Ami fáj
Csak Lux tudná megmondani, hogy e blog kb. napi 100-as közönségéből hányan budapestiek, de akik azok, megerősíthetik a benyomásomat, miszerint a BKV sztrájk az utazók különösebb tiltakozása nélkül, flottul ment végbe. Ha a bérletpénztáraknál önként lehetett volna jelentkezni egy kis ujjszorításra, vagy kancsukára, valószínűleg hosszú sorokban álltak volna oda a bérletesek. Ezzel szemben Budapest közelgő felszabadításának –elfoglalásának (nem kívánt törlendő) napja várhatóan tömegeket visz majd ki az utcára, s mindenki tele lesz indulattal. Különös, hogy amikor tényleges a kár, akkor nincs frusztráció, s amikor szimbolikus a sérelem, az igazán fáj.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal
Címkék: agresszió, felszabadulás, megszállás
január 22, 2010 @ 10:38 de. • válasz erre
Sajnos nincs olyan bontásom, ami a kérdésre válaszolni tudna.
január 22, 2010 @ 11:05 de. • válasz erre
Az agressziót az ember elszenvedi, ami marad az a megszállás. És mindjárt kettő. A fizikai és a lelki, ez utóbbi = a megszállásra való indulatokkal feltöltött emlékezéssel, ami szintén megszállás. Így jön létre a megszállás pszichés megszállása, az a megszállás, ami fontos dologgá avatja a fizikai megszállást. Akkor is, amikor már nincs. Nem az emlékezés ellen szólok, hanem a megszállt emlékezés ellen. A kettő nem ugyanaz. Ezzel a lelki megszállással nem igen lehet mit csinálni, és ez addig így marad, amíg a jelennel nem tudunk mit csinálni, amíg a jelen is megszállt, amíg a felszabadulás várat magára. Azt hiszem elhasználtam a kulcsszavakat. Hogy jól-e majd elválik.
január 22, 2010 @ 11:28 de. • válasz erre
A nemzeti/budapesti mazochizmus azt hiszem, csak derivátum. Annak derivátuma, hogy a közhit szerint:
Meghalt Mátyás, oda az igazság.
Ha nem is közvetlenül Hunyadi Mátyással, de a nemzeti szuverenitással hal(t) az igazság mind direkt, mind pedig legitim érvényesítésébe vetett közhit.
A magyarok – ezt követően mind kevésbé szuverén, ezét mind kevésbé – istenéhez való fohász azóta és mind költőibb formában a Mit lehet tenni? kérdés felé gravitál/kérdéssé van sűrűsödőben.
A magyarok istene (az istenség pascali értelmezésével összhangban) nem válaszol ugyan a kérdésre, de az őt választó népével gyakorlatilag folyamatosan csodát tesz: az utolsó idők utánra halasztja a kérdés megválaszolatlanságának, a frusztrációnak a következményeit. Támasz(a) és vigasz(a népének).
Mindkét (a támasz és a vigasz) funkciót – más vallásokhoz hasonlóan – szertartások közvetítik, amelyek azonban (más vallásokéval ellentétben, a szuverenitás kettős hiánya okán) nem szerveződnek (zárt) liturgiává. Azonban épp ez a liturgikus nyitottság a kulcsa, hogy a magyarok istene és az őt választó (nem választott, hanem választó!) nép kapcsolata (és ezáltal a csodák bekövetkezte is) bár szakaszos, de gyakorlatilag folyamatos. Szertartásra bárhol és bármikor sor kerülhet, ahol háromnál több választó (továbbiakban magyar) (nem összehajol, hanem) összegyűlik, és a hit is, és a szertartás is fellobban, mint a szalmaláng.
A szakaszosság okát a (hittudósok e speciális, magyar variánsai, a) haza alkalmi bölcsei általában a romlásként összegződő – az adott helyzettől függően – megszállással illetve (idegen) befolyással magyarázzák, amelyekből (más vallásokhoz hasonlóan a végsőt megelőlegező) alkalmi szertartások emelik ki a – hit szerinti – romlatlant a szertartás idejére a szertartás által létrejövő (befolyás és megszállás mentes, ezért) szimbolikus térbe és időbe.
