A prűd
A régi kínaiak egyik különösen riasztó szokása volt, hogy a kislányok lábát lekötötték. Amikor a kislányból nő lett, fejletlen lábain madárkaként tipegett. A kínai férfiak különlegesen vonzónak tartották az így megnyomorított nőket. A prűd lélek hasonló, bár szemmel nem látható nyomorúságban szenved. Kisgyermekkorában tilalmakkal, fenyegetésekkel, megszégyenítésekkel kiverték belőle a nemiség iránti érdeklődést, mely persze megmaradt benne, de tilalmas, szégyenteljes, borzalmas erőként, mely másokkal ellentétben számára nem örömöt, hanem szenvedést okoz. Hatalmas erő a nemiség, ha szabadjára engedik, ha nem. A két véglet egyébként felerősíti egymást. A szabadjára engedett nemiség ingerli azokat, akik elfojtják magukban, s minden eset hangos tiltakozásra ingerli őket. Hisztériájuk álarc, mely elfedi, hogy valójában önmaguk nyomorúságát siratják.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
május 24, 2011 @ 8:00 de. • válasz erre
A Kínában szokássá teljesedett késztetés megnyilvánulása, amikor Hrabal Sörgyári capricciójában Pepin sógor elrikkantja magát: “Feleségem beteg, boldog vagyok!”.
május 24, 2011 @ 9:43 de. • válasz erre
Virág elvtárs idézetek:
1.
Hagyjuk a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!
2.
Mutasson nekem egyetlen embert ebben a tetves országban, akire ha kell, 5 perc alatt nem bizonyítom rá, hogy bűnös! Magára is, magamra is, mindenkire!
3.
Ahol nem vagyunk mi, ott az ellenség.
május 24, 2011 @ 10:24 de. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#2):
Legalább annyira érdekes az idézetválasztás, mint maguk az idézetek.
május 24, 2011 @ 12:08 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Ezt a hírt dekódoltam a bejegyzésből:
A Fidesz minisztere szerint Alföldi átlépett egy határt, ha tényleg azt mondta egy nemzeti radikális újságírónak, hogy olyan orális szexet kíván neki, mint Az ember tragédiája római színében. A KDNP szerint a Nemzeti Színház igazgatója verbális nemi erőszakot követett el az újságírónő ellen.
Erről mondtam el a véleményemet Virág elvtársat idézve.
(Idézni csak klasszikusoktól…
)
május 24, 2011 @ 12:30 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#4):
Aha!
A hírt olvasva nekem ez a rész ütött szövet a fejembe: Erre az újságírónő bevallotta, hogy nem látta a darabot, viszont látta Madách Az ember tragédiájának római színében az orális jelenetet. Alföldi erre úgy reagált, hogy ajánlja olvassa el a római színt. Az újságírónő megkérdezte: “Ön ezt egy 12 évessel megnézetné?
Arra gondoltam, ha van verbális nemi erőszak, akkor van verbális – ahogyan annak nem verbális megvalósulását a BTK nevezi – megrontás, közismertebb nevén pedofília, amit azok követnek el, akik nyilvános beszéddé tematizálják a kiskorúak (ebben az esetben a a 12 évesek) szexualitását, az arról való fantáziáikat.
A verbális pedofíliát egyébként jóval súlyosabbnak és a (következményeiben nem indirekt) bántalmazás (BTK alapján is minősíthető egyik alaesetének) vélem, mint az állítólagos verbális nemi erőszakot, mert egyrészt ha az újságírónőnek traumát okoz annak elképzelése, hogy orális örömökben részesül, vagy részesít valakit, talán még időben kerül orvoshoz/pszichológushoz. Ami (ha nem is a szó szigorúan keresztény értelmében, de kimondottan) jó cselekedet.
Másrészt viszont ha egy KDNP elvek szerint nevelt kislány vagy kisfiú azáltal értesül az orális örömszerzés lehetőségéről, hogy számára meglepő módon a szájába/szájához kerül valami, amiről azt sulykolták az agyába, hogy nem odavaló, nos annak komoly és maradandó mentális egészséget romboló hatása lehet.
