Active beauty
Irt Józsa Mariann. Örül a nyárnak, s akarja, hogy mi is örüljünk. Azt írja, hogy később megy le a nap, esténként nem kell meleg ruhákat viselni, és jóval több időt tölthetünk a szabadban. Vár a strandolás, a fagyizás, biciklizés, sütögetés a kertben, és sok más kellemes program. Arra kér, hogy vegyünk az év legmelegebb évszakában nélkülözhetetlen termékeket, melyeket télen nem érdemes megvennünk. Télen majd lesz újabb ajánlata. Akkor hideg lesz, esténként korábban megy le a nap, s meleg ruhákat kell felvennünk, ha kimegyünk a szabadba. Jó most, és jó lesz akkor is.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
június 26, 2009 @ 11:15 de. • válasz erre
Ezt a levelet akár én is írhattam volna. Ha nem lenne gázszámla.
június 26, 2009 @ 1:33 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Csak azért írom, mert éppen pang ez a blog, és persze mert az jutott eszembe: az, hogy személyes körülményeid tekintetbe véve válaszolsz, ismereteim szerint valószínűleg helyes. Abszolutizálásuk annál kevésbé, és mintha a tegnapi vitánk talán ennek következményeiről is szólt volna (sok más, pld. Aristo
mellett), vagy részben erre vezethető vissza. Talán.
június 26, 2009 @ 3:10 du. • válasz erre
Hát ha azt mondanám, hogy értem, akkor bizony hazudnék.
június 26, 2009 @ 3:37 du. • válasz erre
Nem olyan szép a tél, mint a nyár, mert a gázszámla elcsúfítja – írod. Tehát a világ olyan, amilyennek (saját helyzetedből) látod. Ha nem ez a következtetés vezetné gondolataid, akkor azok érdektelenek/személytelenek lennének. Eddig OK?
Ha viszont a világot azonosítjuk azzal, amilyennek látjuk, akkor ott tartunk, ahol tegnap vitatkoztunk.
június 26, 2009 @ 6:27 du. • válasz erre
Egyén, csoport, nemzet.
A gázszámlával ebben az országban millióknak van gondja. Az én helyzetem az övék is. Ha ez nem így lett volna, akkor tréfa nem reménykedhetett volna igényt a tréfa kiváltotta hatásokra. Reménykedni viszont reménykedhetett.
Az otrantó hősről, aki a Hortobágy levegőjét kivitte az Adria kék vizére rossz a véleményem. Pontosítok lesújtó. A korról is, amit fémjelez. A XX. század politikai osztályairól is. Ebben sem vagyok egyedül. Ha ezt valaki tarthatatlannak ítéli és méltónak talál fáradozására meg kell győznie, van idő. Ehhez segítségül elmondom az én kiinduló pontomat. A XX. század rákfenéje, hogy az apró megtehető praktikus lépések elmaradtak. Azok, amelyek túlélték volna a rendszereket, amelyek stabilizálhatnának. Ha tetszik üzemgazdasági szinten nem volt összerakva az ország. Ez derogált az uraknak, akik ebben az értelemben elvtársak is. Ez alól az egyik kevés kivétel a háztáji volt. Ez nem a kommunizmus sikere volt, nem volt kommunista tan, amelyből ez levezethető, ez a magyar nép = társadalom =nemzet teljesítménye volt. Ezt összekeverni a hányással vetekszik Horthy szűklátókörűségével. Ez ellen szót emelni nem egyszerűen különféle érdekcsoportoknak való hangadás, hanem egyenesen nemzeti érdek. Semmi köze a marxizmushoz.
június 26, 2009 @ 8:21 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Kedves Lucifer, köszönöm válaszod. Nem akaralak meggyőzni semmiről. Annál is kevésbé, mivel szinte semmiben sem vagyok biztos, de éppen ezért szívesen cserélek eszmét Veled, és mindazokkal, akikkel az eszmecsere számomra termékeny. Ha megnegeded, az általad fölvetettekre, mielőtt válaszolok, alszom egyet.
június 26, 2009 @ 11:48 du. • válasz erre
Ó a kedves Mariann meghagyta nekünk a tavaszt és az őszt
gyakorlatilag az év felét
amelyben mi magunk árulhatjuk a portékánkat
a tavaszi lódent az őszi gumicsizmát és persze eszméinket is
ki a vörös csillaggal ékesített Guevara sapkát
ki Lenin smicicisét vagy Kádár sakkját
vagy fehér lovat Horthyéra hajazót
Szálasi jelképeit kitartásra búzdítón
sárga csillagot, német töltényt orosz pufajkát magyar Erdélyt
Egyszóval nagy vásárt csaphatunk Győrtől Mohácsig