Az érdekvédő
Most, hogy a válság felvillantotta a változtatás kényszerét, mint eső idején a gomba, azonnal feltűnt az érdekvédő, aki elmagyarázza, hogy miért nem lehet semmin és semmit változtatni, miért jó éppen úgy, ahogy van. Nem lehet differenciálni, nem lehet racionalizálni, nem lehet elszámolásra alkalmas, világos szervezeti modelleket működtetni. Az állami pénzt korlátlanul és felelőtlenül lehet költeni, kerül, amibe kerül. Fizessenek a gazdagok, ne a dolgozók, akik miután lefektették a szocializmus alapjait, jogosultak lennének arra, hogy felépítsék az kifejlett formában.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 29, 2008 @ 9:50 de. • válasz erre
Igen ez a belső válság, ez a nehezebb ügy. A külsővel nem lesz gond, azt elintézik helyettünk. Ezzel a belsővel, szöveg szintjén se nagyon bírunk. Tényleg sok az érdekvédő, érdekkijáró. Szinte más sincs. A hatékonyság szót ki se ejtik a szájukon. Hatékonyabb akarok lenni! Piacképes akarok lenni! Mondta ezt valaki? Több forrást! Igen ez tetszene mindenkinek, a kormánynak a vállalkozásoknak, a kisnyugdíjasnak. A termelést, a piacképességet meg oldja meg, akinek kedve van hozzá. (A szocializmusban egyébként az igazság kedvéért volt róla szó, és ami vicc nem egy olyan modell volt akkor, ami ma álom. Tehát lehet, hogy azt kellett volna felépíteni.) Az érdekvédőknek, -kijáróknak nagy baja, hogy a stábjaik hatékonyságában sem érdekeltek, sőt semmilyen hatékonyságban nem érdekeltek. Csak az érdekkijárás hatékonyságában, az elosztásban. Svindli és harc az életük.
október 29, 2008 @ 9:55 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Én úgy emlékszem 68-ban lett róla átmenetileg szó, aztán 73-ra üres szó lett és csőd lett helyette.
október 29, 2008 @ 10:24 de. • válasz erre
A reformok folyamatosak voltak. A NEP-től a bukásig. Nálunk a mondjuk az ötvenes évek közepétől szintén a bukásig. Az eredmények vitatottak. De elsősorban nem erre gondoltam, hanem a vállalatok belső mechanizmusaira. Ma egy vállalkozás tulajdonosai, menedzsmentje és az alkalmazottak harcolnak, érdekkijárnak egymással szemben, mert a vállaltoknak rossz, vagy nem elég hatékony a belső mechanizmusa, az ösztönző rendszere. A cégek vacak hatékonysága, szerény jövedelem termelőképességük, ennek is következménye. Olyan modellek, amelyek ezt a kérdést kezelik, kooperációra ösztönöznek voltak a szocializmusban. És ezekből tényleg lehetne valamit tanulni. Nem ezek okozták a bukást. Maguk a megoldások egyébként nem rendszerhez kötöttek.
október 29, 2008 @ 11:24 de. • válasz erre
Tegnap este a Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszter összejevetelén vettem részt, ahol egy közösen benyújtandó pályázat részleteit beszéltük meg.
A klaszter az azonos “ágazatban” (jelen esetben a kulturális szférában) működő szervezetek társulása, amelyben nem együtt várják a résztvevők az állami támogatást, a sültgalambot és hasonlókat, nem egymást gyilkolják konkurenciaharc címszó alatt, hanem közösen lépnek fel piacot élénkítő ötletekkel és projektekkel, branchmarketinget folytatnak, tudatosan építik saját munkaszervezetüket, és hálózatban akarnak magasabb szinten kiszolgálást nyújtani.
Mindez igen nehéz folyamat, mert nem lóg a falakon pártvezetők képe, nem az állam a legfontosabb szereplő (holott ilyen a közegben szocializálódtunk) – hanem a saját kreativitásunk és a gyenge hagyományú együttműködési készségünk az, amire építhetünk.
