Bankggasse 2
A GPS segítségével könnyen betalálhatunk a bécsi Bankgasse-ba, feltéve, ha jól írjuk be az utca nevét. Ellenkező esetben hosszú és kínos bolyongás vár ránk. De ha már odaérkeztünk, szemünkbe ötlik a magyar zászló, s onnan tudjuk, ez a magyar nagykövetség. Csodálatos épület, csak a másik, az elkótyavetyélt testőrpalota vetélkedhet vele. A nagyteremben mi más, mint a mohácsi csata hatalmas képe előtt zajlik a konferencia, melynek témája az Osztrák-Magyar Monarchia első világháborús veresége. Hatvan évvel ezelőtt történt, hogy a Monarchia kapitulált. Sokan sírtak, de még többen örültek ezekben a napokban. Jószerével egyedül a magyarok jártak rosszul, akinek csak később esett le a tantusz. Amíg a Monarchia megvolt, igazi magyar Kossuth képpel a párnáján aludt és ébredt. A vereséget követően összezsugorodott országban I. Ferenc József kiszorította a lánglelkű forradalmárt a magyar szívekből. IV. Károly a Monarchia nélkül már nem kellett királynak, megtette helyette egykori admirálisa, akinek maradt a Balaton. Jó előadások zajlott a követségen, délután vita is volt valamelyest, bár addigra megfogyatkozott a közönség. Kár, hogy azokon kívül, akik ezt a blogot olvassák, senki sem tud semmit arról, hogy kik és mit mondtak a konferencián, melyet a Collegium Hungaricum, a Nagykövetség a Habsburg kutatások intézete rendezett.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
november 7, 2008 @ 10:52 de. • válasz erre
Az irreális helyett egy másként (feltámaszhatatlananul elmúltként) irreális? (A gyökeresen más világ teremtési kísérlete helyén egy másként más, időtlen világ?
Mintha csak az idővel lenne bajunk.
Hol az, hogy nem arra folyik, amerre szeretnénk, hol az, hogy ha már nem arra folyik, amerre szeretnénk, még megállni sem méltóztatik.
A gonosz, mert nem magyar idő meg…
Hol Világosként, hol Trianonként beköszön. Ahogy nyelvünk utánozhatatlan szépséggel kifejezi ezt az érzést is, és a kiváltójához való ezáltal meghatározott érzelmi viszonyunkat is: “bassza meg az isten!”)
Ps Lucifernek: mind a basszuk meg, mind a bassza meg Lucifer változatot kevésbé erősnek, és főként nemzeti hagyományunkat kevésbé kifejezőnek, ezért azzal kevésbé összeillőnek, ezért elvetendőnek vélem és érzem.
november 7, 2008 @ 11:11 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#1):
Helyes.
Egyébként.
Nem tudom – bár sejtéseim vannak – hogy mik hangozhattak el ezen a konferencián. Talán az a mondat nem lett volna ott idegen, amit egy kiváló menedzser szólt oda a helyzettel elégedetlenkedő kollégájának; ebből csinálj üzletet. Ebben nem volt rosszindulat, becstelenségre való felszólítás stb. Azt mondta mindig van helyzet, annak mindig vannak hátrányos, veszélyes, nem kívánatos stb. oldalai, következményei, ebből kell mások számára hasznos dolgot kihozni. Ami kell neki. Ha ez sikerül kellünk és ettől jó kedvünk lesz. Szeretném megjegyezni, hogy ez az „üzletcsinálás” nehéz sokféle kompetenciát igénylő tevékenység. Kell hozzá az áruismeret ez esetben a magunk a múltunk ismerete. De most nem ez van napirenden.
november 7, 2008 @ 11:16 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Mi magunk mint értékesítendő áru? Végül is. Ha másunk nincs…
Szóval; megélhetési prostitúció?
Ps: a vengerka (szó és jelentése) mintha csakugyan ezt a jövőt vetítette volna, és vetítené elénk.
november 7, 2008 @ 12:53 du. • válasz erre
E blog kitűnő szerzője is téved olykor, – fel sem tételezem, hogy szándékosan “húzna minket csőbe” – e blogot több-kevesebb rendszerességgel olvasókat.
Hiszen olvasom a blogbejegyzés szövegében: “azokon kívül, akik ezt a blogot olvassák, senki sem tud semmit arról, hogy kik és mit mondtak a konferencián”!
Tisztelettel jelezném, halvány fogalmam sincs, kik, mit mondtak a konferencián, hiszen árva szó sincs erről a blogbejegyzésben
Viszont mindig tetszik, amikor szóba jön Trianon, mert ekkor (majdnem) minden magyar a szívéhez kap, könny futja el a szemét, átkozza Istent, a nyugatot meg mindent.