Ezen a luciferi úton a megszállás (olyan) megszállottsággá transzformálódik, mely (akár) a (BKV sztrájk idején az abból adódó) nehézségekre a “Mit lehet tenni”-t kifejező vállrándítással reagál, de ehhez (a magyarok istenének, és csodáinak köszönhetően) támaszt lel bármiben (főként a londoni 6:3 emlékében), és az ülések felhasogatásával, és festékes flakonok tartalmának (csak látszólag értelmetlen és céltalan, valójában a mindenkori és ezért örök szertartás részét képező) kifújásával vigasztalódik.
január 22, 2010 @ 10:58 du. • válasz erre
Csipkerózsika álmából felébresztve ezek szerint manifeszt magyar vallást kell csinálni. Ki adja az első csókot?
január 22, 2010 @ 11:16 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#4):
Nem “kell”. Elő-mítoszként, de alakul. Valószínűleg nem lesz vallás (függetlenül attól, hogy néhány hibban fehér lovakkal nyerít, és ősmagyar módon temetkezik), de vallástörténeti kategóriákkal értelmesen leírható, mert azok mentén rendeződik, ami egyénként értelmetlennek látszik.
január 23, 2010 @ 8:38 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#3):
Bocs a link miatt, de ilyet még biztosan nem láttatok! A magyarok istene(védőszelleme)!::))
január 23, 2010 @ 12:15 du. • válasz erre
Hogyne láttam volna! Ráadásul a tévében. Kétségbe voltam esve, azt hittem meg vagyok zavarodva és látomásaim vannak. De ezek szerint nem. Valóság ez a pasas. Egészen megnyugodtam.
január 23, 2010 @ 1:57 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#6):
Ez a veszélytelenebb változat – bár hogy kollektívvé kezd válni, az fölötte aggasztó – viszont ez csak sűrítménye annak, amilyenek mindinkább vagyunk.
Ennyire manifeszt formája – nem tömeges mértékben! -még szerencsés is, mert látható, hogy mennyire pusztító baromság, ami a Puskásra, Nobel díjasainkra való büszkeségként mindannyiunkban ott lapul, hogy a magyarok marslakók, azt nem csak – a mi, ennek a blognak az olvasóinak mércéjével mérten – debilek hirdették és hirdetik… (A mostanra már kóros nagyzolás nemcsak dzsentroid örökség, az csak fölerősítette a meglevőt, ami él, eleven és erősödik.)
Az, hogy isten választott népe vagyunk a XVI század óta ivódik a köztudatunkban, akkor találták fel (nyilvánvalóan kompenzatív okokból) jámbor prédikátorok.
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
január 23, 2010 @ 4:22 du. • válasz erre
Nem értem ezt a nagy meghökkenést. A zsidók kb. 5000 éve állítják ugyanezt magukról mégsem álmélkodik senki.
január 23, 2010 @ 4:37 du. • válasz erre
Mintha Jézus Názáretben született volna, s nem Lajomizsén.
január 23, 2010 @ 6:21 du. • válasz erre
Jézussal érvelni nem ér, Ő ettől független, a zsidók szerint hamis megváltó volt. Egyébként is, köztudottan Magyar származású volt, amit az eredeti – szíriuszi – feljegyzések is tanúsítanak.:))
január 23, 2010 @ 6:33 du. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (#9):
Nagyon nyugodtan és higgadtan próbálva válaszolni. A zsidók az állítás hatását tekintve is jókor állították jó helyen.
Mintegy háromezer éves spéttel és ráadásul csak ugyanannak a variánsát állítani, nagyobb különbség, mint ami édesapád és a kocsis között volt. Függetlenül attól, hogy ennek a nívótlanságnak jött el az ideje.
január 23, 2010 @ 6:34 du. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (#11):
Csodálkoznék, ha az ószövetségi zsidóság bármelyik tagja, vagy annak nem keresztény, hanem judaizmusként önállósuló ága megváltóról beszélne/beszélt volna (nem keresztény félreértelmezésként). (Avagy a marxi világszellem, és a hegeli osztályharc…)
január 24, 2010 @ 9:01 de. • válasz erre
Az abszolútra vonatkozó állításaink igazságtartalma tökéletesen független kell, hogy legyen az időponttól és helytől. Legalábbis ezt tanítjuk a logika című tantárgy kapcsán az elsőéveseknek. Esetünkben még attól is, hogy ez az állítás igaz -e. Arról van szó ugyanis, hogy tehetők -e egyáltalában ilyen állítások, mert amennyiben igen, úgy mindegyiket hasonló kritériumok alapján kell elbírálni. Méghozzá mindezt a minden történeti esetlegességtől mentesített tiszta, felvilágosodott értelem ítélőszéke előtt.