Ezzel azt akarom tudatni, hogy igenis itt vannak már azok a csírák, amelyek a jövőt hordozzák.
október 29, 2008 @ 11:30 de. • válasz erre
P.S.
A csírák ugyan nem alkalmasak hordozásra, legfeljebb bennük lehet a jövő, ami vagy szárbaszökken vagy nem. Az viszont bizonyos, hogy kapkodón közhelybe fulladt hozzászólásom vége – de talán kisejlik belőle a “szebb jövő”, meg az “örök és megbonthatatlan” is!
október 29, 2008 @ 7:35 du. • válasz erre
Bárcsak a próféta kluszter beszélne belőled, kedves El Lobo.
október 29, 2008 @ 7:39 du. • válasz erre
A kapitalizmus csíráját én úgy kézelem, hogy valaki kitalálja / megtudja, hogy klaszterbe hatékonyabban lehet működni. A felismerést tett követi, tart pl. egy félórás prezentációt és kiosztja a belépéshez szükséges csekkeket. Eladja az ötletet. Aki fizet, az meg megveszi az ötletet. A következő alkalommal, a tagokkal végigbeszélik az együttműködés hogyanját, a várható eredményeket stb. Aztán koordinálnak, aztán dolgoznak, aztán mérik az eredményeket, aztán megint fizetnek az ötletadónak. És boldogan fizetnek, mert jól jártak. Ha ez volt, akkor előrébb mentünk a piacképesség felé.
Ha viszont egy egyébként jó megjelenésű úr elnyert n Ft-t egy pályázaton, hogy tartson x előadást a klaszterek szerepéről és szervezzen x-z klasztert, akkor volt egy szép reményteli estétek. Itt a szervezőt nem érdekli, hogy működőképesen adja el az ötletet, nem nézi a részvevők hatékonyságát, annak javulását, nem abból él. Itt nincs piacképesség. Illetve van, a forrásosztogatók piacán kell szépnek lenni, ott kell eladnia magát az embernek. Ezt kell hatékonyan csinálni. Ez más. Ez is kell, de ez más.
október 30, 2008 @ 12:26 de. • válasz erre
Ez a mi klaszterünk, ez már egy működő klaszter! Tevékenységének nyoma van pl. a Kulturista Bérletekben, s a közös horvátországi kirándulást csak azért említem (horvát tagszervezetünk is van), mert ezen alkalomból blogot nyitottunk odaát a pélmonostori magyaroknak, a magyar E Ponton, vagyis nem inni mentünk (Zrinski és Napoleon konyak), vagy ha mégis, hát meggondoltuk magunkat és nagyon józan dolgokat cselekedtünk.
Tegnap este olyan pályázati anyagban mélyedtünk el, amelyhez én pl. javasoltam, hogy szerepeljen benne a cégek internetes megjelenésének segítése, (benne vállalati blogkultúra), hálózat, miegyéb. Mások a maguk “vesszőparipáin” lovagoltak – kész ménes lett belőle
Ha nyer a pályázatunk, akkor kicsit korszerűbb lehet a Dél-Dunántúl kulturális fizimiskája a filmipartól a kreatív iparon át a kulturális közösségformálás területein is tovább
október 30, 2008 @ 2:13 de. • válasz erre
Világos. A következő kérdésekben a jóindulatú érdeklődőt fedezd fel. Menne ez a klaszter akkor is, ha pályázati piac nem lenne? Nézi valaki, hogy a részvevők számára hogyan és miben hasznosul a klaszter? És ha nézi, kinek a megbízásából? Milyen céllal, kinek kommunikálja?