Ennek két oka van:
a) tényleg bitangul igazságtalan béke született magyar szempontból
b) mindenki azt gondolja, hogy ha megmaradt volna “Nagy Magyarország”, akkor a bőség és öröm hona lennénk, egymás nyakába borultan járkálna a magyar, olcsóbb volna a cigányzenével teletömött CD ára is, amelyet önfeledten hallgathatnánk, miközben három tengerben mosnánk a kedvesünk lábát.
Pedig elegendő rápillantanunk a környező, zömében az Antant-szülte és pártolta volt államokra:
Csehszlovákia nevű állam már nem létezik, aligha boldogabb nálunk Románia, a horvátok pedig éppen kikecmeregtek egy véres FÜGGETLENSÉGI háborúból. (Erre az utóbbira érdemes figyelnünk, amikor a magyar Adria ábrándképével szenderedünk álomra…)
Na, megint oda a napom: Mohács, Trianon, tegnap esett a BUX, világgazdasági válság… Sohase lesz ennek vége…
november 7, 2008 @ 4:26 du. • válasz erre
Az interneten olvastam egy nem magyar Magyarország bemutatóját. Valahogy úgy kezdődött, hogy Magyarország Európa szívében lévő kis ország, ahol több, mint 2000 órát süt évente a nap. Aztán jött Trianontól, a sztálinizmuson át, a liberális Kádárig (sic) minden sorjában. Teljesen korrekt volt az ismertető. Semmi fényezés, rengeteg információ. Aki olvasta annak akár az is lehetett az érzése, hogy ezek érdekes emberek, ezekre ő kíváncsi, ezekkel lehetne valamit kezdeni. El lett adva az ország. Az ismertetőben vonzó volt az ország, de nem linkeskedések árán, miközben se Magyarország, se az újságíró nem lett prostituált. (És ezzel nem fogadtam el a prostituáltak lenézését, amit nem is biztos, hogy értek, hogy, hogy jön ide.)
november 7, 2008 @ 4:34 du. • válasz erre
Szerintem, a monarchia utódállamainak bukdácsolása pontosan a monarchia előnyeit bizonyítják.
Lucifer barátom én valamit nagyon rosszul tudok az üzletről, írod “ebből kell mások számára hasznos dolgot kihozni.” Én úgy tudtam, üzlet az, ami nekem hoz hasznot, ami másnak, az vagy hülyeség volt a részemről, vagy karitatív tevékenység.
november 7, 2008 @ 5:42 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
Véleményem szerint az utódállamok bukdácsolása inkább azt jelenti, hogy
a) az Elbától keletre, vagyis a periférián még mindig nehéz az élet
b) a népek valahogy bele vannak bolondulva a nemzetállam eszméjébe (bár ritka kivételről is tudunk)
c) inkább az EU, mint a Monarchia
november 7, 2008 @ 6:03 du. • válasz erre
Az üzletnek szükséges, de nem elégséges feltétele, hogy nekem hasznot hozzon. Üzlet akkor jön létre, ha mindketten megtaláljuk a számításunkat. Általában nem az a feladat, hogy a saját érdekeimet felismerjem, a gond az szokott lenni, hogy a másikat rá kell vezetni, hogy az én hasznom, örömöm őt is szolgálja, ez neki is jó. És amikor mindkettőnknek csillog a szeme, akkor van üzlet. Mint a szerelemben.
Aztán had mondjam még, ha csak nekem van hasznom egy valamilyen anyagi javak átcsoportosítására irányuló kapcsolatból, akkor az nem üzlet. Az lehet rablás, lopás, zsarolás, erőfölénnyel való visszaélés stb., de nem üzlet. Még akkor sem, ha egyesek majd azt állítják.
november 7, 2008 @ 6:09 du. • válasz erre
egy dö lemaradt
november 7, 2008 @ 6:21 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Lenézésről szó sincs! A prostitúció pedig így jön ide (pontosabban oda): “…az „üzletcsinálás” nehéz sokféle kompetenciát igénylő tevékenység. Kell hozzá az áruismeret ez esetben a magunk a múltunk ismerete.” (Lucifer 2) (kiemelések tőlem: LE)
Válasz Aristo hozzászólására (#6):
Válasz lucifer hozzászólására (#8):
Érdekes is, rokonszenves is, de kevéssé meggyőző.
