Alexander Bard
Ma tart előadást az Ybl klubban. Rendkívüli ember. Szórakoztató nagyiparos, alkotó szociológus, az internet alapú kommunikáció révén teremtett társadalmi változások nagyhatású teoretikusa. Elméletének ő maga a legeklatánsabb bizonyítéka. Izig-vérig netokrata. Söderquisttel együtt írt könyve erről a legújabb osztályról szól, melynek tagjai itthon még nem számosak. Nálunk mások számítanak. Meg is látszik.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 18, 2008 @ 12:22 du. • válasz erre
“Nálunk mások számítanak. Meg is látszik.”
Mert nálunk szinte csak a vertikális irányultságú struktúrák működnek. hiszen a horizontálisnak megvan az a “kényelmetlensége”, hogy nem engedi, hogy pusztán az alá és fölérendeltséggel “növesszék” magukat az emberek “valakikké”. Ebben az irányultságban az interaktivitás, a teljesítmény, a belső értékek, no meg a kapcsolattartás minősége a mutatója annak, hogy valaki kicsoda, nem pedig a különböző címek, rangok , az, hogy milyen és mekkora hatalommal rendelkezik valaki más/mások fölött.
A változásra sajnos minimum 50 évet várnunk kell még.
szeptember 18, 2008 @ 9:06 du. • válasz erre
Az 50 év vicc. A többi mélyen igaz! Ma mást sem csináltam, mint a funkciókra épülő horizontális struktúrákat építettem. Ettől sérvet lehet kapni. A reális érdekviszonyok – helyesebben reális kilátások – ellene dolgoznak. Pedig ez élet-halál kérdése.
***
Az 50 sok = sokk.
szeptember 18, 2008 @ 9:25 du. • válasz erre
Mst jöttem meg az előadásról. Én tartottam a laudációt, de kissé fölé lőttem. Ha Bard a jövőből jött, akkor én ott már nem akarok lenni. Elmélete értelmében ott csak annak van helye, aki érdekes, aki fel tudja hívni a figyelmet maga iránt. Egy hózentráger lódott ki a nadrágjából, tornacipőt viselt, sapka volt a fején, s ide-oda ugrált előadás közben, amihez persze interaktív táblát használt. De amit a táblára írt, az meglehetősen egyszerű volt.
szeptember 18, 2008 @ 9:32 du. • válasz erre
“Periférikus látásom van.
Látom a jövőt – de csak oldalról”
/Steven Wright/
Azért abban is van valami vígasztaló, hogy az ember nem tévedhetetlen.
szeptember 18, 2008 @ 9:53 du. • válasz erre
Világos! Vagy akár az is lehet. De én ma bő tizenkét órát töltöttem ott, ahol az érdektelen szürkeségnek való alárendelődésben voltunk érdekeltek. Kollektív jövőnélküliség! Sőt jelennélküliség. Leszámítva két kávét. És azért rendelődtünk alá, mert érdektelenek voltunk. Nem voltunk alternatívák. Ma végünk volt.
szeptember 18, 2008 @ 9:59 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Amíg legalább egyvalaki ilyen tisztán látja, mint ahogy te ezt ilyen tisztán látod, hogy miben vagy, miben nem vagy, amiben kéne lenni/lenned/lennetek, addig én nem vagyok hajlandó teljesen elkeseredni.
szeptember 18, 2008 @ 10:25 du. • válasz erre
En olyan jovoben nem akarok elni, ahol teljesen eluralkodik az onzes, ahol mar csak a vegetativ funkciok kiszolgalasanak rendelodik ala minden, s ahol terjed a felelem, mint egy sotet felho. Nem ismerem Bard ur munkassagat, de egy szociologiai ismeretekkel rendelkezo nagyiparostol en bizony vilagmegvalto terveket varnek, de legalabbis azt, hogy tudja mindenki erdekes a maga modjan, tehat helye van a vilagban akar van internetje, akar nincs.