Az embertelenség színháza
Az embertelenséghez mindenek előtt emberek kellenek. Van egy különös rés, melyen keresztül beléphetünk az evilági pokolba, melyet elfeledtünk, vagy inkább elfojtottunk. Pedig él és működik ma is. Magyarországnak határán nyílik, pár kilométer az egész. Már odamenet is érződik a szag, de teljes gonoszságában csak visszamenet mutatkozik meg. Miről ismerhető fel? Ha odaérkezünk a határra, az első, ami szembetűnő, hogy bár sokan fogadhatnák, mert sürögnek-forognak az egyenruhások, senki egy pillantásra sem méltatja az oda érkezőt. Közöny, vagy inkább néma utálat, mely nem tud elrejtőzni egy pillanatra sem. Az idő megszűnik. Elkezdődik a várakozás. Az egyenruhások egyik épületből a másikba mennek, ide-oda. Kinél egy doboz, kinél egy tönkrement Winchester. Van aki telefonál, van aki dohányzik. Senki sem tétlen. A sor csak nő, de a sorra senki sem figyel. Nők és férfiak egyaránt részt vesznek az embergyűlölet e különös szertartásán. Egyenruha fedi ormótlan alakjukat. Kövérek, végtagjaik rövidebbek vagy hosszabbak a kelleténél, hátsó részüket gorillaként cipelik. A természet durvára faragta őket. Nem kérdezik meg maguktól, hogy mi történne velük, ha a határ megszűnne, mint tőlük nyugatra megszűnt. Egyenruha nélkül, pőrére vetkőztetve kiderülne, hogy semmire sem jók. Nem tudni, szemétnek születtek eleve, vagy csak a rendszer tette őket azzá, melynek balettjét járják. Közönyös, kegyetlen, cinikus, rémes alakok, akik a panoptikumba valók. De még élnek, teszik a dolgukat, ami mások megalázása, idejük és emberi méltóságuk elrablása. Nem boldogok. Szenvednek, mert ők is a pokolban vannak, mint a rájuk várakozók, akik előbb utóbb hazamennek, az embertelenség színháza meg ott marad. Előadás 0-24 között minden nap.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
május 16, 2011 @ 11:21 de. • válasz erre
Áldozatok ők mind, kik a Sztüx ( jelen esetben Tisza ) jobb, vagy bal partján várakoznak, s midőn Kharón bérdroidjainak licenszelt színjátékában a szünetekben elfelejtenek baksist adni a jegyszedőknek, akik olcsó, s ócska élvezeteiket lepukkant pléhbódékból kínálják, edénysapkás uniformisuk alól, mint a vajákos banyák az dohos, s egérpiszkos, pirított szotyit egy harmadosztályú mérkőzés előtt, amit a bíró javára már rég megbundáztak.
Az előadás előtti sorban állás bizalmatlanságot, kétséget és félelmet gerjeszt, ami dühhöz vezet, és a düh gyűlöletet ébreszt, s legvégén a gyűlölet szenvedésbe torkollik.
Remekbe szabott kis sanyarú színház ez valóban!
május 16, 2011 @ 11:27 de. • válasz erre
Az előadás nap-nap után újra kezdődik, új megalázandó, bántandó emberekkel, a s folytatás forgatókönyve mit sem változik, csupán időnként a szereplők. Egyesek távoznak, mások jönnek, hogy kipihenten, erőt gyűjtve játszák szerepüket, melyet már-már a tökéletesre fejlesztettek. Fegyvertárukban új módszerek, új hangok, melyeket már nem okoz gondot továbbfejleszteni. Bőséges a fegyvertár, s válogatás nélkül alkalmaznak, nem érdem szerint.
A jelen azonban e szemetet egyre több területen fejleszti, s már egyenruha sem szükséges, hogy szembe találjuk magunkat velük, fellehetőek ők egy-egy hivatalban, hol hatalmukat fitogtatva, emberséget, együttérzést mellőzve tartják napi előadásaikat, büszkén…
május 16, 2011 @ 1:57 du. • válasz erre
Válasz Véndiák hozzászólására (#1):
Az áldozópap szerepe és főként eredete nem világos számomra.
Válasz a nő hozzászólására (#2):
Időnkét cserélik a darabot. Ellenkező irányba indulva egyelőre még egy másik darabhoz érkezel.
május 16, 2011 @ 3:45 du. • válasz erre
Janos: Először egy pillanatra úgy olvastam: “Az embertelenség székháza”, és ez mélyen gondolkodóba ejtett.
Erik Lux Én még (és hangosan) tudtam röhögni a félreolvasásodon, remélem, nem fagy arcomra (enyhe képzavarral szólva:) a röhögés.
május 16, 2011 @ 3:55 du. • válasz erre
Válasz Facebookról hozzászólására (#4):
Aztán szép lassan, ha nem is fagyott, de lehervadt a vigyorgásom, mert némiképp már elgondolkodva arra jutottam, hogy az embertelenségnek és így a székház foglalásnak/elfoglalásnak evolutívabb útjai vannak divatban, de azután az elfoglalásról meg az, hogy nem mindenütt, sőt van ahol éppenséggel forradalommá nemesülőben
május 16, 2011 @ 5:16 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Janos Egy kicsit magam is így voltam ezzel, amikor felismertem a félreolvasásomat, és röhögni kezdtem; aztán: “te jó ég, mint röhögök én itt?” Lelkifurdalásra semmi ok. H valami komikus, akkor az az.
Csaba: Szervusz Erik. A holokaustról azért nem szólnék, csak pár szót, mert akik tagadják, nem a Mi korosztályunk. A hamvasztásról, annyit, az egy végakarat szerint történik. Persze dönthet a család másként is. Csak a végakarat az vég akarat. Ahogyan a temetési szertartások is egy dolog. Gondolj a Gangeszre, vagy egy tengerész temetésére, (Tenger), Vagy egy rituális égetésre. Üdv: Csaba.
Erik Lux Kedves Csaba, nagyon köszönöm nagyon értékes kiegészítésed, a Gangeszen kívül még nagyon sok mindenre gondoltam, de azt inkább nem teszem közzé.
Csaba: Oké Erik: Köszönöm válaszod. Valóban, hosszú lenne, itt erről beszélgetni. Én is csak egy pár gondolatot vetettem fel, és mindegyik többet érdemel, mint pár mondat. Remélem, egyszer lesz annyi idő, hogy ezt, ezeket, megvitassuk. Üdv: Csaba.
május 16, 2011 @ 6:52 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#35):
Erik Lux: Kedves Csaba, jó lenne,
a blogjaim a megvitatás céljára létesítettem és üzemeltetem.
Csaba: Köszönöm Erik: Visszatérünk erre. Igaz már többször ígértem, de biztos lehetsz benne, nem felejtettem el. Üdv: Csaba.
Erik Lux: Kedves Csaba, tényleg örülnék, bár igaz, egyszer én ígértem hasonlót, de már sem a témára nem emlékszem, sem azt felületet nem találom :-/ (ezért is ragaszkodom a számomra fontosabb beszélgetéseknél a bloghoz).