október 30, 2008 @ 2:37 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
kedves Lucifer,
Bognár Laci barátom mesélte esetét e blogban ezért bátorkodom néhány szóval válaszolni a kérdésekre:
- Eddig a klaszter maga nem kapott pályázati pénzt egy vasat sem .A klaszter több mint egy évvel ezelőtti létrehozása azonban egy pályázathoz kötődik amit Kulturális Innovációs Kompetencia Központ közhasznú egyesület nyert el és ebből kezdeményezte a klasztert, de nem valószínű,hogy egyelőre menne a klaszter pályázatok nélkül, mert nálunk az együttműködésnek nincsenek valódi hagyományai, legfeljebb a ma neked,holnap nekem eljárások. Ahhoz kell a pályázati pénz, hogy piacot építsünk a klasztertagok tevékenységeinek, két főt alkalmazzunk,akik a napi ügyeket intézik és segítik a tagok egymás közti kommunikációját.Nehéz munka a paradigmaváltás előidézése a kulturális tevékenységekkel kapcsolatosan. tegnap például voltam egy beszélgetésen ahol felháborodva emlegették cégvezetők, hogy városunk mennyit költ komolyzenére ( majd’ 1 Mrd/év) és hogy ez milyen felesleges luxus kiadás. Jelen állapotban ahogy ez működik, tényleg annak tűnhet, de ha ez a zenekar filmzenék feljátszásával foglalkozna rendszeresen, szerződések alapján, ( tervben van), vagy esetleg kipördülnének belőle alkalmazott művészettel ( kreatív ipar) foglalkozó zenei vagy zenéhez kapcsolódó vállalkozások amik további munkahelyeket teremtenének és a kulturális gazdaság ( ipar) fejlődhetne ezzel, akkor ugye nem is sok.Ahhoz ,hogy a struktúrákat kialakítsuk,kell a pályázati pénz.
-Igen, nézzük, hogy a tagok hogyan hasznosulnak belőle, ezekről félévente beszámolunk a tagok felé.
- A tagok felé irányuló felelősségből nézzük és elemezzük és javítjuk a működést, folyamatosan. Az a küldetésünk, hogy a kulutrális (és háttér)tevékenységek jövedelemtermelő képességét fokozzuk, azaz aki hivatásszerűen kultúrával foglalkozik az meg tudjon élni belőle, sőt eltarthasson másokat is.
- a hivatásos kultúrmunkások, kreatív ipari szervezetek, művészek felé kommunikáljuk, de múlt hét péntekén jelent meg rólunk egy összeállítás a Financial Times holland kiadásában, mert érdekelte őket a klaszter.
köszönöm,hogy ide írhattam, és köszönjük az érdeklődő kérdéseket is,
keresnyei jános vagyok, a KIKK egyesület elnöke
október 30, 2008 @ 6:31 du. • válasz erre
Kedves Keresnyei János! Köszönettel én tartozom. Válaszod világossá tette munkátok lényegét, lehetőségeit és hasznosságát.
október 31, 2008 @ 6:13 de. • válasz erre
“hivatásos kultúrmunkások, kreatív ipari szervezetek, művészek felé kommunikáljuk” Atya Isten! és mindezt kulturális összefüggésben…szörnyű.
október 31, 2008 @ 6:33 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#12):
Nem világos számomra, hogy stilárisan, tartalmilag, vagy is, is szörnyű számodra.
október 31, 2008 @ 6:42 de. • válasz erre
Stilárisan. Tartalmilag nem is értem. Fogalmam sincs, mit csinálnak e derék urak.
október 31, 2008 @ 8:06 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#14): ok, nem veszem el az urak tisztét, hogy érthetőbbé
tegyék. Annál is kevésbé, mert sarkos álláspontodtól inspiráltan izgalmas eszemcserét remélek! 
október 31, 2008 @ 8:46 de. • válasz erre
Mindenki, aki akármilyen piacon megjelenik első dolga, hogy megkülönböztesse magát. Nyelvileg is. Ebből semmi sem következik. Ott van a link, lehet tovább bóklászni, vagy borzongani. No meg megérteni. Hogy jobban borzonghassunk, vagy bizakodhassunk.
október 31, 2008 @ 9:13 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16):
Azt hiszem van egy pici félreértés: a (valami) “felé” (végezni valamilyen tevékenységet kontextusban) egy bizonyos életkornál idősebb, iskolázott hallgatók fülét hasogatni szokta. A stiláris erre, és csak erre vonatkozhatott.
