Állatkert
A gép kimosta a nadrágomat, melynek zsebében ott voltak állatkerti bérleteink is. A felismerhetetlenné mosott roncsokkal felkerestem az Állatkert bejáratánál nyitva levő két pénztár közül a nyitva levőt, megmutatva a maradékokat. Abban a reményben tettem ezt, hogy biztos van egy adatbázis, melynek alapján két perc alatt kaphatok pótlást. A fülkében ücsörgő vénségesen vén nő kérésemet kapásban elutasította, emlékeztetvén, hogy amikből keletkeznek a dolgok, azokba történik pusztulásuk is. Szükségszerűen, tette hozzá, mert büntetést és jóvátételt fizetnek egymásnak jogtalankodásaikért az idő elrendelése szerint. Felhívtam az Állatkert elnökét, akit a kormányból annak idején jól ismertem, de nem hívott vissza.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
március 27, 2009 @ 9:54 de. • válasz erre
Apu egy kedden megérkezett Stockholmba. Nem érezte jó magát fájt eze, aza, beült egy taxiba és gyorsan ment, ahol lefekhet. Útközben azért vett egy villamos (tunnelbana) bérletet majd az ágy. Szegény ott is maradt bő tíz napig. A végén mondja mázli, hogy vett egy bérletet, van egy emléke. Váltsd vissza, nem használtad – volt a válasz. Kipróbálta. Visszaváltották. Sajnálkoztak, hogy így történt és visszaváltották. Most kedvem lenne mindezt kipróbálni bérlet nélkül.
március 27, 2009 @ 12:36 du. • válasz erre
Az igazgató ex-miniszter nemcsak a pénzét éri meg, de (kizárólag Kelet-Európában ilyen árfolyamon; és esett is a forint rendesen) sejtésem szerint – a bunkóságán túl – azt is mutatja, hogy – személyétől függetlenül – erősebb a bunkóság/rugalmatlanság hagyománya, mint – Horn Gyula szép kifejezését idézve – a “zejurópajunió“-hoz való mentális hasunulás kényszer és vágya.
március 27, 2009 @ 4:48 du. • válasz erre
Telefoncsörgés CS. Gy. lakásán. Hősünk, a mosottnadrágos egyén felveszi a telefonját.
- Csepeli György vagyok!
- Tudom Gyurikám, ne haragudj, hogy csak most hívlak vissza, tele voltam problémával. A sas most kefélte meg az elefántot, a vak kutyához éppen most jött az állatszemész, hozzám meg a kormányküldöttség, hogy lennék-e miniszterelnök.
- Megértelek, tudod azt történt a nadrágommal…
- Ej, Gyurikám, annyira azért nem ijesztő a helyzet, hogy a nadrágodba… mert nem vállaltam el a miniszterelnökséget.
- Nem úgy értem barátom, hanem…
- Csak ne nevezz barátodnak! Az nem biztos, hogy jó nekem. Ha a barátodnak kéne lennem, már a bagoly is számítógépbe huhogna, széles sávon, mint a határon túli magyarok. És az kurva sok pénz lenne ám Gyurikám!
- Nem, ne bolondozz, a pénztáraknál kéne a rendszert…
- Egyetértünk Gyurikám, jól mondod, a pénztárakkal van a baj. A nyugdíjpénztárral is baj van barátom, mintha tőlünk szabadult majmok intéznék a pénztárak ügyeit.
- Te, most hagyjuk az országot, fókuszáljunk a pénztári rendre az Állatkertnél.
- Igazad van Gyurikám, állati, hogy mi van olykor. De hát tudod te, olvasom néha a blogod, abba is mennyi állatság van. Ot van mindjárt az az El Lobo, az a farkas. Állati Gyurikám, hogy te sem tudsz ott rendet tartani.
A vonal ekkor megszakadt.
március 27, 2009 @ 4:57 du. • válasz erre
március 27, 2009 @ 11:43 du. • válasz erre
Lehallgatnak!
március 28, 2009 @ 10:45 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#3):
március 29, 2009 @ 10:57 du. • válasz erre
Holnap keményebb téma lesz.