Az út vége
A Parlament Felsőházában volt péntek délelőtt egy emlékülés. Felsőház hiányában meghívottak töltötték meg a padsorokat. Mellettem az 1989 október 23-án születettek ültek. Szomszédom tornacipőben, agyontetovált testtel, rágógumizva bámulta a freskókat, melyek egyikén Mátyás osztott igazságot, másikán meg Mária Terézia karján a kis Józseffel könnyezett a bratislavai Felsőházban. Az út véget ért. Egy év múlva talán megint lesz Felsőház, most már Pesten. Új emberek, új igéket hirdetnek, s akik ma itt voltak, azokból senki se lesz itt. A fiú a tornacipőben Madridban, a mai közjogi méltóságok szerte-szét, csak a Főorvosok Köztársasága marad velünk.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
október 26, 2009 @ 7:29 de. • válasz erre
A történelmet mozgató akarat kifürkészhetetlen. A gebin mindent túlél. Sőt fejlődik. A fiataloknak: a gebin a szocializmusban az állammal, az állami vállalattal kötött szerződéses viszonyt jelentette. A gebines, = a vállalkozó egy meghatározott összeg befizetése fejében jövedelemszerzés céljából használhatta a vállalat eszközeit. A rendelkezésére bocsájtott eszközökkel gyakorlatilag azt csinált, amit akart, illetve csempésszünk mondandónkba egy kis realitást – az sem volt a szabadság birodalma – amit tudott. A megoldás előnye volt, hogy az elaprózott szerény hatékonysággal üzemeltethető kis egységek takaros jövedelmet biztosítottak az államnak, = a cégnek és az egyéneknek egyaránt. Az egyének körét tessék szélesen értelmezni, mert volt ott jattolás bőven. A mechanizmus nem volt tökéletes, mindenfelől sok kritika érte, de úgy gondolták átmenetileg jó lesz. Arra csak a humorérzékkel megáldottak gondoltak, hogy eljutunk a szocializmusnak arra a szintjére, amikor már nem a gebines fizet, hanem a gebinesnek fizetnek, hogy keressen. De abban hogy szeretett államunk formájának állandó jelzőjéül is szegődhet a gebin, ebben a szisztéma legelvakultabb hívei se reménykedtek. Népköztársaság után Gebinköztársaság.
október 26, 2009 @ 7:31 de. • válasz erre
Már miért ne rágózott volna a derék fiatalember? Hiszen lehet kettéhasított disznókat kereszten ábrázolni – művészileg persze – felvonulni rózsaszín bőrtangában fenekünkben pávatollal – az emberi jogok nevében szigorúan persze – ehhez képest a rágózás, bagatell. Jó ember ő. Azt fogja enni, úgy fog öltözködni és arra fog szavazni, ahogyan mondják neki. Még hogy nem lesz belőle semmi! Dehogynem. Öntudatos európai polgár lesz, feltehetően munkanélküli.
Amúgy, egyszer elmagyarázhatná Cs.Gy., hogy mi baja van a főorvosokkal. Tudom én feudalizmus, meg tekintély-alapú, meg minden – szörnyű, álmatlan éjszakáim vannak miatta – de van egy pici baj. Így, feudálisan működött valahogyan a dolog. Még az is előfordult, hogy meggyógyult valaki. Amikor a derék liberálisok nekiálltak leszámolni a feudális csökevényekkel – azóta meg nem. Bár kétségtelenül gyógyászati arzenálunk tekintélyes mennyiségű vizitdíj-automatával és kórházi széffel bővült, ezek felhasználása még csak kísérleti stádiumban van. Szerintem alkalmasak lehetnek pl. a vas-hiány enyhítésére, ha megeszi őket a kuncsaft, de ez csak kósza ötlet, tudományosan még nem igazolt, talán majd a következő szadeszos eü. miniszter regnálása alatt. Itt állunk tehát, kitűnően felszerelve, megreformálva, az emberek meg hullanak mint a legyek, a mentőautóban. Halál tehát a főorvosokra, csak az a baj, hogy nincs elég molnár lajos, meg horváth ágnes helyettük, bár ez – annak aki élni akar – talán jó hír.