Tehát a (nem verbális) pedofília vádjától ezen a területen alaposan megrokkant, és lejárt szabatosságú egyházi(nak vélt) tanok mégoly jó szándékú hirdetése, és pláne államhatalmi eszközökkel történő érvényesítésének hatása (ne legyen igazam, de) a megrontáséval ha nem is ér fel, de olyan dominósort állít fel, aminek a legjobb szándékú cselekedet is a meglökője lehet.
május 24, 2011 @ 1:45 du. • válasz erre
A következő áldozat a Csodálatos Mandarin lesz. Régi gumicsontja ez aí prüdöknek.
május 24, 2011 @ 2:00 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#6):
Azt is mondhatnám, hogy Balázs Béla – nem kell mondani, hogy miért – a szexualitásól írt, de Bartók zenéjében – ismét nem kell mondani, hogy miért – a LÉLEK eljövetele kap hangot. És a dráma annak be nem fogadásaként dekódolható, aminek akár lehetne megjelenítési formája, hogy a lány lelki izgalmában magához nyúl, de ez Bartók szellemiségéhez- úgymond – méltatlan lenne, és egyébként is az erkölcsnemesítővé avanzsált pornófőszerkesztők képmutató Magyarországán vagyunk.
Ps: amúgy és néhány éve mintha Ladányi Andrea (talán meztelen, talán csak “túlerotizált”) tánca alul maga a Bartók család tiltotta volna le a zenét. Nem a török jött (pláne nem a háremekkel), hanem a néplélek talált kifejező nemcsak kormányt, hanem államformát.
május 24, 2011 @ 4:42 du. • válasz erre
Valóban, a “család” magára vállalt a jelenlegi hivatal szerepét. Korábban a pécsi püspök játszotta az erkölcs csősz szerepét, míg a pápa meg nem elégelte pásztorkodását.
május 24, 2011 @ 4:57 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#8):
A hivatalnál nincs csodálatosabb! Minden fejlődéspszichológia kvintesszenciájaként két dolgot tudnak és képviselnek:
1/ Szigorú életkori bontásban tudják, mi az ami mindenképpen árt a fejlődő léleknek, és mi az, ami csak akkor, ha (az akár) seggrészeg apa vagy anya nem bámulja együtt a gyermekével a képernyőt.
2/ Ami mindenképpen árt a gyermeknek 18 év alatt (és felett is talán)
2/a az erőszak látása,
2/b a szexualitás látása, és ezen belül:
2/b/1 különösen a nemszervek látása.
Amiként lett Ratkó korszak és nemzedék, talán kialakulóban vannak ugyanezek Szalaiban.
A Szalai korszak gyermeke, ha minden a főcenzor ötletei szerint alakul, az első (nem saját!) nemi szerv láttán talán csak elájul, talán maradandó pszichés károsodást szenved, talán lesznek olyanok is akik (infarktusban/gutaütésben stb. stb.) elhaláloznak.
Talán még Turgenyev halhatatlan remekének az Első szerelemnek is megszületik a korszerű változata az Első trauma, vagy akár Első halál címmel (mely utóbbi persze a végső is lesz egyben).
Azután jöhet az új Origenészek kora! Nem teológiai jártasságuk, éles elméjük, vagy épp nyelvtudásuk, hanem az (esetleges) önkasztrálás okán.
május 27, 2011 @ 5:35 de. • válasz erre
George: “Elek István: Jogos igény, hogy egy kulturális intézmény vezetője válogassa meg a szavait. De mielőtt a kormány felelősei számon kérnék Alföldin ezt a kétségtelenül frivol élcet, gondolkozzanak el azon is, vajon ők mindent megtettek-e azért, hogy megvédjék e kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének emberi méltóságát az otromba támadásokkal szemben?”
Erik Lux: Az orális szex -különösen az arról való diskurzus közben – nem obszcén, és különösen nem szitokszó.
George: Saját identitásukban bizonytalan egyedek harca ez.
Erik Lux: Úgy érted, hogy Alföldi és az újságírónő között, és a kormány a harctér, vagy Alföldi és a kormány, és az újságírónő a harctér, vagy Alföldi a harctér az újságírónő és a kormány küzdelmében? Ha az újságírónőt a szélsőjobbal helyettesítjük, elég jobbikos felfogás. Harcot nem látok ízléskülönbséget igen, ami az újságírónő és Alföldi között abban az értelemben drámai, ahogyan a komédia is dráma, a kormány a kettő között állva pedig nem röhejes, de mosolyogtató szerepben van. Alföldi szerint része a másik kettő szerint nem része a közbeszédnek az “orális szex” kifejezés, de a másik kettő közötti nézetkülönbség tárgya pedig, hogy a (nemcsak orális) szexualitása ábrázolása része, vagy nem része a (szín)művészetnek.