Ami a tartalmi kifogásokat illetheti nem hiszem, hogy Aristo ne értené a kommentben, vagy a honlapon olvasható mondatokat. Értelmetlennek találja nem a mondatokat, a tevékenységet. Amiben vagy igaza van, vagy nincs, de ebben egy értelmes beszélgetés lehetősége rejlik sejtésem szerint, de nem annyira, hogy ezért egy honlap rezümézésére vállalkozzam.
október 31, 2008 @ 9:50 de. • válasz erre
- Cudarul nem érek rá, könyékig benne vagyunk a pályázatírásban – mondta Kesu, azaz Keresnyei János, mikor azzal zavarogtam nála, hogy a Csepeli-Lux blogban kérdések merültek fel a klaszter munkájáról.
Kérdések, amelyekre ő, mármint Kesu, helyzeténél fogva (KIKK elnök) értelmesebb, pontosabb választ tud adni, mint én, az egyszerű, mezei klasztertag.
Kesu megértette, hogy akár ráér, akár nem ér rá, itt a köz érdeke megkívánja a választ – és válaszolt is Lucifer ördögi kérdéseire, megmentve Pécs és a Dél-Dunántúli Kulturális Ipari Klaszter becsületét.
És akkor most további kérdések (ám csöppnyi szálkával a stíl miatt, amelybe én türelmetlenkedtem bele Kesu-t, s most nekem van lelkiismeretfurdalásom.)
Amíg megszületik a klaszteres karakteres válasz, némi információ a klaszter életéről (az írás végén lévő cikkgyüjteményből külön is ajánlom az Európai Kulturális Központok Kongresszusa – klaszteresedés c. bemutatót.)
október 31, 2008 @ 10:15 de. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#18):
)
Nem akarok a pápánál pápább lenni, de szereintem Aristo kommentje azt is jelzi, hogy Aristo ugyanazon grammatika alapján, 96%-ban azonos szókinccsel (a 4% körüli különbség is nagyrészt az ő filozófiai műveltségéből eredeztethető, ha létezik ilyen különbség) (a filozófiai mellett csak) egy olyan nyelvet beszél, melyen a klaszternak nincs értelme, amiként a tevékenységek leírásának sem. Így “hivatolos” (és éppen ezért “klaszteros” nyelven fogalmazódó) válasznál többet érne (és talán izgalmasabb beszélgetés kerekednék ki belőle), ha néhány értelmes szóval elmondaná valaki, hogy szerinte mire jó. (Szerintem is jó, csak nem vagyok klaszter tag, és egyébként is.
október 31, 2008 @ 4:26 du. • válasz erre
A magyar nyelvben, de talán a többiben is, létezik egy egzotikus, ám annál ocsmányabb sziget, ez az EU-nyelv szigete. Álljon előttünk a kép, amint egy belgiumi irodában egy spanyol, egy svéd, egy portugál és egy görög angolul megfogalmaz valamit, valamit, ami épeszű nyelven is hülyeség lenne, lásd: uborka-görbület. Namost ez megérkezik hozzánk és húszéves, friss diplomás közgáz gyakornokok -aki egyébként írni olvasni alig tudnak magyarul – “magyarra” fordítják. Na ez az EU-nyelv. Hemzsegnek benne az állítmány nélküli, értelmetlen mondatok, a magyartalanságok és mindez – hangsúlyozom – ha a legékesebb magyarsággal lenne, akkor sem lenne értelme tartalmilag. Ezért is kapós ez a terminológia, hiszen ki vesződne szívesen valami értelmetlenség stilizálásával.
Ez azután átszivárog a beszélt nyelvbe, mert a legocsmányabb dolgok ragadnak a legjobban, és tovább szennyezi azt, pedig a helyzet enélkül is eléggé súlyos. A tapasztalat azt mutatja, hogy aki nem tudja ép, a nyelvtani szabályoknak megfelelő mondatokban kifejezni magát, az általában gondolkodni sem tud megfelelően, vagy nincs mit mondania.