október 26, 2009 @ 7:38 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#1):
A Gebinköztársaságban elsődleges prioritás a munkahelyteremtés és -megőrzés, és ez egyáltalán nem biztos, hogy az ördögtől való. Pláne, ha nem államszocializmus sem lesz belőle.
október 26, 2009 @ 7:38 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#2):
Először is üdv!
október 26, 2009 @ 7:44 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#2):
Másodszor: vannak országok, ahol illik szellenteni, és vannak, ahol böffenteni étkezés közben-után, ám ebből nem következik, hogy ott illendően viselkedünk, ha az asztalra csinálunk, illetve hányunk.
Harmadszor: A dögevés-gyűjtögetés is működött, sőt ma is működik, mi több ötvöződött a színesfém gyűjtögetésével, és ezáltal a pénz is megjelent mint általános csereeszköz. Mindazonáltal sem az állattenyésztést, sem a növénytermesztést, sőt a húsfeldolgozást sem tartom sem ördögtől valónak, sem elvetendőnek. (Pedig a talaj azóta szikesedik, azt a bűzt pedig, ami az állattartó telepek, és a vágóhidak környékén van! A széfnek és a pénznek viszont nincs szaga.)
október 26, 2009 @ 7:44 de. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#2):
Negyedszer: Isten hozott újra!
október 26, 2009 @ 8:20 de. • válasz erre
Adjon Isten!
)
Ezt mondom én is – éljen a tradíció:))
Bár, a húsfeldolgozásnak – a magyar eü. kontextusában – egy fura felhangja:))
október 26, 2009 @ 9:14 de. • válasz erre
Bátyám! Öröm és megtiszteltetés soraidat olvasni. Arra viszont hadd emlékeztesselek, hogy a sas nem kapkod a legyek után! Mi dolgod a politikusokkal? Viszont lenne dolog az érdekekkel. A főorvosok gyógyítottak és ma is ezt teszik. Ezzel nincs gond. De ha lenne is, ez nem jött elő. Azzal van gond, hogy finanszírozhatatlan a rendszer, amelyben gyógyítanak és a mindenkori főorvos kulcsszerepet vállal az egészségügyi költségvetés felpuhításában, magyarul az isten pénzének elköltésében. Ezt diktálja a státuszhoz kapcsolódó érdeke. És ezt követik, amíg ebben az érdekeltségi klímában dolgoznak. Ennek a klímának – mert ez a klíma nem az a klíma – meg kellene változnia, mert ebben kihalunk.
október 26, 2009 @ 9:31 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
És az érdekek (érvényesítésének a) racionalizálásán ki munkálkodik, az okos nép gyülekezete, politikusok nélkül?
Attól tartok, hogy adózóként fizetni azért, ami formálisan ingyenes, és magánemberként azért, ami informálisan mégsem, a lehető legkevésbé racionális.
október 26, 2009 @ 10:09 de. • válasz erre
Nem biztos, hogy jól értem, amit írsz, de a népből származtatott ál-kollektív, illetve a nép egy részeként megjelenített ál-felvilágosult politikusi bölcsességen kívül még elképzelhetőek gondolati források. Olyanok is, amelyek képesek hatni. A politikusok egyébként szemmel láthatóan nem tudnak megbirkózni a feladattal. Zöme nem is érti, hogy valamit értenie kellene. Az egészségügy gondjainak kezelése számomra elképzelhetetlen, a jelenlegivel versenyképes érdekmechanizmusok felállítása nélkül. Ezen áll, vagy bukik dolog. Megjegyzem az élet más területein is. Ha a reformként ajánlott szisztémában a szereplők nem találják meg a számításukat, abba lehet hagyni az egészet. Erről az „új”-ról én egy hangot nem hallok. Senkitől. Elosztásról / piacfelosztásról dumálnak felelőtlenül, gazdálkodásról meg egy hang se. És erre, ha idejük engedi, rápakolnak olyan gyöngyszemekkel, mint a széfbeszerzés. Jöjjenek a lánglelkű költők!
