Buridán szamara
Volt egy szamár, mely arról lett híres, hogy éhen halt, mivel nem tudta eldönteni, előbb a bal oldali s utána a jobb oldali szénaköteget egye meg, vagy inkább megfordítva. Ha éhe jobbra vitte volna fejét, nyomban beindult az ellentétes erő, mely balra húzta, s ingadozva erre meg arra, végül is elfogyott belőle a szufla. Ma mintha Bokros lenne az egyik s Ferge a másik széna, s a döntéshozó nem tudja eldönteni, melyiket válassza inkább. Ha a versenyképességet választja, oda a szolidaritás, ha a szolidaritás tetszene, akkor nem lesz versenyképesség. A különbség az eredeti példázathoz képest csak annyi, hogy a végén nem a szamár lesz az éhen haló, hanem mind valamennyien.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 24, 2009 @ 10:44 de. • válasz erre
Nem tudom, én egyik döntéshozón sem észlelem az éhenhalás tüneteit.
Ha csak a hatalmat nem tekintjük élelemnek. 
február 24, 2009 @ 10:47 de. • válasz erre
Jó, mi vagyunk a szamarak!
szerintem ez nagyon sarkítás. okos csacsi megnézi h megvan-e a feltétele a szolidaritásnak és milyen szinten. (nem kell illúziókat kergetni)
Mert nem esik abba a csapdába, h arányaiban 2 millió embert ellehetetlenít a fojtogató tömeg, inkább ők is beállnak a gyámolítást várók közé, vagy a fekete gazdaságba vagy külföldre menekülnek.
Mondjuk azt mondja, h ennyi jövedelmem van, ebből x % megy megtakarításba rövid és hosszú távra, y% megy a múlt adósságainak törlesztésére, z% megy szolidaritásra, marad-e vmi az életre vagy beledöglök?
ezek után ha 2 millió szülő megvonja magától a falatot és odaadja a munkaképételen, termelni képtelen 8 millió gyerekinek, akkor miután éhen halt, mit csinálnak gyermekei? felfalják egymást!?
ha vannak emberi játszmák, akkor léteznek társadalmi játszmák is…
február 24, 2009 @ 11:47 de. • válasz erre
De a szolidaritás és a versenyképesség (+ a boldogság) együtt jár. Dánia a legversenyképesebb európai ország, vagy az egyik legversenyképesebb. Ott a legjobb vállalkozni! Ott a szolidaritás is rendben van, meg a hatékonyság is és nincs három fülük. Össze tudták hangolni ezeket a feladatokat és nem csak akkor, amikor gazdagok lettek. Nekünk persze ez egyre nehezebb.
február 24, 2009 @ 5:13 du. • válasz erre
Válasz danka hozzászólására (#2):
Remek, de csak ahogy leírod. Amit leírsz, az jóval kevésbé.
február 24, 2009 @ 6:42 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Dánia azért is különösen érdekes jelenség mert a 19.sz. folyamán ugyanazok az életérzések, illetve nagyon hasonlóak fogalmazódtak meg, mint nálunk, (legalább is, ha egy irodalmi alkotás lehet az összevetés egyik alapja).
Henrik Pontoppidan: Szerencsés Péter c. kiváló regénye hasonló társadalmi helyzetet (is) írja le Dániát, amiben nagyon is hasonló karakterek vannak jelen, mint a magyar irodalomban, illetve társadalomban. A német befolyás alóli megszabadulás utáni vágyuk önsorsrontó önsajnálatban, vágyakozásban , tettre való képtelenségben nyilvánult meg.
Nem ismerem Dánia történelmét, kultúrtörténelmét annyira, hogy pontosan tudnám mitől is voltak képesek változtatni saját helyzetükön, sorsukon, de rémlik, hogy nagy hangsúlyt fektettek az oktatásra, a népfőiskolai mozgalmak fontos tényezői voltak az írástudatlanság felszámolása utáni továbbképzéseknek. Megtanultak jól gazdálkodni, megtanulták azt, hogy a tudás teheti őket versenyképessé, s versenyképességük elengedhetetlen feltétele a szolidaritás is, mert, ha ezen utóbbi nem működik, nem lesz kivel versenyezni.