Az igazi kisebbség
Egy múlt év decemberében készült országos reprezentatív vizsgálat adatai között bóklászva bukkantam rá arra az adatra mely szerint megkérdezetteknek csak 30 %-a dolgozott hetente fizetett állásban 30 órát, vagy annál többet. 2 % ennél kevesebbet dolgozott hasonló konstrukcióban, s akadt még 3 %, mely saját vállalkozásában annyit dolgozott, amennyit akart, bír. A többiek nyugdíjasok, háztartásbeliek, tanulók, munkanélküliek, rokkantak. Az aktív dolgozók kisebbséget alkotnak, ami nem jelenti persze azt, hogy a többség egyáltalán nem dolgozna, de munkájuknak nincs nyoma a közcélokra fordítható pénzt begyűjtő hatóságoknál. A helyzet 2008 decembere óta nyilván változott. A kisebbség kisebb, a többség nagyobb lett. A kisebbség és a többség viszonya maradt: a kisebbség fizet mint a katonatiszt, a gondoskodva a többségről. Nem lenne ebből baj, ha lenne olyan szerződés, melyben a kisebbség vállalja ezt a feladatot, s lenne elég pénz, melyből a feladat finanszírozható is volna. A számlát azonban láthatóan más állja, s a jelek szerint türelme fogytán.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 30, 2009 @ 8:49 de. • válasz erre
Van egy család; A. A-ék egy kisvárosban laknak. A feleség tanárnő, a férj vízvezeték szerelő. A feleségnek van „rendes” regisztrált állása, a keresete szerény. Ennek közterheit vállalja. A férj „minimálbéres”-ként a szürke/fekete zónában. Azt mondják, nem fizet semmit. A feleség néha korrepetálást vállal így ő is néha beszürkül. Azt mondják, ez után nem fizet semmit. A férj édesapja szerény nyugdíjból él, de jó erőben van, besegít néha a fiának. Ennek mindenki örül, kap pénzt. Feketén. Azt mondják, nem fizet semmit. A feleség szülei idősek és súlyos betegek. Nyugdíjukból még az orvosságra se telik. A-ék segítik őket. Hol pénzzel, hol élelmiszerrel. Fizetik az orvost is. Azt mondják, nem fizetnek semmit. A-éknak van két gyerekük. Kamaszok az ennek megfelelő forrásigénnyel. Viszik a pénzt, de rendes srácok néha segítenek anyjuknak, apjuknak. Ezután kellene fizetni, de nem teszik. A tanárnő és a vízvezeték szerelő kuncsaftjai partnerek a beszürkülésben, mert ők nem tudnák úgymond rendes áron igénybe venni a szolgáltatásokat. A szolgáltatás pedig kell. A szolgáltatások eredményei, ha szürkén/feketén is, de az országban maradnak, a nemzeti vagyont bővítik, s közben munkahelyek teremtődnek. És így tovább. Töménytelen érvényes szerződés. Itt és most, felmondhatatlan szerződés. Ha a nemzetállam ezeket a szerződéseket szétveri a nemzet látja kárát. Mert van egy rendesnek kinevezett kisebbség, de annak eltartásában a rendetlen többség is ott van. Feketén. Aki megunhatja ezt, az a külső forrás. Bocsánat, hosszú.
április 30, 2009 @ 10:27 de. • válasz erre
Nem eléggé
(hosszú). Nem értem, hogy a fenti modellben hol kerül sor a “rendes kisebbség” feketén történő eltartására. És az sem világos, hogy a külső forrás (a modelledben!) hol játszik.
Másrészt azt sejtem, hogy az általad leírtak nem változtatnak a bejegyzésben leírtakon, legfeljebb cifrázzák, de a kép így is ugyanolyan sötét (marad, ha a modell nem takarja el, ha nem abszolutizáljuk).
