A Pókkirály
XIV. Lajost Napkirálynak nevezték, s ő nem is tiltakozott az elnevezés ellen, jóllehet neve inkább Pókkirály lehetett volna. Saint-Simon herceg emlékiratait olvasva a legfeltűnőbb, hogy ez a király udvarában mindenkiről mindent tudott, annál is inkább, mert életük javarészt úgy alakult, ahogyan ő döntött róluk. Ébren töltött idejének java részét ceremóniákkal, kerti sétákkal, kártyázással, vadászattal töltötte, de sosem, egy pillanatra sem feledkezett meg X.-ről vagy Y-ról, akiknek engedte vagy tiltotta azt, amire éppen vágytak. S jaj volt annak, akik szóban vagy tettben ellene szegült akaratának. Nem felejtett. Évtizedek múltán sem volt rest, ha bosszút állhatott.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 30, 2009 @ 8:23 de. • válasz erre
A Pókkirály a nagy győztes. A für sich győztes. An sich győzni nem is igen lehet. An sich el van az ember. Jól, rosszul, de el van. De ez se biztos, hogy stimmel, hiszen a jónak-rossznak is másképp van ott érelme. Ha a Pókkirály ma feltámadna, elégedettséggel bámulná, hogy műve még mindig hat, sőt győz. Működik a háló. Azt nem biztos, hogy értené, miért kell belépőjegyet vennie neki, a győztesnek a saját házába, de venne. Hajtaná a vágy, hogy ott lehessen, ahol győzelmeit aratta, a für sich veszteseken, akikből ő csinált veszteseket. Otthonosan mozogna ebben a látványvilágban, csak az zavarná, hogy egy számára ismeretlen melléképületben furcsa, idegen nyelvet beszélő csoport egyes tagja köpködnek. A se megbocsátani, se győzni nem tudó vesztesek. A für sich-ért ácsingózó an sich-ek.
december 31, 2009 @ 12:59 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Az utóda még elvadászgatott, de már inkább csak állatokra, annak az utódja, XVI Lajos azonban kiesett/kiejtették a helyéről, de a háló működik tovább, - és ha ez egyáltalán lehetséges - még zavartalanabbul.
Ahogyan az ő varázsa a pókot a Nap illúziójaként, üres helyének varázsa a szabadság( illúziója)ként még láthatatlanabbá - és ezzel - még kikerülhetetlenebbé teszi a hálót.
december 31, 2009 @ 1:47 du. • válasz erre
Tartva, amit föntebb írtam, valószínűleg a hálót még Richeieu szőtte szorosra, és a pók/Napkirály valóban a pókok királya volt, összetartotta, és nem engedte szétszakadni a hálókat, amit azok a pókok szőttek, és szőnek, akiknek királya volt és maradt.