Sőt, ebből a szempontból Elek István idézett felfogása zagyvaság. Álláspontja szerint az orális szex nem része a közbeszédnek, viszont nemcsak ennek a kardinális (nyilván nemzeti sors)kérdésnek a “kezelése”, hanem a művészet egészének helyzete is kormányzati kérdés, amiből csak azzal értek egyet, hogy valóban ha nem is a sorskérdés, de annak része, hogy szexuális megnyomorítottságuk és/vagy gátlásosságuk kormányzati elhivatottságról való képzelgés formáját ölti. Ebben Elek István álláspontját Réthelyi Miklós miniszter úr és az újságírónő álláspontja között vélem elhelyezhetően, az utóbbihoz közelebb.
május 28, 2011 @ 1:31 du. • válasz erre
Péter: Már csak azért is el a kezekkel tőle, mert a homofóbia mögötti látens, letagadni kívánt homoszexuális hajlamra utal a körülötte való matatás, azt meg végképp meg kellene hagyni annak, akit ő kiválaszt. Nehogy már a politikusok matassanak rajta nagy nyilvánosság előtt. Pfúj!
Erik Lux Nem rajta matatnak (az a közvélemény) a politikusok és a sajtómunkatársak az NMHH-val az élen a gyerekek bugyijában és gatyáiban matatnak. (Ha lehet ilyet írni: könyékig.)
Kívánságod teljesült. Ha jól olvasom, a fenti kommentekben senki sem foglalkozott a számomra csak elég jó színész és rendező szexuális indentitásával.
Zsuzsa a szexuális orientáció nem tévesztendő össze a nemi identitással, utóbbi ugyanis attól függ, h az ember melyik nemhez tartozónak tételezi magát.
Péter ’szen pont erről van szó, Rozi: undorító, hogy és ahogy a politika vele foglalkozik, senkinek semmi köze ahhoz, kit választ magának partenrül. A perverzió az, amit Pörzse, Pálffy és a képmutató második vonal csinál ebben az ügyben, sőt az, hogy ilyen ügy van egyáltalán.
Erik Lux Péter, Zsuzsi fenti distinkciójának tekintetbevételével az ok vajon inkább az identitás, vagy az orientációjuk körül keresendő. Alföldi kipécézése az orientációt valószínűsíti.
Péter, talált, süllyedt. Azzal a finomítással, hogy a szexuális nyomorúság “valahogy” épp a gyereke millió és egy baja közül épp azt tartja a legfontosabbnak, hogy mit látnak a színházban (egy töredékük egyáltalán eljut oda, és pont arra az előadásra), vagy TV-ben a szexualitással kapcsolatban… :-/
Ps: leegyszerűsítve, éhen is dögölhetnek, agyon is verhetik őket, hülyék is lehetnek, de nehogy megpillantsák (pláne fedetlenül, vagy összeillesztve!) azt, aminek puszta elképzelésétől is az ezt szóvá tevők fejében (nagyon izgatott, és ha l…ehet fokozni) még nagyobb zűrzavar keletkezik. Egy társaságban volt szerencsém egy többszörös és elkötelezetten magyar anya szitoközönét hallani a reklámok szexuális tartalmáról. Vita helyett addig kérdezgettem, míg ki nem derült, (nagyon) begerjed tőlük…Bővebben
Péter Mint Felicia Alden az Eastwicki boszorkányokban, ahogy kényszeredetten hányja a meggymagokat, amint a másik négy jól érzi magát, habár szavai szerint “I’m not against a godd fuck, but Lord…”.
