A szent
Az emberrel foglalkozó tudományok csődje, hogy szavuk sincs a szentről. Másfelől érthető, hiszen a szent egyik kutatási paradigmába sem fér bele. Szentnek nem szabadna lennie, s ha mégis van, akkor a tudomány nem a szentet, hanem a benne szentet látó embereket hajlandó csak megvizsgálni. A tudóst nem Szent Ferenc, hanem a madarak érdeklik, akikkel a szent megértette magát. A szentség az emberi lét hideg izzása, ahol semmi sincs úgy, mint a szentségen kívül. A szent egyszerre van távol, s nagyon közel hozzánk, akik mit sem tudunk kezdeni az emberrel, aki testében ugyanolyan, mint mi, de egyébként semmiben sem azonos velünk. Ő azonban nagyon is tud mit kezdeni velünk. A szent a megtestesült jó, aminek létéről szikkadt agyú filozófusok nem szűnnek vitatkozni. A szentekben az a legérdekesebb, hogy mindegy, élnek-e vagy már meghaltak. Az a fontos, hogy egyáltalán lehetnek. Ennyi elég ahhoz, hogy a létezés paravánján rést üssenek, melyen keresztül beláthatnánk, ha akarnánk, egy másik világba, ahol nincs semmi más, csak a szeretet.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
október 11, 2010 @ 8:28 de. • válasz erre
A szent a csoda, a megmagyarázhatatlan atipikus. Mondanám, hogy az igazi egyedi, de nem, mert mégiscsak többen vannak. És ha mindenben, eltérnek tőlünk, akkor vizsgálhatatlanok, megismerhetetlenek és nem tehetünk mást, mint minden megismerhetetlennel, felruházzuk azzal, amit megismerhettünk. Sablonokkal. Amit majd vizsgálhatunk. És ezzel mindjárt el is zárjuk magunktól. Őt és vele együtt a Jó-t. Mert a szent a megtestesült jó. És nem ismerhetjük meg a szeretetet sem, mert nem őt, hanem a ráaggatott sémákat vizsgáljuk. Amiben olyan sok szeretet nem igen lehet.
október 11, 2010 @ 11:18 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
A szentté avatás (és így a szentség) egyik kritériuma valahogy úgy hangzik, hogy egy erénynek heroikus fokon való gyakorlása, tehát az atipikust vitatom (azt az esetet kivéve, ha a szentszéknél is jobban tudni véljük, hogy ki a szent, és ki nem az. Én nem vélem jobban tudni).
A szent szónak a szentekké avatottakra való referálás mellett létezik egy olyan használata is, ami mintegy Isten névmásaként funkcionál, és ebből eredhet nemcsak a harmadik, az isten megjelenésére, a teofániára való referálás, de – és ezért írtam ilyen hosszadalmasan – egy negyedik is (amire a csoda szó használatával hívtad fel a figyelmem): az isteni működés megtapasztalására, amire egy ötödik épül napjainkban, amit nevezzünk úgy a profán/szekuláris legfelső fok: amikor egy nem hívő (rendszerint nő) összecsapja a kezét, miközben azt sivalkodja, isteni (vagy egy nem hívő férfi rendszerint ökölbe zárt kezével is bólogatva ugyanezt mondogatja).
Nos, és immár röviden: amit írsz, abban úgy érzem, belekeverednek a szent szó fentebb vázolt jelentésrétegei, amelyek referenciái valószínűleg jelen valóak ugyan a szent emberek megnyilvánulásaiban, de úgy érzem magának a szentembernek a jelentése kevéssé magasztosan, és világosabban is megközelíthető, és épp ez a megközelíthető jelentés adja nemcsak a hívők számára nélkülözhetetlen, (a hívők számukra azonban csak részleges, mert csak) e világi, alapfunkciójuk lényegét.
október 11, 2010 @ 12:55 du. • válasz erre
A szent – ha van – nem attól szent, hogy a T Hivatal kinevezi. A szent akkor is szent, ha senki se látja annak. A szent ugyanakkor – itt a Jó-ban, a Szeretet-ben – egyedülálló. Az ami egyedülálló, az szerintem atipikus. És ezért vizsgálhatatlan. Nem tudjuk megközelíteni. A T Hivatal se. A Hivatal egy ideált kreál, nem a szentet veszi észre. Ebből a nézőpontból.
október 11, 2010 @ 1:29 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Érdekes (lehet) a szentről alkotott nézeted, de (egyrészt a föntebb említett okokból, hogy nemcsak – és természetes módon! – a szent szó eddigi használataira alapoz, de azok elemeinek összekeverését másrészt mert – legutóbbi kommentedben – szembeállítja, harmadrészt pedig és ráadásul autentikusabbnak állítja, mint azok megközelítését, akiknek munkája a jelentésrétegek elválasztást lehetővé tette) nem annyira érdekes számomra, hogy a tanítóhivatal álláspontját negligálva vonzónak érezzek egy erről való eszmecserét. Remélem mások (számomra is érdekes módon) folytatják ezt az általam most (emiatt) befejezett eszmecserét.
október 11, 2010 @ 2:15 du. • válasz erre
Nekem nincs szent elképzelésem, én a bejegyzést interpretáltam. Ez hiánytalanul megoldható párbeszéd nélkül is.
október 11, 2010 @ 2:40 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):