január 24, 2010 @ 9:44 de. • válasz erre
Ez minden bizonnyal igaz – ha szabad így fogalmaznom – egy tradicionális, tisztán a tudományos / logikai szempontokat figyelembevevő pozícióból megfogalmazva, ahol a tisztelt nagyérdemű közönség egyébként akceptálandó igényei kimaradnak, ahol az ítélkező / nevelő kritikán túl nem merészkedik a gondolat. Mert ez a pozíció nem „száll le”. (Aristo)
Egy másik, mondjuk egy az ügy nagyobb közönségét is célzó, a köz-ügyeit is látókörébe engedő, azzal gyakorlatilag is foglalkozni kívánó nézőpontból (blog) más különbségekre, egyezőségekre figyelve és más hangsúlyokkal lehet a kérdést felvetni. Természetesen tehetünk egy tisztázó kört, hogy a népek, nemzetek tudatában általában meg van a kiválasztottság motívuma, a földjük egyedüli szépségének dicsérete, Istenükkel / isteneikkel való jó viszony, stb. Elmondhatjuk, hogy ebbe a társaságban megtalálhatóak a zsidók és a magyarok is. Majd amikor ezen az ismeretterjesztő kurzuson túljutottunk akkor – itt és most – el kell mondjuk, hogy a tudomány mai állása szerint az előzőektől függetlenül Szaniszló úr tökkelütött. És akik nyelik a szózatát sajnos azok is. Kudarcok sorát fogják generálni és átélni, mert a köznapokban megszállottan foglalkoznak – és úgy!!! – egy „témával”, ami a köznapoknak nem témája. De ha téma, akkor sem ÚGY!! Például, mert nem a harcról szól az életünk! Vagy mégis én vagyok a hülye. Ez benne van a pakliban.
január 24, 2010 @ 10:38 de. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (#14):
Kanttól sem idegen a felfogás (Hegelről nem is beszélve), hogy az abszolútnál is abszolútabbat tételezzen etikaként (Hegel talán sajátos logikaként), azonban mind Kant, mind Hegel a szó rendszeren kívüli értelmében sem volt tökkelütött. Olyannyira nem, hogy a tökkelütöttség, mint kategória fel sem merült a rendszerükben.
Így jutott el, mint Te is tudod, Kant a Ding an sich kategóriájához és a vallás puszta ész határain belüli vizsgálatához, Hegel a világtörténelem( értelmezésé)hez, ha Neked ezekből egy tökkelütött apoteózisa következik, akkor Neked egy tökkelütött apoteózisa következik. Mindebből azonban nem következik, hogy akár Kant, akár Hegel tökkelütöttek lettek volna.
január 24, 2010 @ 11:46 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
:S Láttam, nemrég! Azon gondolkoztam hogy hogyan “edződött” valaki ilyen módon. Meg, hogy a “döntsétek le a hallgatás falát..”- c. Tőkés-riport stábban ’89-ben, mintha benne lett volna, de akkor tájt még a TV-nek nem volt ekkora visszhangja. Úgy látszik eljutottunk eddig a “műfajig” is, csak kérdés hogy a Maunika show előtt, vagy után adják-e le és hányas karikával.
január 24, 2010 @ 12:07 du. • válasz erre
A szíriuszról, szküthiából, Urból és egyéb, regényes helyekről származó honfitársaink agyának lágyult voltához nem férhet kétség, mármint ami állításaik fakticitását illeti, csak az a kérdés, hogy mi, “normálisak” vajon – hiteink és elköteleződéseink közepette – nem vagyunk -e hasonlóan agyalágyultak. A magyarság eredetére nézve elfogadott, mainstream teóriák – sajnos – megalapozottságukban sok ponton a sumér eredet homályához hasonló helyekre vezetnek.
január 24, 2010 @ 12:16 du. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (#18):
És még annyit, hogy olyan érzésem volt, mintha fejjel lefelé néztem volna a vidám vasárnapot, ezáltal a keresztek is fordítva voltak. Sámánista istenhívő békepártiak! Seregbe gyülekezzetek, mert leigázzuk a világot és aki nincs velünk…
január 24, 2010 @ 12:38 du. • válasz erre
Szegény Szaniszló úr nem azért lett letökkelütöttözve, mert egy vitatott ügyben tévedett, esetleg egy az átlagosnál is vitathatóbb állásfoglalást tett közzé, hanem mert ezt megszállottan tette. És megszállottságában olyan gondolatokat, magatartásokat hívott elő, erősített meg, amelyek kudarcra ítélik a követőit, de úgy, hogy a kudarcból nem fog tanulni, hanem a kudarcok megerősítik az általa követett magatartásokat. Mindenki ellenség, mert engem kudarc ért! Engem, a kiválasztottat! … És már mindent “tisztán lát” És jönnek az újabb kalandok és az újabb kudarcok, az újabb megerősítések, az újabb egyre elszántabb kalandok ….amíg csak van.