Álarcok, szélhámosok, csalók
Sokan viselnek álarcot, de nem mindenki szélhámos közülük, s még kevesebben csalók. Az álarc a mindennapi rejtőzés természetes eszköze, játék, mely mögött kedvünkre mosolyoghatunk,sírhatunk, anélkül, hogy kiszolgáltatnánk magunkat a többieknek, akik hasonló módon bujdosnak előlünk. A szélhámosok mást mutatnak önmagukból, mint ami a lényegük, s ebben állhatatosak. Nincs más választásuk. Elégedetlenek önmagukkal, sikeresebbnek, műveltebbnek, többnek akarják láttatni magukat annál, mint amik. A csalók az igazán ártalmasok, akik a nyilvánosságot használják fel a megtévesztésre. A csalót mohósága leplezi le. Mindenre képes annak érdekében, hogy a nyilvánossságban kialakított képe az igazság fordítottja legyen. Ha gonosztevő, akkor jótevőnek akar tűnni, ha ostoba, akkor a bölcsesség pávatollait lengeti, ha becstelen, Becsületrendet vesz magának. A hasznosság paravánja mögött kárt okoz. A csaló drasztikusan erős ingerekkel dolgozik. Vakit, mint a szemünkkel szembe szegezett fényszóró.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
december 14, 2009 @ 9:24 de. • válasz erre
Ha az álarcot a megértés álarcának tekintjük, mint arra hajlamos vagyok, akkor a szélhámosok és csalók között az is különbségként mutatkozik, hogy a szélhámos azzal téveszt meg bennünket, hogy álarcával félrevezet. bennünket, annak látjuk, ami nem, aminek mutatja magát.
A csalók a saját, rólunk alkotott félreértésüket erőltetik ránk, de mindkettő a megértés illúzióján, és az abba vetett vakhiten alapul.
december 14, 2009 @ 3:36 du. • válasz erre
Lux mesterien fűzi tovább a gondolatot, mely még szebben csavarodik, tekeredik, ha a referenst az on line térbe helyezzük át, ahol nincs semmi, csak álarc, szélhám és csalás.
december 14, 2009 @ 6:54 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#2):
Hát igen. Elsőre csakugyan, és per definitinome szélhámosok és csalók- aztán az észlelés finomodása, mert nemcsak a kettő között tétetik viszonylag biztos különbség, de a kető negációi is fel-felismerszenek.
december 14, 2009 @ 7:54 du. • válasz erre
Azt hittem, hogy patakzanak mahd a példák az ál-jótékonyokról, békeharcosokról s más példányairól a rajoknak.
december 14, 2009 @ 10:13 du. • válasz erre
Nem tudom, hogy mondhatom-e, de én egész nap szélhámosok és csalók között szorgoskodtam. Álarcban. Jól csináltam, mert nem derült ki, hogy én kikhez tartozom.
december 14, 2009 @ 11:33 du. • válasz erre
Érdekes lenni elgondolkodni, a blogvilágban milyen álarcok is dívnak, mert igen gyakran a nick, na meg a blog is egy álarc. Azt gondolnám, a játékos fajta, se nem a szélhámosoké, se nem a csalóké. De nem vagyok ebben olyan biztos.
december 15, 2009 @ 11:22 de. • válasz erre
Válasz ZinczyKa hozzászólására (#6):
A játékkal a szükséges, de bonyolultabb viselkedési módokat gyakorolják be, persze csak az állatok kölykei (talán csak az emlősöktől, nem tudok róla, hogy a madarak, vagy pláne a hüllők játszanának, ha valaki pontosít, megköszönöm), nem hiszem, hogy az embereknél másként lenne.
december 15, 2009 @ 11:24 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Jól értem, hogy ugyanazt, ugyanúgy csináltad, csak némely dolgokat számukra észrevehetetlen módon nem, és – de csak esetleg! – ezzel becsaptad a csalókat?