október 26, 2009 @ 10:19 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#10):
Azt írtad “lenne dolog az érdekekkel“. Mi, és kinek a dolga? – ezt szerettem volna megtudni Tőled. (Esetleg még azt, hogy mi lenne “a jelenlegivel versenyképes érdekmechanizmusok felállítása“, és ezeket ki állítja fel, avagy mitől/hogyan fognak fölállni?)
október 26, 2009 @ 10:50 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#11):
Hát tippelek. Dolga lehet például a gazdálkodóknak, a nagyvállalkozóknak, a forrást osztó hivataloknak, stb., akik belátják, hogy az ő hosszú távú érdekük is a rentabilitás és ehhez az érdekhez akarnak társakat toborozni. Munkát találhat a felelősen gondolkodó média. Elemezhetnék, hogy a puha költségvetés a szocializmusunkat sírba vitte, a kapitalizmusunkkal is meg fogja tenni, ha nem vigyázunk. Más meg momentán nincs. Tehát itt az út vége, hogy utaljak a bejegyzésre is. De, hogy optimistán zárjam, kialakulhatnak fórumok, ahol ezt gondot szellemesen kibeszélik és megpróbálják normává tenni elgondolásaikat. Ennek is van esélye.
október 26, 2009 @ 11:30 de. • válasz erre
Nem tudom miről beszélnek az Urak, verseny, modell, meg minden. De. van nekem egy barátom, igazi főorvos, teljesen feudális egyszer már ordítani is hallottam, mert szerinte kosz volt. Én nem láttam, de ez nem számít. Na most, ő azt mondja, hogy a pénzzel neki nincs kapcsolata már régóta. Van valami hivatal a klinikán, ő oda megy be, vesz bon-bont a hölgyeknek és tarhál 2 méter gézt. vagy kap, vagy nem.
Na, most nem tudom, hogy – eredendő feudalizmusán túl – mennyiben fel ő a finanszírozásért? Mi vele a baj, pontosabban miért vele van baj? Lopná a gézt? Nem hiszem, ő a negatív paraszolvencia bajnoka, pénzt szokott adni szegényebb betegeinek a felírt gyógyszerre.
október 26, 2009 @ 11:55 de. • válasz erre
Anno a párttitkároknak se volt dolguk direkten a köz pénzével. Ráadásul nem az volt a baj, hogy hazavitték, hanem, hogy annak rentábilis elköltése ellen nyüzsögtek. Azt mondták növelni kell az elosztást és főleg oda, ami az ő érdekkörükbe tartozott miközben azzal nem törődtek, hogy az így kialakult kapacitás rentábilisan működtethető-e vagy sem. No és a baj nem jár egyedül, erre rápakolt egy mechanizmus, ahelyett, hogy korrigálta volna ezt a törekvést. Nem az volt tehát a baj, hogy a párttitkár ellopta a pénzt, hanem extenzíven maga alá szervezte a forrásokat. Haszontalan emlékművek épültek, amelyek ha megmozdultak termelték a vesztességet. Nem csak ilyenek voltak, de ez volt a gond. Az egészségügynek ugyanígy figyelembe kell venni, hogy a kapacitásaiknak van gazdasági, gazdálkodási vetülete. Ez a gondolat nem jut kellően, a mechanizmusok, érdekeltségi rendszerek által támogatottan érvényre. Nem a főorvos úrral van gond, hanem az érdekeltségével.
