Állam és piac
Amikor én még kisrác voltam, a piac városszéli kis teret jelentett, ahol tyúkszaros tojást, hervadt petrezselymet s más efféle konyhai kincset lehetett kapni, szemben az állami bolttal, ahol tojáspor és Kossuth cigaretta volt bőviben. Az állam, éber hatósága révén az élet minden mozzanatát őrizte, még álmaink és vágyaink sem volt szabadok. A rendszerváltásra megtanultam, hogy a piac láthatatlan kéz, s amihez az nyúl, hatékony, ésszerű, átlátszó és lélekkonform lesz. Az állam elnyom, a piac felszabadít. Tegnap voltam régi jó barátom habilitációs előadásán. Az ELTE Jogi Karának patinás tanácstermében tudósok, régi és jelenbeli nagyságok, politikusok, fiatalok és öregek voltunk együtt. Az előadó meggyőzően érvelt a neoweberianus állam mellett, s szavainak a jelen válság különös fényt adott. Jön vissza az állam, mely nem lesz vad, erőszakos, féktelen és mohó, mint volt gyermekkoromban, hanem szolidáris, oltalmazó, védő, kiegyenlítő. Nem nyomja el a piacot, csak használja, mint a gőzgép a gőzt. Míg a piac a magánhaszon intézménye, az állam a közhaszon intézménye lesz.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 30, 2008 @ 9:42 de. • válasz erre
De szép is lenne! Vannak erre utaló jelek, meg sajnos, ha nem is az ellekezpőjére, de a folyamat akadozására.
Erre utaló jel, hogy az államok (nem is egyetlen állam) úgy döntött, hogy a mobilszolgáltatók túl sokat keresnmek a barangolsái díjon, ezért előírta, mennyiért barangoltathatják a külföldre menő hívásokat, ami hagyján, de az igazán jó jel, hogy senkinek sem jutott már eszébe a magántulajdon szentségével érvelni a döntés ellen, pedig a mobilszolgáltatók nem tipikusan állami vállalatok.
A folyamat nehézségére, megakadására mutatat a Vasúti Hivatal szomorú sorsa. Megalakult, sőt magának a MÁV-nak a bajuszát is meg merte húzni, erre mi nem történt? Alighogy megalakult (a Magyar Narancs publicisztikájának állítása szerint a bajúsz cibálás miatt) meg is szűnt létezni. Ahogyan az individuálpszichológiában az a legszörnyűbb, ha valaki önmaga ellen harcol, úgy látszik az állam életében sincs ez másként. Amikor az állam ha nem is önmagát, de saját – választási cikusonként változó – legbensőbb bizalmasait, akikre – ciklusoktól függetlenül – százmilliárdos pazarlás van bízva, próbálja szabályozni… És az egészségügy… Ez sem a szabályozottság, sokkal inkább a káosz látszatát kelti.
október 30, 2008 @ 10:00 de. • válasz erre
Az állam kontrollálja a piacot. A piac sakkban tartja az államot. Legyünk egy kis türelemmel és a társadalom meg majd uralkodik mindkettő felett. Ez lesz az én időm. Kivárom. Érdemes volt megszületni! Most első lépésben – hogy tegyek valamit az ügy érdekében – megyek sakkban tartani az államot. Erre ösztönöznek a kordában tartott anyagi érdekeim. Kíváncsi vagyok, mit hoz a kísérlet. Hol tart a piac? Hol az állam? És hol leszek én?
október 30, 2008 @ 12:21 du. • válasz erre
Utópiákban már nem hiszünk!
Trendek léteznek, szabályok módosulhatnak, aztán azok is korrekcióra kerülnek majd akár teljesen ellentétes elvek alapján, ha problémát okoznak.
Vszínű h fel tud erősödni az állami szerepek bővítésének követői, hisz a bizonytalanságban működnek a régi, ha tetszik gyerekkori berögzült reflexek, az állam megvéd, ellenőriz és újra eloszt.
milyen intézmények jönnek létre, amik garantálják, ellenőrzik, h az állam ne legyen “vad, erőszakos, féktelen és mohó” ???
(ha az lesz az állam majd megbüntetik, szankcionálják? jól pórul jár?)
október 30, 2008 @ 12:28 du. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#3):
ps: amúgy talán csak lassan, és a hatalmi ágak tovább osztódásával. A végrehajtó hatalom szabályozó funkcióinak a másik két hatalmi ághoz (törvényhozói és bírói) hasonló függetlenedésével, amit a globalizáció is erősít, mert mi (lesz) egy nemzeti kormány (lehetősége és szerepe) egy (“csak”) uniós hatósághoz képest (az adott területen)?
október 30, 2008 @ 7:20 du. • válasz erre
Érdek menti lehetőségek. 2008-10-30 de.
A végeredménnyel kezdem. Állam : lucifer ; 5:0, vagy még megalázóbb vereség. Piac : lucifer ; 1:1, de volt, amikor úgy nézett ki, hogy többet is kihozhatok a buliból. Illúzió volt.
