelhetjük meg, akik úgy kezdik a mondandójukat, hogy az “én mamám (vagy papám) meg“. Az indirekt büszkeség – szemben a direkt büszkeség bűnével “csak” – vétek.
december 6, 2010 @ 11:42 de. • válasz erre
Azt gondoltam, hogy ma a hatalmas és önzetlen jóságról lesz szó, a Télapóról (Mikulásról), esetleg kicsiny virgács, de az is szeretetteljesen, mondjuk úgy, hoffmanrózsásan, de nem, Xerxesz áll előttünk, korbácsot parancsolva a Hellészpontosz hajókat süllyesztő vízére – semmi csokimikulás.
Nabasszus.
A csokimikulás persze mégiscsak összejön ám a kevélységgel, mert olykor ez a vacakos emberi tulajdonság, a kevélység, be van csomagolva, mintha csak csokimikulás volna, szép, zizegő papír fedi a lényeget, mosoly, simogató simaság, de belül ott van a lenézés, a sunyiság, a kijátszás kancsal öröme – hülyék vagytok mind, csak én nem, én felettetek állok, hülyék, ha akarom jó leszek hozzátok, ha nem viselkedtek jól, akkor meg mehettek a sarokba, idióták!
Csokimikulásban gazdag decemberünk van – falatozzunk jókedvűen gyerekek!
december 6, 2010 @ 11:52 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#3):
- Csodáljatok! – mondja a Mikulástól (sic!) palástját (is, szánját is puttonyát is) elcsenő, és (a palástját) felöltő Télapó (sic!). Csodáljatok, és akkor adok ajándékot. És csakugyan ad, miközben azt hazudja, hogy ezt azért, és ő adja mert jók voltatok gyerekek. (A lopás feltételezhető körülményeiről.)
december 6, 2010 @ 9:28 du. • válasz erre
A ma kevélyei racionálisabbak? Ha az önzés, a saját érdek előtérbe helyezése , mások becsapása, semmibevétele a racionalizmusuk akkor igen.
Sunyi, öntelt , tudatosan hazug, alattomos társulás a mai” kevélyek társasága”, s iszonyatosan sokan vannak.
Mennyivel jobb lett volna valóban ma a Mikulásról beszélgetni, bár , ha belegondolunk nem marad el, csupán szomorkodhatunk, mert már nem olyan,mint régen.
december 6, 2010 @ 10:48 du. • válasz erre
Válasz a nő hozzászólására (#5):
A ma kevélyei nem korbácsoltatják a tengert, ez Xerxészhez képest racionális.
Az önzés, a saját érdek előtérbe helyezése szintén. A sunyiság nem szép dolog, de ennek, és az eddig felsoroltaknak az ellentéteit inkább tartom irracionálisnak, mint a felsoroltakat. Amivel sem nem azt mondom, hogy helytelenek! – sem nem azt, hogy számomra nem rokonszenvesek (a felsoroltakkal ellentétes tulajdonságok), de a racionális nem a rokonszenvesnek és nem a tetszetősnek, egyszóval (bár, olykor szerencsére) nem a családiasnak a színínimája.
Föntebb esett szó a Mikulásról. Kár hogy azokhoz nem szóltál hozzá.
december 7, 2010 @ 1:10 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#6):
Tévedsz Erik, a tenger korbácsolása zajlik rendesen, naponta, hiszen egyedül ennek az őrültsége bír hírértékkel, esetleg még a tengerbe hugyozó részeg celeb lehet kedves hír, hogy nahát, szegénykét hogy nyomta az a bájos hólyagocskája.
Csak korbács helyett korszerű eszközökre gondolj – pénzügyi támogatás elvonására, büntető pénzre, ilyesmire…
december 7, 2010 @ 9:37 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#7):
Lehet, de nem a racionalitást illetően.
Vagy kevésbé kevélyen 
és ezáltal pontosabban 
fogalmazva: : a racionalitást illetően kevésbé (mint egyébként/más ügyekben).
A tenger korbácsolásának is, a celeb önkönnyítésének is, és pénzügyi támogatás elvonásának/büntető pénznek kiszabásának is valóban részben azonos a hatása, részben azonban különböző.
Azonos a hatásuk abban a tekintetben hogy a korbácsoltató/könnyítő/elvonó/kirovó feszültsége (a celeb esetében a legnagyobb mértékben! – nem véletlenül celeb!) csökken.
Eltérő a hatásuk abban a tekintetben, hogy a Xerxész és a celeb esetében a hatás (régebben) a cselekvőre e korlátoz(ód)ott, a másik két esetben kiterjedtebb. Arra, sőt azokra, aki nem kap támogatást, illetve arra, akit megbüntetnek.
Xerxész és a celeb esetében csak racionális, a másik két esetben racionális és logikus tettről , és ennek forrásaként (inkább csak az utóbbi két esetben) gondolkodásról beszélhetünk. (Még – és rövidesen – folytatom! Azonban nem itt, hanem egy külön bejegyzésben, mert mint annak címéből is sejthető: Pallas Athéné – a racionalitás, mint bűn, a téma, ha nem is nagyon, de egy komment lehetőségét meghaladó módon komplex.)
december 7, 2010 @ 1:30 du. • válasz erre
Igyekszem még pontosabban elővezetni kevélyke gondolatomat. Fentebb azt mondom, hogy a kevélység erős PR hatással párosul.
Xerxesz tettében is benne az üzenet: aki nekem ellenáll, az meglakol, mert én vagyok a természet és a társadalom ura! Ez azért már hírértékkel bírt az ókorban is.
Vagyis kevélység és a kevély ember önhírének szétszórása párban jár. (Még akkor is, ha ez palástolva van, szentséggel, szóval, jótéteményekkel, mint a Mikulásként viselkedő kevélyekben.)
december 7, 2010 @ 2:02 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#9):
Hoppá!
Sőt! 
Azt is állítod tehát (az én gondolatmenetemre fordítva), hogy a racionális maximuma nem logikusként irracionális, hanem az őrületen (a többiek számára épp csak annyival) van innen (hogy nem is határos vele, hanem maga a határ)?!
Sőt úgy összegezném, hogy a kevélység nem racionális, ám logikus (kockázat).
(Ez így nemcsak nagyon, hanem annyira tetszik, hogy a Galériába is beépítem.)