október 26, 2009 @ 6:51 du. • válasz erre
Kedves Aristo! Printeld ki,s tedd el ezt a bejegyzésedet. Ha majd a Magyar Kórházarchipelago egyik szigetén ketteskeként magadra hagyva, kifosztva, éjjel rád jön az utolsó óra, akkor olvasgasd, s győzd meg magad, hogy minden úgy jó ahogyan volt. Nehogy már jogaid legyenek, biztosítási viszonyod, EU kompatibilis egészségügyi kártyád, melynek segítségével diagnózishoz és terápiához juss, s ne halj meg 5 évvel korábban, mint szerencsésebb nyugat-európai kortársaid, akik hírét-hamvát sem hallották a köztársasaágról, melynek polgáraként korai halált halsz.
október 26, 2009 @ 8:07 du. • válasz erre
Sok gyerekem van, otthon szeretnék meghalni.
Kétségtelen, hogy az irtózatos kórházi viszonyok megszüntetésére, nagyszerű és takarékos megoldás, hogy bezárjuk őket, meghalni meg így is, úgyis meghalunk valahol . Haladunk is ezen úton, szép nagy lépésekkel.
Nem állítom azt, hogy minden rendben van, sőt. A probléma csak az, hogy a romló helyzet nem az egészségügy – még Magyarországon dolgozó – szerencsétlen orvosainak és ápolóinak köszönhető, hanem a pénztelenségnek és a reform-düh okozta szervezetlenségnek.
Ahhoz, hogy biztosításom van vagy nincs, nekik semmi közük. Azért nincs biztosításom, mert talán az egyéni biztosítási számlák feltételeit kellett volna megteremteni széf vásárlás helyett.
Hogy félrekezelnek, rossz diagnózist készítenek, annak az az oka, hogy lassan csak a leghülyébbek maradnak, meg néhány szent őrült. Csak az utóbbi 5-6 évben legalább 5 kitűnő, fiatal, tehetséges orvos ismerősöm, barátom ment el valamerre Európába. Az ok egyiküknél sem a feudalizmus volt, hanem a pénzhiány. Sőt majd mindegyik azt mondta, hogy sokat tanult főorvosától és hálás is neki ezért.
Tudom, hogy a tekintélyelvűség, a hivatásrendi gondolkodás nem liberális elvek, de most, hogy hosszú ámokfutás után a magyar “liberalizmus” dicstelen véget ért – na ez volt Gyurcsány “történelmi” tette – talán el lehetne gondolkodni azon, hogy helyes volt -e mindaz, ami – teóriaként – olyan szépen mutatott, de valójában csak kár származott belőle.
október 26, 2009 @ 10:10 du. • válasz erre
Kórházban (valóságos élményen alapuló “jelenet”)
- Jó napot Laci bácsi, mi a baj?
- A Kerecsenyi doktort keresem, ő már ismer.
- A Kerecsenyi doktor már két éve Dániában operál, tízszer annyiért.
- Akkor a Gelsei doktorral beszélnék, ő műtötte a térdemet annak idején.
- A Gelsei doktor az írek térdében kapirgál mostanában, kilenc és félszer annyiért, mint itthon.
- És a Kanizsai doktor, ő sántikált mindig is, ő csak nem ment el!?
- Dehogynem, a sánta szemészorvosokért megvesznek Angliában, tizenegyegyszeresen fizetik őket.
- És maradt itt orvos egyáltalán ebben a kórházban?
- Hát, tulajdonképpen nem is tudom…
október 26, 2009 @ 10:15 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#17):
Tisztelt Ház, tisztelt Elnök úr/asszony, kedve Bognár úr, a Bognár úr által elmondottak alapján a magyar orvos (képzés) exportképes ágazat (termék), tehát javaslom, hallgassuk meg ebben az ügyben a téma nemzetközi rangú szakértőit Lucifer és Aristo urakat.
október 27, 2009 @ 4:12 du. • válasz erre
Rendben Aristo. Jogodban áll, hogy ne akarj megérteni. De ha eljön az óra, márpedig eljön, akkor jusson eszedbe, hogy én figyelmeztettelek.