Bakancsok
A síeléshez bakancs kell, de ha megvan, utána jön a többi felszerelés. Már egy három éves kisgyerek felszerelése is belekerülhet 300 euróba, s utána jön a sitábor, a pályabérlet, a panzió. A síelés individuális tevékenység, de mélyen kollektív, hiszen lesiklás közben figyelni kell a többiekre, s a gyakori balesetek miatt meg kell szervezni a mentőszolgálatot. Bakancs kell akkor is, ha valaki csak szabad ideje eltöltésére vágyik csoportosan, ami annál is könnyebb, mert ha valakinek nincs munkája, nincs egy ötlete, hogy mit kezdjen magával, akkor vágyni kezd egy csoportra, ahol minden percét beosztják, s mindent megmondanak neki. A tevékenységben megerősödik a kollektív jelleg, az individualitásnak a puszta testen kívül helye sem marad. Ez a megoldás viszont nagyon olcsó, 100 euróból kijön, s utána már nem is kell beruházni.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 22, 2010 @ 12:21 du. • válasz erre
100 euróból kijön egy bakancs, ami bizonyos körök protokollja szerint az előírt viselet. 100 euróért azoknak, akik nem kellenek sehol, be lehet lépni bizonyos körökbe, ahol kellenek. Olyan körökbe, ahol hasznosítják, ahol boldoggá varázsolják őket. Ahol bosszút állhatnak mindenért, amiről ők tehetnek. Bárkin. Még gondolkodni se kell hozzá. Nem drága. Nekik. De nem nekünk.
február 22, 2010 @ 1:27 du. • válasz erre
A Martens-bakancs az igazi, a trendi darab, a világszerte kockaköveken csattanó, az együtt-lépdelés ritmusától valóságos mámort-delíriumot okozó ruházati darab.
Alkalmazásának nagyszerűsége abban nyilvánul meg leginkább, hogy multifunkcionális: vagyis nem csak a járás esztétikájára, hanem az önbecsülésre is kíváló gyógyír, sőt a világnézeti hovatartozás aktív kifejezésére is alkalmas.
A viselés eleganciájának előtörténetét nem csak Berlin utcáin találhatnánk meg, mert például Bécset, Kievet, Budapestet illetően is vannak pompás filmfelvételek, amint az együttlépdelésre kitalált előd-lábbeli nem kellő “fajtisztaságú” polgárok oldalán csattan – azaz midőn korábban mondtam is: a világnézet aktív kifejezésének eszközeként fungál.
Ebből következően a tiszta csengésű kövön-koppanás, a haladás érzetének nagyszerűsége, a bajtársak meghitt nyakba-lihegése, a világnézetileg elmaradt polgárpajtásokba rúgás puha élvezete – ez a Martens-bakancs varázsa.
És jól is néz ki!
Azt az ötletet, hogy lámpát is kellene a Martens-bakancsra szerelni, vessük el, hiszen az alantas polgárpajtások gyomrán-ugrálás mégsem egy éjszakai tevékenység. Éjjel aludni kell, hogy másnap pihenten lehessen jó ember a jóember.
Persze jómagam, aki MBT-papucsban írom e sorokat, vagyis egy nemzetbéli éllovas által hivatalosan is “liberális pöcs”-nek elkönyvelten – csupán irigykedve gondolhatok a masírozók fergeteges esztétikájú lábbelijére.
Összefoglalva: a 100 eurót taksáló új (pláne az online kereskedésekben vásárolt használt, vagyis olcsóbb) darabot megvásárolni nagyon is megéri!
Szebb lesz benne a jövő! (Feltéve persze, hogy azok a kurva hólyagok nem jellennek meg az ember sarkán.)