A torkos
A torkos mindig eszik. Rejtély, hogy a torkosság miként került a főbűnök közé. A torkosok nem bűnösök. Esznek, majd megint esznek. Igazságtalan a torkosok kiközösítése, főként ha azok teszik, akik kevélyek, buják, fösvények, irigyek, haragosok, jóra restek. Lehet, hogy csak arra járt a torkos, amikor a hét főbűn listája készült. Ha iszákos téved arra, akkor most ő lenne a listán, mely most mér örökké így marad.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg, vagy csak abban az esetben, ha írójuk újra elküldi azt a Dühöngőbe (vagy a felület jobb oldalán, de csak a Dühöngő és a Magasztaló között találhatóak közül valamelyik másik, általa választott rovatba).
A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) a kommment megjelenése (és csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirat) jelzi. El nem fogadást értelemszerűen az, hogy nem jelenik meg. Minderről valamivel bővebben itt olvashatnak.
Címkék: a torkosság és a kapzsiság összefüggése, kapzsi, kapzsiság, torkos, torkosság
december 7, 2010 @ 5:18 du. • válasz erre
Megint – nem hiszem, hogy helytelen módon! – a testiség dominanciája/eluralkodása (a “lélek” felett, mint bűn.
Ha iszákos jár arra, akkor a (részben) torkossággá (”szublimáció”-ként is felfogható) differenciálódás maradványa kerül a bűn alapváltozatai között (ezért fő-bűnként) megemlítésre.
Az említett differenciálódással a filogenezisben közel egyidős (az, ami jóval később, csak az embernél végül a kannibalizmus tilalmához elvezetett:) a táplálkozás (és az ürítés) tárgyának (az eredményétől való) elkülönítése, majd (ettől gyorsítva, és jóval később) a fajok szerinti elkülönülés (mentén még később a párzás kialakulása és ezt követően a taktilitással való kiegészülése, mely – a kannibalizmus eredetén is túlnyúló, mert talán a vírusokkal kezdődő – fejlődéssor visszaköszön a szeretett lényhez intézett/a szeretett lényre vonatkozó kijelentéseinkben: “megeszlek/legszívesebben megennélek“, “egyszerűen ennivaló“, “megzabálom” stb. stb.).
(Nem tudom, hogy az “édesem” megszólításként való alkalmazása ennek az íznek a kitüntetettségét mutatja-e, vagy a kitüntetettség okára, az emberi vér és hús ízére utalhatott-e eredetileg.)
december 8, 2010 @ 2:48 de. • válasz erre
A torkosság valószínűleg úgy került sorba, hogy volt a sokaságnak egy csak vegetáló a bambaságig ártatlan része, akik a nassoláson kívül semmit se csináltak. Az ő lelkükön is uralkodni akartak, így kitalálták, hogy a torkosság bűn. Így most ők is könyöröghetnek a megbocsátásért.
december 8, 2010 @ 9:40 de. • válasz erre
A torkosok “esznek, majd megint esznek”
. Ebből következik, hogy a torkosok, egyben telhetetlenek. A tehetetlen telhetetlen, pedig nem gyakorol önuralmat, mint ahogy a torkos is, csak akkor torkoskodik, ha van mit torkoskodnia, ergo mondhatnánk őket akár kapzsiknak is. A torkosság katolikus interpretációjának e világi manifesztációja koránt sem indifferens a kapzsisággal, ellenben a pórnépnek még elvi lehetőségként sem hagyván a valódi javakban való halmozási lehetőséget, csupán engedékeny opcióként a túlzabálást – kísérteties hasonlóságot mutatván az állatok télre való felkészülését -, mely így karácsony tájékán félig képmutató beütéssel szemet hunyva ideiglenesen önlegálissá téve azt. Az arisztokratikus kapzsiság lehet a torkosság paraszt megfelelője?!
december 8, 2010 @ 10:04 de. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#3):
Torkosság összekapcsolása a kapzsisággal,
a kettő összekapcsolódásának – és ezzel levezetésed – helyességét valószínűsíti a test feletti uralomnak az a felette kifinomult, és önsanyargató módja, ami a böjt alatti húsevés tilalmából kivonja a halat. Naphalon, vagy lazacon sanyarogva részesülni Krisztus szenvedéseiből…
Válasz lucifer hozzászólására (#2) a Csevegő egy-egy bejegyzésről rovatban: