Philip Matyszak írja remek ókori városkalauzainak egyikében, hogy két és fél ezer évvel ezelőtt milyen sokan mentek Delphoi Szent útján a templomhoz, ahol az érdeklődők Apollón istentől jósnőjén keresztül megtudhatták a jövőt. A Püthiához igyekvő tömeg sosem fogyott el, annak ellenére, hogy a kíváncsi utazó a jóslatokkal nem sokra ment, hiszen azok túl általánosak, ellentmondásosak vagy éppen félrevezetőek voltak ahhoz, hogy hasznosak lehessenek. Két híres jóslat maradt fenn, melyek akár közmondások is lehetnének: Szókratész azt a tanácsot kapta, hogy „Ismerd meg önmagad!”, amit meg is fogadott, de az eredményt az athéniak méregpohárral díjazták. A másik tanács sem haszontalan. „Semmit sem túlságosan”.

A közmondások, melyeket mind a mai napig hallunk, alkalmazunk, hasonló elven alapulnak mint a maga idejében oly népszerű delphoi jósda jóslatai. Viselkedési receptek, melyek biztonságot adnak a bizonytalanságban, irányt mutatnak a társas élet ködében és a sötétjében. Vegyük a következőt: „Járt utat járatlanért ne hagyj el.” Adhatta volna ezt a tanácsot Delphoiban Püthia is, de a mondás eredete kinyomozhatatlan. Sokan, sokszor mondták ezt az intést szeretteiknek, akik vagy megfogadták, vagy nem. Talán Polonius volt az első, aki Franciaországba távozó fiát többek között arra kérte, hogy „Légy nyájas ámbár, de ne köznapi!” A lényeg nem a mondás tartalma, hanem a mondásban testet öltött cselekvés, melyet Austin óta beszédaktusnak hív a szociolinvisztika. Ez a cselekvés gondoskodást, érdeklődést, együttérzést fejez ki. Ha szó szerint vesszük, a „Járt utat járatlanért ne hagyd el” szavak a konformitás himnuszának első szavai is lehetnének, a pokolra figyelmeztetve azt, aki dudás akar lenni, hogy egy másik közmondást idézzek. Még szerencse, hogy van egy másik közmondás, melyet mintha kifejezetten a tékozló fiúk (s lányok) számára találtak volna ki. Ez a következő. „Aki mer az nyer.” A két közmondás közül az egyik mindig igaz lesz.

A közmondások sikerének titka ugyanaz, mint a jó tanácsadóé. Minden helyzetre van egy megfelelő mondás, így kizárt a tévedés lehetősége. Nem az a bölcs, aki előre látja a jövőt, hanem az, aki tudja, hogy a jövő már megtörtént.

A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.

csütörtök, október 15, 2009 @ 1:52 du., Csepeli György bejegyzései. • RSS 2.0 feed. • Hozzászólás • trackback