Ps: tartok, hogy a (haszon, vélt haszon, objektíve érdeke, de szubjektíve hülye hozzá) distinkciók felépítésének vámján több vesznék, mint amennyi felépítésének révén nyerhető.
november 7, 2008 @ 6:58 du. • válasz erre
1. Abszolút! Az áruismeret = magunk ismerete. A konferencia ezt segítheti. Én csak annyit tettem hozzá, hogy az önismeretnél nincs vége a dolognak. Ebből egy értékesítési stratégiát kell kidolgozni. Miért érdemes engem szeretni? Erre a kérdésre kéne válaszolni. Ezzel nem bírunk, de ez már El Lobo asztala. (A németek azzal kezdték, hogy ez egy kis ország Európa szívébe, ahol több, mint 2000 órán át süt a nap. Jó a mondat. Nagyon jó!)
2. Nem! Nem! Tévedés! Tiltakozom! Ez nem vicc, ez alapkérdés. A különbségtételt egyébként nem csak meg kéne tenni, hanem meg van téve. Évezredek óta! Ott a római jog. Ott a mai eu-s jog. Számtalan intézmény óvja a hülyéket. Szeretett hazánkban van polgári jog, van verseny jog, vannak bűnüldöző szervek stb., stb. Az uzsorásokat, a csalókat, a rablókat, mint a szél lehetne vinni a sitire! Nem, az üzletet nem szabad hagyni, hogy mással keveredjen. Ez élet halál kérdése. Az e területen mutatkozó gondatlanság miatt szenvedünk. (Privatizáció, ha az tisztán üzleti alapon ment volna! Beh szép lenne!)
november 7, 2008 @ 8:41 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Kedves Lucifer!
Üzletfelfogásod közel áll hozzám. Bátorítanálak – tarts ki mellette! Ragaszkodjunk hozzá!
november 8, 2008 @ 10:17 de. • válasz erre
Valóban rosszul fogalmaztam, hiszen egy szót sem szóltam a kontentről. Ha nem siettem volna a fogalmazással, akkor azt kellett volna írnom, hogy senki sem tud a konferenciáról a blog olvasóin kívül. Ezzel arra céloztam volna, hogy nem volt PR. A magam előadása előbb-utóbb rajta lesz a honlapon, meg fog jelenni a kritikában is “A kudarc hemeneutikája’ cimen. Romsics Ignác a magyar történettudomány Trianon-képeit boncolgatta 1920 és 1989 között. Szegedi-Maszák Mihály a magyar irodalom Trianon-képéről beszélt, főként Ady eltévedt lovasára alapozva. Az osztrákok Közép-Ezrópáról, az I. Köztársaságról beszéltek. Most roghanok az Állatkerbe, megnézni azu újonnan született vizilovat és gorillát.
november 8, 2008 @ 12:12 du. • válasz erre
Köszönöm a korrekciót, így most minden a helyére került – talán csak Erdélyt kivéve.
Ez utóbbit csak azért mondom, hogy minden eddigi szereplő véleménye határozottan legyen képviselve az EU-pártiaktól egészen a pannon vizilovakig
november 8, 2008 @ 12:23 du. • válasz erre
Csak nyugodtan! Langsam, langsam! Nem nőnek olyan gyorsan azok a bébik, megvárnak, az ebéd is késhet. Van idő. A sietség nem jó tanácsadó. Ha a monarchiában nem érezték volna oly’ sokan döntéshozók, hogy lépni kell, most vagy soha, talán az FK DAC tribünök is mástól lettek volna hangosak. De, hogy mit lehet kiabálni ma délután a MFK Košice-FK DAC, az nagy kérdés.
november 8, 2008 @ 1:48 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#11):
Nem kételkedem abban, hogy gondolsz valamire. Abban sem, hogy az ez alapján megtehető distinkció értelmes. Mindazonáltal jelenlegi formájában (ahol a római jogtól az eu-s jogig – és ami közte van
– a Te üzlet értelmezésed derivátuma, ha akarom) kissé elnagyolt (ha akarod az én gyalogos agyam számára túl nagy léptékű) gondolat; köszönném, ha részleteznéd.
november 8, 2008 @ 6:18 du. • válasz erre
A gorillák nagyszerűek voltak. Rosszul tudtam, mert nem viziló, hanem orrszarvú született, de sajnos nem lehetett látni. A többi állat mind remekül viselkedett, különösen a zsiráfok voltak barátságosak. A medve elfelejtette téli programját, s kéjesen fürdött kis tavában. Csak ajánlani tudom az Állatkertet, sokkal érdekesebb mint az, ami a falain kívül van.
november 8, 2008 @ 8:44 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#16):
Gazdagodunk? Szegényedünk?
