Cápák
Szomorú vasárnap, mint volt a tegnapi is, a legjobb idő arra, hogy kiránduljunk a Camponába. Egyik végén van egy nagyszerű játszóház, mellette terrárium. Magyarországon csak itt láthatók cápák. 4 darab van belőlük, rájákkal együtt hancúroznak a hatalmas üvegfalú akváriumban. Alulról, oldalról, felülről láthatók ezek az oly igazságtalanul reprezentált okos, játékos állatok. Néha-néha ugyan befalatoznak egy embert, de csak azért, mert a vért nagyon messziről megérzik. A róluk szóló film viszont teljesen elvágta őket. Vannak fajták, melyek jóformán csak akváriumokban élnek. Mindez az előítéletek műve. Minden cápát egy kalap alá veszünk, pedig külön-külön kellene őket kezelnünk. Ezek itt a Camponában például kedvesek, érdeklődök, emberbarátok, még véletlenül sem ennének meg közülünk bárkit.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 22, 2008 @ 10:30 de. • válasz erre
Inkább a cápáknak van félni- és egyenlíteni valójuk. Az emberek több cápauszonyt esznek, mint ahány embert a cápák.
szeptember 22, 2008 @ 11:32 de. • válasz erre
A táplálkozási láncot nem a világos képek, a sportszerűség vezérli, hanem a rettegés és a fölényes lenézés. Az ismeretlen, a konkurens – a cápa is éhes – borzalmasra fogalmazandó. És ez kamatozik, amikor esszük kettő az egyben; nem csak eszünk, de győzünk is. Mondom kívülállóként, mert cápát még nem ettem, vagy legalábbis nem emlékszem.
szeptember 22, 2008 @ 11:40 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
ha szereted a halat, bizton ajánlhatom.
Hal, de nem erősen, (mármint az íze, mert amúgy csupa izom, és ettől:) amolyan fehér steak.
Amúgy rossz hírük okát – a róluk kialakult előítélet mellett – nem vélem függetlennek kompromisszum képtelenségüktől, hogy nem hajlandóak eltekinteni az ember (pláne, ha vérzik) megkóstolásától. (Mert a legtöbbször meg sem eszik, csak megkóstolják az embereket). Ez pedig nem túl fejlett értelmi képességeikre vezethető vissza. Talán.
szeptember 22, 2008 @ 12:04 du. • válasz erre
A lényeg szerintem ebben van:
“Ha a cápa szája tátva, bárki látja fogsorát, ámde Bicska Maxi rejtve hordja tőrét s pisztolyát”
szeptember 22, 2008 @ 4:07 du. • válasz erre
“regisztrált”
A lényeg az előítélet.
Ha egy kutya megharapott, a kutyák harapósak.
Ha egy diák puskázott az órán, minden diák puskázik.
Ha egy romát lopáson kapnak, az egész romatársadalom lopós.
…..
Ki a felelős az előítéletességért?
Bűnbaknak első helyen a médiát kiáltom ki.
szeptember 22, 2008 @ 4:15 du. • válasz erre
Én a média helyett első helyen az emberi természetet, közelebbről a gondolkodásmódunkat jelölném meg, második helyen az ugyanezen alapuló de korrigálására képes mechanizmus (a korrekcióra való) henye alkalmazását, és csak ezt követően a médiát, mint ami ezt a henyeséget, részben az előítéletek súlykolásával segíti/támogatja.
szeptember 22, 2008 @ 5:54 du. • válasz erre
A cápa szóról elhunyt ismerősöm jut mindig eszembe, aki az “én vagyok a nagy fehér cápa” szavakkal trompfolta le környezetét, én eszem az első és a legnagyobb és a legfinomabb falatokat, vegyétek tudomásul.
A mindent felzabáló nagy emberi cápák végzete érte utol, amikor lakott területen belül 100 km fölött “úszott” áramvonalas, méregdrága autójával egy kamionnak?
Szóval a cápa nem csak a nagy, sós vízekben úszik, azt hiszem…
szeptember 22, 2008 @ 7:24 du. • válasz erre
Már megint a lépcsőház!
Olvasom mezei k. nelli dada (értsd dadaista) blogjában:
“A sün egy makacs madár. Csak akkor hajlandó repülni, ha belerúgok.”
Mivel a sün és cápa is állat, teljesen logikus, hogy a patkány és a mókus esetét is ismertessem!
PR szakemberek körében dívik a mondás: a mókus semmivel sem különb, mint a patkány, csak jobb a sajtója.
Ígérem, halakról ma már többet nem szólok sehol…
szeptember 22, 2008 @ 7:57 du. • válasz erre
Válasz El Lobo – A farkas hozzászólására (#8):
szeptember 22, 2008 @ 9:08 du. • válasz erre
Talán keveset tudunk a cápákról ahhoz, hogy külön-külön tudjuk értelmezni őket. Nem látunk mást, csak, ami a többiektől megkülönbözteti őket, ami cápaságuk lényege, mert van olyan állandó, amiért egy csoportba soroljuk őket. Jó, hogy vannak cápák. Nem tudok még egy lényről, amelyik addig életképes csak, amíg képes előre menni, aztán meghal, vége. Tud tehát a cápa máshogyan úszni/élni akkor? Talán cápatani ismereteink hiányosak, s attól még cápa a cápa, ha ezt a képességét kreatívan alkalmazza, azaz, miközben előre úszik, ívben megfordul, kitér, más irányba úszik ELŐRE. Nemes cápaságának valódi lényegét így megszüntetve megőrizve tartja mag.