április 30, 2009 @ 10:57 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Luciferrel értek egyet abban, h vmi folytonosságra, átmenetre van szükség. Vmi olyasmi átmenetre, ami ösztönzi a fehéredést.
mondok egy példát, ha több marad az önkormányzatnál a legális jövedelmek adójából, és ez transzparensen felhasználható a helyiek érdekében és nem a nyírségi szürkegazdaság infrastruktúráját építi. Tökéletes példája a leszakadás elősegítésének.
De ha pontosan meg lehet fogalmazni, mi az ami a leszakadást megakadályozza, akkor jól elkülöníthető, h innentől kezdve egy döntés eredménye a saját lecsúszásom vagy a kegyetlen körülmények, melyeket látva a tehetősebbek nem segítkeznek.
hosszú évek, mire ebben változás lesz, ebből az ördögi körből nehéz kilépni. és az sem segít, h igazából egy kisebbség az aki a kárvallottja a jelenlegi állapotoknak rövidtávon.
igazából semmi nem indokolja, h a szürke és feketegazdaság szereplőit a kisebbség kiszolgálja, olcsó, vmilyen minőségű szoláltatásokat teremtsen neki. kezdődhet az egyensúlyozás és a libikóka.
április 30, 2009 @ 11:42 de. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#3):
Veled én is egyetértek. Kell (pontoabban kellene) egy szociális charta.
április 30, 2009 @ 4:10 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#2):
A család fogyasztását az édesapa szürke/fekete jövedelméből fedezik. Ha a papa nem lenne, a tisztességes tanárnő éhen halna a tisztességes szüleivel együtt. A gyerekek is. (Nem tudnának fusizni) Vagy ha nem, hát nem mennének továbbtanulni, és amíg mozognak kizsákmányolódnának, mint az alulképzettek általában. És ez az alulképzettségük lenne az ő hagyatékuk, mert ők se tudnák a gyereküket taníttatni és azok a befektetők jelennének meg, vernének tanyát szeretett hazánkban, akiknek az ilyen szerencsétlenekre van szükségük. A nagypapák nagymamák szintén nyomorognának, és rövid úton kihalnának. A családon belüli viszonosság tartja őket életben. A viszonosságra a papa fekete jövedelme ad lehetőséget. Ha apukát – a feketézőt – kivonjuk a forgalomból nem lesz se család, se vízvezeték (nemzeti vagyon), se tudásalapú társadalom. A fekete / szürke gazdaság nem a paraziták gazdasága és nem elválasztható a rendestől. Ugyanakkor ez az egész nem a fekete gazdaság mennybe küldése. A kifehérítés fontossága szerintem is aligha túlhangsúlyozható. A fekete / szürke gazdaság átka, hogy nem képes hatékony növekedésre. Ha nem tisztul a gazdaság versenytársainkkal szemben nő a hatékonyságbeli különbség és nyomorba döntjük magunkat. Tisztítani kell, de ésszel.
A külső forrás most pl. az IMF, aki azt mondja, hogy nincs kedve finanszírozni pl. a szociálpolitikát. De ha neki nincs kedve, valakinek kell, az pedig a feketéző apuka lehet. Megint hosszú. Bocs.
április 30, 2009 @ 7:11 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Ja! Hogy te rendes kisebbségnek azokat nevezed, akiknek az adott életszínvonalon való megélését a fekete gazdaság biztosítja? És azt mondod, hogy ezt a kevéssé hatékony szisztémát (kis fehér + nagy, kiegészítő fekete) lassan, azaz olyan tempóban kell kifehéríteni, hogy az életsztínvonal közben ne csökkenjen, de közben a szociálpolitikához is plusz forrást kell átcsoportosítani a zsugorodó fehérből származó befizetésekből, mert az IMF nem hajlandó így meghitelezni, viszont muszáj fenntartani?
május 1, 2009 @ 6:16 du. • válasz erre
A bejegyzést a munka ünnepére írtam!
május 1, 2009 @ 7:01 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
én, mint a rongy, mentségemre szolgáljon, hogy 04.30-án kaptam meg, és tettem ki.