Meccs I. Állam és társadalom. Az állam előállt egy rám vonatkozó problémájával, de se a Hivatal, se annak barátságtalan képviselői nem tudták a megoldást. Én se. Vállamat rántottam, ez az ő gondjuk, kivárom, hogy utasítsanak. Ha nem tetszik, majd berzenkedem. De nem utasítottak. Így nem maradhat, gondoltam, időt kérek, beszéljük meg máskor. Hátha okosodunk. Idő, az nincs, ingatták fejüket, mert van minőség-ellenőrzés és a minőség-ellenőrzés közvetítette érdek. Az érdek pedig az, hogy ne legyen elintézetlen ügy. Főleg itt ne legyen. Az érdek hatékony múzsa, a megoldást megtalálták. Az ügy úgy lesz elintézett, ha megígérem, hogy az ügy el lesz intézve, azaz megígérem, hogy kérni fogom a Hivatalt, hogy intézze el! De ne itt, és ne most! Ott! Első látásra a javaslattól az ügy megmarad, de mégsem, mert időközben átalakul. Ha kérem, hogy intézzék el akkor ez az ügy, már egy másik ügy – iktatószám! – egy másik íróasztalon. A minőség meg mindenütt folyamatosan és hosszútávon rendben lesz, hiszen e remek know-how-t a kollégák nyilván már délután szorgalmasan gyakorolták. Ugye, hogy hülyére vertek? Esélyem nincs! Holnap se!
***
Meccs II. Piac és társadalom. Utána ebéd egy önkiszolgálóban. Kérek egy marhaszeletet. Mögöttem egy szép, de félő, hogy virágjainak a közeljövőben kényszerűen búcsút intő hölgy izgatottan ajánlja: együnk együtt! Úr vagyok: szívesen. Realista vagyok, egy pillantás a tálcájára, húsgombócok krumplival. Kibírom. De ő akar fizetni! Változatlan izgatottsággal magyaráz, elsejéig megtehetjük. Asszonyom velem hosszabb távra is tervezhet! – mondtam a nagyot rutinból. Jön a pillák tánca és csicseregve a magyarázat. Elsejéig, az a törzsvásárló, aki partnerével egy szelet marhát és egy adag húsgombócot fogyaszt, az a felét fizeti. Ő törzsvásárló, fizeti az egész cech felét és én neki a marhaszelet felét. Mindenki jól jár! Boldog hogy észrevett – lelkesesedik. Egészen pontosan a marhaszeletet a tálcámon, javítom ki. Fizetés után szemével int, vége. Azért valamit egy pillanatra visszafoglaltunk a piactól.
október 31, 2008 @ 6:31 de. • válasz erre
Ma reggel, úgy tűnik csupa megdöbbentő dolgot olvasok itt. Ha jól értem a második történetet, egy kocsmában úrinők szólítanak le vadidegen férfiakat, piaci alapon, egy darab tehén árnak a feléért, vagy mi…
Nem olyan régen az idősebb és ifjabb szarvasmarhák történetén elménckedtünk itt, s lám milyen igaza volt az öreg bikának – csak egy darab tehénre van szükség…Kár, hogy nem járok gyorséttermekbe, hátha futó kalandokra tehetnék szert – mondjuk az olcsóbb paprikás krumpli nevében.
október 31, 2008 @ 6:47 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
A hiteles változatban az általad idézetteket a középkorú mondja. (Az idősebb azt mondja, “majd feljönnek, ha akarnak valamit”. A legöregebb pedig azt, “addig fussunk/tűnjünk el, amíg észre nem vesznek”.)
A megélhetési kurva ismereteim szerint egy másik (nem a lucifer által leírttal azonos) eset.
Ami számomra igazán figyelemreméltó az esetben, az a lumpenosodás. Ha nem csalnak meg az emlékeim, atyáink dzsenrtoid hagyománya szerint (alsó) középosztálytól fölfelé (tehát már abban is) – egészen a hóvégi kölcsönkérésig – titkolni volt szokás a család, az illető megrendült anyagi helyzetét.
Ha orrom nem csal, de blogunknak erre hivatott szakértői is vannak, az általam említett, és a szocializmusban még töretlenül élő hagyomány a “kurva” (másik oldali) “tolvajok“-tól uralt közbeszéd áldásainak is, de főként a deklasszálódás következtében felhigult, sőt cselédmentalitással rokoníthatóvá transzformálódott. Egy tálból cseresznyézünk (akarom mondani húsgombócozunk) az urak kegyelméből (mert az általuk lehetővé tett módon, és főleg ócsóbban)…
október 31, 2008 @ 8:42 de. • válasz erre
Használati utasítás korán kelőknek. Az első esettanulmány arról szólt, hogy egy állami intézményen belül az alacsonyan integrálódott vezetési kontrollmechanizmusokat az ott lévők, érdekeiket követve, kisajátítják. Az eredmény, hogy senki sem ér célba. Rossz társadalmasítás. A második esettanulmány a piacon társadalmi szerveződések útján történő érdekérvényesítésről szól. Azt mondja, hogy pusztán érdekalapon létrejönnek kapcsolati rendszerek, a kapcsolati rendszerek azonban törékenyek. Fordítva azt sejteti, hogy az érdekérvényesítések igénylik a társadalmi integrációkat. Társadalmi integráció nélkül nincs hatékony érdekérvényesítés. Kurvákról, tehenekről nem volt szó. Amin mellékesen élcelődtem az a sohasem volt bájaitól búcsúzni nem bíró középkorú pasi. Aki még mindig, mindig arra gondol. Aki még reménykedik. Pedig már egészen biztos, hogy senkit se érdekel.
október 31, 2008 @ 9:08 de. • válasz erre
Arról szól, arról szól!
Egyrészt eset, másrészt mint tanulmány a Te értelmezésed, amellyel nem szemben, de amely mellett tartom az enyémet.