Az udvar
Akit érdekelnek a hatalom boszorkánykonyhájának receptjei, keresve sem találhat jobb bevezetést Montefiore elképesztő alapossággal és szorgalommal megírt könyvénél, mely Sztálinról és udvaráról szól. Grand guignol és lucskos szentimentalizmus jár kéz a kézben. Mindenki retteg mindenkitől, beleértve magát a Vezért is, ki végül kihívójára talál egy másik Vezérben. Annak is van udvara, ő is retteg, pózol, beszél, fantáziál, spekulál és egy szebb világot akar. Ám Sztálin udvara korántsem volt statikus. A vér ugyan mindig befröcskölte a falakat, a kedélyesség, a bohókásság, a tréfa és a kacagás jellemzőbb volt, mint a rettegés. A naponta elrendelt kivégzések számának emelkedésével a hangulat exponenciálisan vált komorrá. Még nem olvastam el teljesen a könyvet, izgulok is, hogy mi lesz a vége. Talán ti tudjátok.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
november 27, 2009 @ 9:47 de. • válasz erre
Mi lett a vége, ha vége lett? Nem tudom, de úgy hallottam, hogy Sz. párnák közt halt meg. Az életüket féltő konkurensei / udvaroncai nem hívtak hozzá orvost, vagy legalábbis nem sietették jöttét, így valamivel hamarabb szabadultak meg tőle. Másnap a tanított, a békét szerető népek könnye záporozott. Később mintha kopásnak indult volna a neve. Amikor utoljára jártam Sz. hazájában jól karbantartott Zsigulik üléshuzatain, visszapillantó tükrein láttam az arcképét. A helybeliek ezen semmi csodálkozni valót nem találtak. Most már én se.
november 27, 2009 @ 9:54 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
Én úgy hallottam nem között, hanem -tól, mármint párnáktól, de ez nem a történet vége, mert - mint ezt Te is helyesen látod
- a történet folytatódik, én a Zsigulik huzatai helyett azt látom, hogy a vérontás az udvarból kitolódott a birodalom határára, ott viszont - tévéközvetítésekből is látható módon - (video)játékosabb formában, de nem kevésbé hatékonyan ugyanaz folytatódik.
november 27, 2009 @ 11:30 de. • válasz erre
És hogyan alakul az erkölcs / erkölcstelenség, a horror, a szentimentalizmus – vegyük hozzá a hatalmat akaró kegyetlen számítást – katyvasz fejlődéstörténete? A felettünk élő történelem?
november 27, 2009 @ 11:50 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Ha tőlem kérdezed, az erkölcs/erkölcstelenség a vérfröcsögés/szenvedés eloszlásának kanonizálására, illetve megváltoztatására tett kíséreltként mindig kettős.
A horror a vérfröcsögés (közel constans) maximumának a(z előbbiek okán) folyamatosan vándorló helye.
A szentimentalizmus a fentieket eltakarni akaró (a horrortól távoli pontokon jámbor, a horrorhoz közelieken borzalmasnak mondott) önbecsapás.
A számítás pedig számítás, ha kegyetlen, akkor nem számítás, hanem szentimentalizmus.
november 27, 2009 @ 6:50 du. • válasz erre
A kín finomult, a katyvasz higult.
november 27, 2009 @ 7:41 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#5):
Itt, talán, és egyelőre finomul, de itt sem finom, persze eszi, nem eszi… Itt szerencsére valóban nem most Irak, és nem most Afganisztán…
november 28, 2009 @ 8:36 de. • válasz erre
A vadvilág kívül marad a Nyugaton, melynek hanyatlása talán a szelidüléssel is összefügg. A nagyság húsevő virág, s az EU színtelen, szagtalan politikuskisiparosait aligha zabálja fel.
november 28, 2009 @ 11:23 de. • válasz erre
Munkahipotézis délutánra: minden nagyság húsevő, de nem minden húsevő nagyság. Csak a finnyás.
november 28, 2009 @ 1:56 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#7):
Mi is volt (sok más mellett) szeptember 11-én, és valami spanyol pályaudvar is dereng, és a londoni - talán - metró? Vagy emeletes busz? Esetleg mindkettő? Mintha történt volna valami.
november 28, 2009 @ 1:58 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Részemről a hipotézis (már délután van!)
elvetve. A finnyás húsevő nem nem nagy, hanem ványadt.
november 28, 2009 @ 4:34 du. • válasz erre
Ez kétségkívül előfordulhat, még akkor is, ha az én szűk körben szerzett tapasztalataim ezt nem támasztják alá. Az én szűk köreim annyira szűkek, hogy például húsevő virágok egyenesen nincsenek is benne. De ott vannak a húsevő virág szálaim; kedvenc pajtásaim Pindur és Gida. Ők is, én is megválogatom, hogy mit egyenek. Már arra gondolok, hogy ők mit egyenek. Egyébként azt is, hogy én mit egyek, de ez itt mindegy, mert én nem vagyok húsevő. Ennek Józsi szerint is – ő az állatorvos – fontos szerepe van a fittségük, az álló- és a teljesítőképességük alakulásában. Ha akár naponta össze-vissza degeszre zabálnák magukat mindenféle madárral, gyíkkal, mókussal, amit az erdőben elejthetnének, már rég nem lennének. Ma meg az elmúlástól ősz pofa ide, ősz pofa oda, messze vannak. A labdát hozzák, a konfliktusaikat maguk oldják meg. Pofáznak, rendezkednek, telve vannak tervekkel. Ebből gondoltam – belátom minden komoly alap nélkül – hogy az a csoport, amely mindent felzabál, ami elébe kerül ahelyett, hogy csak azt, ami építi, könnyen kinyírhatja magát.
november 29, 2009 @ 5:37 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Nem hinném, hogy szűk környezeted mesevilág lenne. Az más kérdés, hogy (itt) mesévé stilizálod.
