Álmok
Hazudnak-e az álmok vagy igazat mondanak? Egyiket sem, s mindkettőt. Mint a járás, a hajhullás vagy a gyomor korgása. Egyetlen üzenetük van: létezünk. Működik az agyunk, akkor is, amikor üresen járatjuk, mert csukva a szemünk, fülünk csak zajra érzékeny. Az állatok is álmodnak, de amikor felébrednek, nem emlékeznek az álomra, s nem írnak Luxnak, nem olvassák Krúdyt, Freudot.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
március 31, 2009 @ 7:39 de. • válasz erre
Ezért is (nem ettől!) állatok, illetve vagyunk (nem ettől!) emberek…
március 31, 2009 @ 9:08 de. • válasz erre
Álmodó állatok! Ez az én napom! Igaz a kutyák nem igazán állatok. Sőt. Így hogy csak egymás közt vagyunk, el merem mondani, hogy az ember és az állat közötti határok nálam lazák, átjárhatók és nem nagyon érdekesek. De ez már kiderült.
Ledőlök tévézni. Pindur mögém fészkelődik majd rám. Nem teljesen csak félig. Majd elalszik és álmodik. A tv-ben csak az állatos filmeket nézi. Álmodik a tisztásról, a kergetendő nyulakról, vad ellenségekről, Balaton átúszásról – ez egy kikötői öböl – vagy valamiről, ami kitartó és dinamikus mozgással jár. Ő álmodik és mozog – miért megyünk ki sétálni? – egyre dinamikusabban. Van úgy, hogy álma forgatókönyve ide-oda ugrást ír elő. A hátamon, az oldalamon. Pindur álmodj mást! Jóban vagyunk, ha érti, mit akarok, elsőre megcsinálja. De nem érti. Fut, viháncol, nyüszöget, kapar. Álmában a réten a valóságban a hátamon. Nincs más hátra, rázogatom, felébresztem. Rám néz, csodálkozik, majd képen nyal. Vigaszkép. Biztosan rosszat álmodtam!
március 31, 2009 @ 10:32 de. • válasz erre
kutyámnak rendszeresen voltak rémálmai, vonyított, morgott, kalimpált lábaival. újra és újra élményeket élt át alvás közben, álmában.
olyan tapasztalataim nem voltak, h egyértelműen vágyainak eléréséről fantáziált volna…
március 31, 2009 @ 11:35 de. • válasz erre
Lány kutyáknál erről nehéz bizonyosságot szerezni, a fiúknál könnyebb. Hanyatt fekve szuszikálnak és sejthető, hogy mi jár a fejükben.
március 31, 2009 @ 11:36 de. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#3):
Mikortól (úgy értem kb. milyen idős korától) meddig? Kötötted valamihez? Elmúlt, és az elmúlását lehetett valamihez kötni?
március 31, 2009 @ 11:38 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4):
Biztos, hogy nem a gazdijuk (proiciál)? 
március 31, 2009 @ 11:57 de. • válasz erre
Hát nem beszéltük ki a dolgot, ez kétségkívül igaz. És az is igaz lehet, hogy én disznó ébren álmodtam a makkról! De ezt már hagynám, mert előjönnek a makkal kapcsolatos firtatások, annak jelentés- és tulajdonviszonyainak feltételezett megfejtései, amiket én a büdös életben nem dumálok ki.
március 31, 2009 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
OK!
március 31, 2009 @ 3:31 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
kivert kutya volt, egy menhelyről hoztuk el 1 éves korában, így nem ismerem az előéletét. vszínű rázós lehetett.
folyamatosan csinálta vissza-visszatérően, nem múlt el egész életében. volt amikor sűrűbben jelentkezett nála.
március 31, 2009 @ 7:38 du. • válasz erre
Ebeknek rossz, kutyáknak jó!
március 31, 2009 @ 8:15 du. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#9):
Mikorra múlt(ak) el (a rémálmai)?
április 1, 2009 @ 1:07 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
már elpusztult az állat, nem múlt el soha.
jó kérdéseid vannak, de vmit írjál is mire gondolsz?