Bizonytalanok
A választásra jogosultak többsége bizonytalan. Az győzhet, aki velük tud lenni, illetve az veszíthet, aki ellenük lesz. A bizonytalanoknak nincs, s várhatóan nem is lesz pártpreferenciájuk. A pártoktól félnek. Kisebbségben vannak, akik hisznek a pártoknak, s hisznek abban, hogy szavazatuk számít. Ha lesz szavazás, a kisebbség fog dönteni a többség sorsa fölött. Más kérdés, hogy a többség mit fog tenni. Hallgat-e, vagy megszólal?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
április 20, 2009 @ 9:27 de. • válasz erre
Az ígéretföldje változatlanul hatékony hívó szó. Ha nem a mi életünkben érjük el, hát nem a mi életünkben érjük el, Mózesnek sem sikerült. Csak a manna jöjjön.
április 20, 2009 @ 9:51 de. • válasz erre
Nekem – itt a hokedlimen – úgy tűnik, az általunk játszott stratégiai játékban mindenki tisztában van azzal, hogy ez egy nullaösszegű – helyesebben mínuszos – játszma és ennek megfelelően válogatja eszközrendszerét. Az ezzel járó bizalmatlanság szülte trükkök, ilyen-olyan forrásátcsoportosítások, megtévesztések stb. biztos céljai, részei életünknek. Ebből kilépni reménytelen. Ebben nincs bizonytalanság. A bizonytalanok ebben biztosak. De a biztosak is biztosak ebben csak ők valamiért – bosszúból, reménységből, önmegerősítésként, vagy éppen egy titkos stratégiai lépésként – választanak még egy pártot is. De ez már szinte magánügy. A nullaösszegű játszmából való kitörésre így sincs remény. A pártoknak a játékban van jó pozíciójuk, de nem a játék szervezésében. Tehát a többség és a kisebbség között én nem látok oly’ nagy különbséget. Legfeljebb taktikait.
április 20, 2009 @ 10:04 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Valóban nem nagy a különbség. Legfeljebb egy hajszálnyival nagyobb, mint a járdára való visszakapaszkodás, és a szakadékba való ugrás között.
A kordont ledöntő és a rendőrökkel kézitusát folytató fehér ingeseken én valahogy nem láttam, hogy hitük szeirnt ugyanolyan típusú, de még nagyobb mértékű pofáraesésért (mintegy Bajnai iránti személyes ellenszenvtől hajtva, hogy más ejtse őket, akár sokkal jobban pofára) őrjöngenének.
április 20, 2009 @ 12:19 du. • válasz erre
Aha!
A Magyar Gárda eszköztára amennyire én ismerem – nézek tv-t – egy nullaösszegű játék elemeiből tevődik össze. Szerintem ez szerencsétlen és még szerencsétlenebb, hogy ennek konzerválására törekszenek. Ettől lehet különbözni úgy, hogy a nullaösszegű játszmában egy másik, de szintén a nullaösszegű játék eszközeivel operáló szereplőként viselkedem, vagy úgy, hogy magát a játékot szeretném átalakítani. Na, most az átalakításhoz nem elég a szándék bejelentése, el is kell kezdeni kiépíteni az új keretfeltételeket és a játékosokat is át kell csábítani. Ehhez a megszorítások kellenek, de kevés. A megszorítások egy nullaösszegű játéknak is lehetnek elemei, a nullaösszegű stratégiákat is generálhat. És egyelőre ezt teszi. És amíg így működik, addig reménykedni lehet, de optimizmusunk forrása kétséges. Mondja egy-két bizonytalan.