Ráadásul vannak más mesék is, például a Grimm testvérek által kiadottak. Te valahol Gida és az állatorvos közé identifikálod magad, mások Jancsiként, ami hagyján, de másokat meg gonosz boszorkaként, akit mostmeg éppen nem akarnak sütni, de szamárral baszatnák egy Combinon.
Ez is mese, az is mese - és nagyjából ezek alkotja a hatékonyságról, csoportról, közösségről és egyéb szép és nemes eszmékről való diskurzusok (még csak nem is mitikus, hanem mesés) kereteit. Így is lesz egyetértés, és akkor majd hatékonyság is. (Amúgy a keret valóságos, csak a határát is, a határán is, és a határon belül is robbantgatnak.)
Ha Gida legyőzi Jancsit, vagy Jancsi megeszi Gidát (az utóbbira látok jóval nagyobb esélyt), vagy ketten együtt legelőparadoxonról kezdenek diskurálni, és arra jönnek rá, hogy nemcsak a hús, a növényevők között is vannak finnyásak, és ezért minden elgazosodott. Csak tartok attól, hogy akkor egyetértés ugyan lesz, de csak kettejük között, mert ennél ez eredetiek is, és más új mesék is érdekesebbek, és ezzel - ahogy mondani szokás - nagyobb közérdeklődésre számot tartóak lesznek.
Szóval a metaforák, mint már írtam, egy határon túl nem vezetnek sehová.
november 29, 2009 @ 9:48 de. • válasz erre
A terrorizmus nem mond ellent a tendenciának, melyet leírtam. A finomuás, hígulás a Nyugatra jellemző, Keletre még nem, bár a nagy, véres diktaturák már ott sem felelnek meg foglalmuknak teljesen. A terrorizmus bomléstermék.
november 29, 2009 @ 11:50 de. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#13):
Úgy legyen!
A kérdés csak az, ki/mi - egymáshoz képest - milyen ütemben és tempóban bomlik.
Amikor Egyiptomban “Ice, ice!” kiáltással egész gyerekhad koldulta az italomból a jeget, optimista lettem.
Európa iszalmizálódásától jóval kevésbé, és attól sem, hogy nem(csak) fáziskülönbség van a két vallás között. Az iszlám - a maga szempontjából fölötte bölcsen - be van biztosítva a változás ellen. Persze pont a terrorizmus mutatja, nem beton biztosan.
november 29, 2009 @ 11:58 de. • válasz erre
A mese magyarul Wunscherfüllung azaz vágyteljesítés. (Nem csak a szexuális vágyak teljesülhetnek a mesében.) Ma a közösség, a piac, a hatékonyság vágy. Ezen dolgok elfogadtatása; vágy. Így ezen dolgok céljaink érdekében való hasznosítása vágy. Miközben ezek nélkül nincs siker. Ez meg a keserű valóság. Európa gazdag kulturális örökségéből való finnyás válogatás útján történő építkezés; vágy. A vágyak vágya. Ezekben a létező dolgokban nem igen hisznek. Úgy vagyunk velük, mint a paraszt bácsi, amikor kimegy az állatkertbe – mi mondjuk Wiener Neustadtba – és ott látva, amit lát, a zebrát, szól „anyjuk menjünk haza, ilyen állat nincs”. És hazamennek. Mert őket a valóság érdekli. Először tehát el kell fogadtatni a zebrát. És mert ez úgy tűnik, hogy vágy, ami vágyakhoz köthető, el kell menni a mesék világába. De ez nem gond, mert az út nem egyirányú. Bármikor vissza lehet jönni. Nem tévedünk el, mint Jancsi és Juliska. Nem kell félni.
november 29, 2009 @ 12:04 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#14):
Ha tőlem jeget koldul egy kis srác, én frászt kapok. Egy pillanat és jön apuka és szitává lő.
november 29, 2009 @ 12:18 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16):
vö. a 15-ös komment utolsó mondatával, amivel ebben a kontextusban egyetértek.
november 29, 2009 @ 12:20 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#15):
Gida, zebra, Jancsi és Juliska, paraszt bácsi valamint a finnyások versenye, valamilyen szempontból biztos összefüggenek, és valamilyen szempontból igazad is lehet, nekem mások a szempontjaim.
Ps: és bocs, a meseelméletek éppen nem foglalkoztatnak.
Ps2: elnézést, ha érdesre sikerült a kommentem, de Sztálin udvarától a mese értelemzésen keresztül újra a kooperáció dicséretéhez, és szükségességének elégtelen voltához eljutni, nekem frusztrálóan bonyolult út, és még ha ennek kizárólag szűk agyam is az oka, attól még frusztráló.
november 29, 2009 @ 7:08 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (#13):
Svájc: terrormerénylet követheti a népszavazást?
A hivatalos eredmények szerint a svájciak több mint 57 százaléka támogatásáról biztosította a vasárnap tartott népszavazáson azt a kezdeményezést, hogy tiltsák meg az új minaretek építését az országban. /…/
Ps: a 15-ös komment utolsó mondatával, ebben a kontextusban is egyetértek.
De azzala kiegészítéssel, jobb félni, mint megijedni. 
november 29, 2009 @ 7:23 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#19):
Regisztrálva
A cikk alapján érthetőbb a szélsőjobb előretörése, az új, liberális dogmákba vetett hit annyival erősebb a realitásnál is, hogy legyőzik a veszélyérzetet.
Az új és a régi vértanúk között az is különbség, hogy az utóbbiak csak magukat áldozták fel, és tudták, mit cselekednek.