A pojáca
Nincs szebb annál, amikor üt a zsarnokság órája, s kitör a szabadság. A korábbi üldözöttekből megdicsőült, az üldözőkből megszégyenített lesz. Fordul az értékrend. Nyomorúságos következtetés, miszerint az üldözött üldözöttsége jogán és okán jobb, tehetségesebb, értékesebb mint az üldöző. Tehetségek lehetnek az üldözők és az üldözöttek között egyaránt, miként voltak tehetségtelenek mindkét oldalon. Az üldözői helyzet nem tesz jót a tehetségnek, zülleszti, roncsolja, miként azt Szabó István Mefisztója mutatja. Az üldözöttség viszont jót tesz a tehetségnek: erre példa Bulgakov regénye a Mester és Margarita. Az üldözöttség nincs oki viszonyban a tehetséggel. Aki tehetségtelen, azt hiába üldözték, nem lesz tehetségesebb, nem is beszélve az üldözőkről, akik ha tehetségtelenek voltak, tehetségtelenségük fínális. A tehetségtelen üldözött akkor is tehetségtelen marad, ha már nem üldözik többé. Pojáca, aki a figyelmet magára képes vonni, de csak annyira, mint a törpe pincérnő a Thomas Mann által leírt varázshegyi szanatóriuma ebédlőjében.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 10, 2009 @ 9:50 de. • válasz erre
Üldözöttnek lenni talán olyan típusú megbélyegezettség, hogy az illető(k) fertőző módon törpe (törpék) és ezért (olyannyira) veszélyesek (hogy “különleges bánásmód”-ot igényelnek).
Az üldözöttség a veszélyesség tudat elmúlása talán, és ilyenkor jön el esetleg igazán a pojácák ideje, akik azzal dicsekszenek, hogy lám, ők törpék, de nemhogy nem veszélyesek, ellenkezőleg gnómok is, vagy éppen debilek.
Vagy, de ez már mindennek a teteje, tökéletesen átlagosok!
Talán az egykori üldözők a középszer ájult csodálatával törlesztik az üldözéssel felhalmozott adóságukat, ha erre nem hajlandók/képesek, eljön a gnómok, és ha arra sem, végül a debilek megdicsőülésének ideje.
november 10, 2009 @ 10:09 de. • válasz erre
A sűrű rendszerváltásoknak sajátos költsége, hogy a reménytelenek kitalálják, kitalálhatják, hogy ők nem reménytelenek, hanem méltatlanul mellőzöttek, sőt üldözöttek, amiért ma tisztelet jár nekik. Erre van kereslet, mert be kell mutatni a meghaladandó múlt bűneit. Az ő üldöztetésüket. Közben az átkosban senki sem üldözte a szerencsétlent, hanem unták őket. Ahogy most is. Az érzékenységeket kerülendő szomorkodó rock sztárokat hozhatnék fel példának. De mi van a ténylegesen mellőzött tehetségekkel? Voltak? Vannak?
november 10, 2009 @ 1:19 du. • válasz erre
Igazad van.
Nem az általad írottak ellenében, hanem azt kiegészítve jegyzem meg, hogy a (ritka) rendszerváltások használják és felerősítik a változó erősséggel, de szinte állandóan működő üldözött/üldöző üldöző paradigmát, ilyenkor megsokasodnak a pojácák, sőt újabb, még silányabbak tűnnek, tűnhetnek fel. Most épp mintha fel, és nem eltűnnének.
november 10, 2009 @ 7:25 du. • válasz erre
Meghamisították Kertész Imre interjúját.
november 11, 2009 @ 9:57 de. • válasz erre
Szegeny Kerteszt meg az ag is huzza.
Ha valtogazdasag nelkuli uldozott(ek) valaki(k), az jot tesz a geneknek. Az antiltop gyorsabb lesz a gyakori kergetozesektol, a gepard meg butul. Ma’rha tuleli az antilop.
Mit is mondott Darwin a tehetsegrol?
november 11, 2009 @ 10:53 de. • válasz erre
Válasz makarenko hozzászólására (#5):
A tartós üldözöttség jóval rövidebb lefutású, semhogy annak bármiféle evolúciós következménye lehetne, egyrészt.
Másrészt már az üldözöttség kulturális következményei a lefutást olyan mértékben rövidítik, hogy bár az üldözöttségnek valóban vannak, vagy inkább lehetnek előnyei is, ezek elenyészőek a hátrányok mellett.
Harmadrészt kisebb részben az említett időtényező okán, nagyobb részben az embert az állatvilágtól elválasztó (döntő részben a nyelvhasználatra visszavezethető) különbség miatt az evolúciós tényező szerepe részben módosult, részben elhanyagolható az ember fejlődése, az emberiség szempontjából .
november 11, 2009 @ 11:23 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#4):
Ez a link az egyik legjobb, ha nem a legjobb kommented volt. Ha szabad ilyen szubjektíven megnyilvánulni. Mondjuk, három hónap alatt tudnék egy száz oldalas vázlatot adni. Egy öt soros kommentet talán soha. De egyszer térjünk vissza rá, vagy így, vagy úgy.
november 12, 2009 @ 2:06 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
Madarat tolláról, embert a linkjéről.
Talán próbáljuk részenként. Mondjuk 10 soronként?
PS: tényleg érdekelne, mégis merre indultak el a gondolataid?