a) Tízen lakunk egy faluban. 100 pénz egy liter tej. A tejet egy másik faluból lehet hozni. Az útiköltség oda-vissza 3 pénz. Valaki azt mondja, ő hoz mindennap tejet. 102 pénzért adja itt a falunkban. A tíz liter tejen keletkezik neki 20-3 pénz jövedelme. Neki öröm nekem öröm, amit kötöttünk üzlet. Kerestem 1 pénzt, amin vehetek valamit. Gazdagodunk!
b) Egy másik társunk azt mondja, ő sok tejet fog venni, visz még egy harmadik faluba is ezért 99 pénzért kapja a tejet és nálunk is hajlandó lesz 100 pénzért árulni. Így is jól keres, holnap övé az üzlet. Örülünk. Kerestünk 2 pénzt, amin majd valakitől valamit vásárolunk. Megint gazdagodunk.
c) Egy harmadik társunk azt gondolja, hogy ez egy jó üzlet, de lehetne még jobb is. Neki. Azt találja ki, hogy ő vesz literenként 100 pénzért tejet, de csak 5 litert. Útközben a kútnál tölt hozzá még öt liter vizet. Nekünk pedig eladja 95 pénzért. Azt fogjuk hinni, hogy még jobb üzletet kötöttünk, de nem. Isszuk a vizes tejet és erőnk fogy. Szegényedünk. Egy csalás áldozatai vagyunk. Mindnyájunkat becsaptak 49,5 pénzzel. (A kalkuláció b alapján készült)
d) Negyedik társunk azt mondja, hogy ő elég okos és erős, ő megvéd minket az ilyenektől. Adjunk neki minden héten 1 pénzt. Ez mindaddig, amíg visszautasíthatom addig üzlet, amikor istenre hivatkozva elveszi tőlem, akkor adó. Amiért vagy kapunk valamit, vagy nem.
Nos, kíméletes vagyok, nem folytatom. Kihagyok sok lényegeset, pl. a technikai fejlődést, új termékek megjelenését stb. Mindenesetre látható, hogy legegyszerűbben a harmadik és a negyedik úton lehet pénzt szerezni. Trükk és erőszak útján, azaz nem üzleti alapon. Azonban az is sejthető, hogy ezekkel a megoldásokkal a közösség nem gyarapszik, hanem tönkre is mehet. Minden olyan társadalom, amelyik növekvő jólétet, valamilyen harmóniát akar megvalósítani, szabályozza a tranzakcióit. Az első kettőre bíztat, a harmadikat gyomlálja, a negyediknél mérsékletre int. Az üzletellenesség akarva akaratlanul olyan tranzakciókat kezd favorizálni – mert tranzakció mindig kell – amelyek természetüknél fogva nem biztosítják a növekvő jólétet, de a harmóniát se feltétlenül. Kéretik a példák együgyűségével nem visszaélni.
november 9, 2008 @ 2:32 de. • válasz erre
Nem élek vissza, de ennél valóban bonyolultabb a világ. Amiről írsz, az a költségalapúságra hasonlít, van ilyen szabályozási trend, de…
Modelled már ott nem modell, hogy ha a költségalapúsághoz közelítjük egyrészt, másrészt meg nem 1, hanem 50, vagy 500 falut lát el tejjel, akkor a költségekbe a bérköltség is beletartoztik. Kezdjük el maximálni, mennyit kereshet egy gépkocsivezető, mennyit egy felvásárló, és mennyit a menedzser; és mennyit “jogos” a tulajdonosnak (aki mondjuk autókat vett,hűtőházat épít)? És ha a tejnél jobban emgéri neki csak üdítőtr száőllítani, akkor kényszerítsük, hogy egészséges tejjel is ellássa a falut? stb.
A csomagolást is szabályozzuk?
Szóval ez így nem győzött meg. Értem, de jelen állapotában kivitelezhetetlennek vélem.
november 9, 2008 @ 8:38 de. • válasz erre
Kérem, az hogy írok egy giga hozzászólást és annak 0, azaz nulla a hatásfoka az, az én szegénységi bizonyítványom, de az, hogy az egyetlen lehetséges kiutat, az emberarcú kapitalizmust lehetetlennek nézi egy nép és annak értelmisége az döbbenet. Ráadásul ott van az óra előtt! Ott van Ausztria! Mitől várjátok jó urak a holnap jólétét? Milyen érdeken alapul a holnap kiegyezése? Mi az, hogy nincs üzleti világ, amely pacifikál és jólétet hoz? A Nyugat nem viking, vagy épp magyar portyázók mintáit követve lett gazdag, de nem is sörözve, sajnálkozva a hokedlijén. Mi az, ha nem az üzleti magatartásokon alapuló érdek – a pacifikálás és jólét – adhat piárt a pacifikáló és jólétet támogató gondolatnak? Honnan máshonnan jöhet? Mi ez a mű szkepszis?