A sárkány könnyei
A hét végét kisfiaimmal töltöttem Lillafüreden. A Hámori tó kísértetiesen szép. Zöld, de zöldebb mint az erdők fölötte. Mintha zölden született volna. Elmeséltem a tó történetét. Egy sárkány él benne, lent a mélyben. Éjjel, ha csillagos az ég, feljön a mélyből, s keservesen sír. Az ő könnyei táplálják a tavat. Nagyobbik fiam megkérdezte, hogy miért sír a sárkány? Azt mondtam neki, hogy a sárkány egyszer egy nagyon szép csillag volt fent az égen. Szebbnek hitte magát, mint a Nap, aki megelégelte a hiú csillag szépségét. A Nap sugaraival megvakította. Lezuhant a földre, belefúrta magát a mélybe, egyenesen oda, ahol most a Hámori tó van. Sárkány lett belőle, vigasztalhatatlan. Kisebbik fiam érdeklődött, hogy visszatér-e valaha a sárkány az égre, lesz-e csillag belőle újra?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 22, 2009 @ 6:58 de. • válasz erre
„Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok, a szegény legénynek utat mutassatok …” Ha a sárkány nem akar sárkány maradni, meg kell hallania a csillagavató nép hangját.
június 22, 2009 @ 9:03 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
és meg kell mutatnia az öreg szenilisnek, hol lakik a szeretője, valamint nem árt helyette fölsöpörni az udvarát sem (“…Mutassatok utat a szegénylegénynek.
Nem találja házát a szeretőjének.
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
nem söpör már téged az én gyönge karom.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is…
söpörtem eleget, söpörjön már más is!“).
Ps: egy szó, mint száz; eredetileg halálcsillag lehetett, aki oda mutatta az utat, ahol az eltávozott szeretők laknak.
június 22, 2009 @ 9:11 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Más: sokszor gondolkodtam azon, hogy a Kodály-módszerrel megerősített közepes/gyönge fokú népdalkultusz által közvetített szövegek (mint kommented is mutatja) nemcsak muzeális tárgyakként funkcionálnak, és (ha nem is ebben az esetben) talán erősíthetik a gondolkodás egyszerűségét (pejoratív értelemben, az árnyalt ellentéteként gondolom).
június 22, 2009 @ 7:29 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Még szerencse, hogy a tönkrevert népdalos hagyomány (és a Kodály módszer) egyszerűségét jól ellensúlyozzák az olyan összetett társadalmi fogalmak, mint az “egy a tábor, egy a zászló”!
Nem is tudom, az ilyen összetett dolgok nélkül hogyan is értenénk meg benne a világot.
Bár, most önkéntelenül is dúdolni kezdtem: egy a zászló danadom, egy a tábor lalala.
június 22, 2009 @ 8:23 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#4):
június 22, 2009 @ 8:59 du. • válasz erre
Látszik, hogy El Lobo barátunk némileg a pop-zenére hajazó darabokért lelkesedik, mint pl. az “IGEN, IGEN” kezdetű, mely kétségtelenül hatásos, hiteles előadói és a kísérő táncprodukció hatására.
Nincs is szebb annál mikor ezt vagy száz hiányos fogazatú nyugdíjas énekli, kissé kopott VOR-márkájú (ifjabbak kedvéért: Vörös Október Ruhagyár) öltönyben, a nők kiskosztümben, hasonló márkával, egy olyan választás éjszakáján,mely évekre megpecsételte sorsukat.
június 22, 2009 @ 9:13 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
Egy a jelszónk a béke, harcba boldog jövőért megyünk…
A’szem, én ezt énekeltem.
De az az átkozott boldog jövő úgy járt, mint a sárkány a poszt egén: zutty.
Na, mindegy, énekeljünk egyet:
egy a zászló danadom, egy a tábor lalala…
június 22, 2009 @ 9:21 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#7):
Aristtónak bezzeg ez, a fönti modern.
június 22, 2009 @ 9:29 du. • válasz erre
Sajnos Pendereczkit nem bírom. Nagyon maradi vagyok:))
június 22, 2009 @ 9:32 du. • válasz erre
Felmenőim kiváló muzsikusok voltak. Én semmit, de az ég kerek egy világon semmit nem örököltem tőlük. (Lehet, hogy talált gyerek vagyok?) Ennek lehet a következménye, hogy én csak az érzéketlen malomkövek közé keveredett élet keserves hangját hallom. Egy a tábor egy a zászló! Igen! Igen! S köztük őrlődik az élet. Semmi zene.
június 22, 2009 @ 9:33 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#9):
Tudtam!
De ennyire?! 
Vivaldi? – esetleg? 
Ps: vagy csak pentaton?
Ps2: Ok, nem aki adja…
június 22, 2009 @ 9:39 du. • válasz erre
Schönberg még elmegy, de már csak néha.
június 22, 2009 @ 9:49 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#12):
Schönberg, gondoltam! -ő ugye Lully kortárs?
Ps: amúgy, mint írtam.
június 22, 2009 @ 10:01 du. • válasz erre
Aristoval a blues lehet a közös nevező!
Eléggé szomorú, egyszerű, mint az Igen, egy a tábor – és valahogy mégsincs szebb dolog (leszámítva a végeket), mint egy szép, lassú blues…
június 22, 2009 @ 10:02 du. • válasz erre
Nem, Schönberg 1951-ben halt meg.
június 22, 2009 @ 10:04 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#14):
Neked! A tietek! Maximum Haydn, de ő már nekem nagyon-nagyon avantgarde!
június 22, 2009 @ 10:07 du. • válasz erre
Bizony, a blues… bár most éppen Eric Burdont hallgatok
június 22, 2009 @ 10:09 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#16):
Esetleg valami gregorián…:))
június 22, 2009 @ 10:10 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#15):
Eeeegen… akkor 264 év különbség, de “sub species aeternitatis” ez mi/mennyi; számít?!
június 22, 2009 @ 10:13 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#17):
Huúúúú, valami szalgon van/volt nekem valami Hotel Hell’s? Vagy ilyesmi vele, Burdonnel, hogyazmilyenjó!