Szégyen és irígység keveréke. A szégyen nem a szexualitásra magára vonatkozik, hanem arra, hogy saját vágyait nem meri vállalni. (Pontosítom még, azért vettem ki az előzőből)
Erik Lux: Péter, ha azért szégyellné magát, hogy nem veri vállalni még (főként magának és partnerének) jó is kisülhetne belőle. A szexet és főként saját vágyait (csak) érzi (mert magának sem vallja be) szégyenletesnek, is másokat (igyekszik magához hasonló nyomorulttá) b***ogat(ni).
ne válaszd partnerül, de ott sem feltétlenül) 
aki kiakad attól, hogy azt kívánnak neki, amit Alföldi kívánt az újságírónak. (Nem magyar sajátosság, legfeljebb a mértéke: az FB harmadszor törli, amit épp ezért föntebb csak körülírtam… :-/
Ps inkább ne képzeld ezt a nőnemű lényt (és a lakatlan sziget kivételével
Péter: Igen, és
((. No de a végén mindezt a politika viszi a csúcsra, amivel egyben igazolja azt is, hogy már interperszonális szinten is a hatalmi elem, ahogy írtad: a gyerekek alsóneműjében turkálás az, ami izgatja. Hogy jön bárki – hangsúlyo…zottan: rajta kívül – hogy a gyermek tudása felett rendelkezzen. Mintha nem a gyermek helyes tudásának segítője kellene hogy legyen, ő a gyermek helyes nemtudásának szószólója – akárcsak a gyermeknek tekintett nép esetében.
Erik Lux: Péter, azt hiszem, hogy nem a “csúcsra viszi”
hanem mint az idézett kifejezés is mutatja a politika az egyik (vész)kijárata a (másként érvényesíteni nem mert) vágyaknak. A gyermekek egészséges(nek vélt) szexuális fejlődésének a politi…ka szintjére való emelkedése nagyjából párhuzamba állítható a (nemcsak a jobb felderítési mutató okán) növekvő pedofil esetek számának gyarapodásával, és – NEM Isten nagyobb dicsőségére – az anyaszentegyház mindkét területen az élcsoportban található…
Ps: hogy is mondja Goethe (Faust fordításában Jékely Zoltán)? “Minek ma korszellem neve:/ csupán egyes urak torz szelleme/ melyben ama kor tükröződik.”
Péter Mentegetném a “csúcsra viszi”-t, mert olyan jó kis szexuális utalás van benne, de nem fontos
. A többi, az egészséges libido hol hatalmi agydurranással, politikával való kiváltása, hol pedig a gyermekhez kötődő eredendően erotikus, de egészségesen a nemző partnerre irányuló viszony megcsúszása valóban fontosabbak itt. És gáz, hogy ezt egy egész országnak kell elszenvednie.
Erik Lux: A “csúcsra visz”-en nincs mit mentegetni, mert nagyszerű
(minden értelemben, így beszélgetésünkben is). 
Azt hiszem, hogy az “országnak” semmi újat nem kell elszenvednie, az a része, amelyik eddig attól szenvedett, hogy az ő nézőpont…jukból “a ***ik” az Andrássy úton évente egyszer nyilvánosan “lóbálták és mutogatták a *****ukat”, most valamivel kevésbé szenvednek (de még mindig roppant boldogtalanok, mert – azt hiszik attól, hogy – Réthelyi miniszter úr “nem ****** ki ezt a *******-t”, azaz Alföldi Róbert igazgató urat). A másik része most valamivel rosszabbul érzi magát, de mindkét rész igen messze van attól, hogy ne (csak jelentős szenvedés, de inkább csak) szenvelgés 
árán viselje el (nem) a másik felé (hanem azokat, akik ellentétes előjellel ugyanúgy izgatnak ezek a messze nem legjelentősebb ügyek, amelyekről mindkét oldalon hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy “mint cseppben a tenger, holott az azonosság mellett a csepp és tenger között igen jelentős méretbeli különbség van, de mint tudjuk, nem a méret a lényeg). 
május 28, 2011 @ 1:39 du. • válasz erre
Lehet, hogy tévedek, de szerepcseréktől függetlenül azt látom, hogy míg az ország egyik fele egyre inkább ökölrázva morog, a másik felének is megecetesedett a szájában a győzelem íze. Akárcsak pár évvel korábban, amikor az utcákra (sokkal hatásosabban és csúfosan látványosan) kivitt háborgás mellett az akkori hatalom vagy legalább politikai nézetek, vonalak és/vagy hagyományok támogatói éreztük rosszul magunkat nem csupán a randalírozások és más borzalmak vég nélküli sora miatt, de “saját” politikusaink viselt és elmulasztott dolgai miatt is berángó gyomorral. Hogy ez szenvedés-e vagy szenvelgás? Biztosan van benne mindenfelől sok az álságos panaszkultűránkból (lehet, hogy ez a nemzeti kultúránk maga). Azért, akár pillanatra kitörni készül éppen, akár beásni magát valami kádárihoz hasonló lanyg iszapba későbbi kikelést remélve, nem mondhatjuk, hogy nincs akkora hatása, mint egy alapos erupciónak: évszázadokra őrzi a langyos sör kultuszát. Tetejébe még azt se mondhatjuk, hogy nem holmi össznépi (netán csak látszat)bölcsességtől vezérelve. A frusztrációs lánc ezzel magára zárult, mert Peter Weiss óta tudjuk, hogy “What’s a revolution, without a general corpulation?”. Kis hazai fülkeforradalmunk éppúgy az imitált szexre épül ebben a tekintetben, mint az inkriminált jelenet a Tragédia előadásában. Nagy hibája, hogy hazug természetének megfelelően, tömegesen terelné a jónépet a tettetett orgazmus felé. De hát tudjuk, ahhoz a dolgot szívesen hívő, szárazságot, fájdalmat, vádligörcsöt maga előtt is tagadó, pettyhüdt izgalmat relativizáló partner kell. Most azon a ponton vagyunk újra, hogy ez már egyre kevésbé tagadható el, de még ott van az ösztönt felülírni képes számítás, ami bezárhat bennünket az évtizedekre szóló mímelésbe – az elbaltázott életbe. (Sajnos, majd még beszélni kell a fentiek egyik logikai bakugrásával elhagyott szálról, a pillanatnyi feszültségek jelen pillanatban várható borzasztó, valódi erőszakot hozó feloldásáról is, amiben sajnos saját szenvelgő és töketeln viselkedésünk is közreható tényező).”
május 28, 2011 @ 8:05 du. • válasz erre
Erik szerint:
“A Szalai korszak gyermeke, ha minden a főcenzor ötletei szerint alakul, az első (nem saját!) nemi szerv láttán talán csak elájul, talán maradandó pszichés károsodást szenved, talán lesznek olyanok is akik (infarktusban/gutaütésben stb. stb.) elhaláloznak.
Talán még Turgenyev halhatatlan remekének az Első szerelemnek is megszületik a korszerű változata az Első trauma, vagy akár Első halál címmel (mely utóbbi persze a végső is lesz egyben).”
Számomra ez a legjobb rész itt, bármily rémisztő jövőkép is légyen, ami belőle kibontakozik – Szalai-Nauszikaá, amint a habokból, felemelt ujjal és átható tekintettel…
Az Első halál egyébként már elkészült, pontos címe: Az első hullám és természetesen pszicho-thriller
A port.hu ismertetője szerint egyébként is egyértelmű, hogy témánál vagyunk:
“1564-ben Nostradamus megjósolta, hogy idegenek pusztítják el a Földet három szörnyű hullámban. Az első hullám megérkezett… Az Idegenek! Az idegenek kísérleteznek, minden alany meghalt. Kivéve egyet. Ő Cade Foster (Sebastian Spence). Cade Foster pedig tudja, hogy ez első hullám a Föld megszállása amelyet genetikailag átalakított, embernek tűnő idegenek hajtanak végre. Vagy mégsem? Nem csak ő az, aki rájött a titokra. Az Ellenállás már megkezdte földalatti harcát és nagy erőkkel keresik az idegenek tervének gyenge pontjait. A kulcs ősi próféciákban és az idegen technológiák megismerésében rejlik. Az egyetlen kérdés csak az marad, hogy sikerül-e időben megtalálni és megfejteni őket? “
május 29, 2011 @ 2:17 du. • válasz erre
Válasz Péter hozzászólására (#14):
Így valahogy és az a nagyszerű, hogy idegenek sem kellenek hozzá, persze ebből következően annyira jóra sem fordul minden, mint (sejthetően) a filmben, viszont a baj is, de csak egy picivel kisebb. 
Válasz Péter hozzászólására (#13):
Ps: és természetesen pszichónak ugyan pszicho, de nem thriller,hanem (a) pszicholúció (megjelenítése).