Lux Erik: Családirtás I.
Az eset: “…a házra felvett 9 millió forintos jelzáloghitel törlesztő részlete az utóbbi időben a kezdeti 80 ezer forintról 120 ezerre nőtt, ezért a pár mindenféle alkalmi munkát, újságkihordást, favágást is elvállalt. A férfi pedig rosszkedvű, lehangolt volt az utóbbi időben az ismerősei szerint. Az egyik szomszéd a kamerák előtt azt mondta, hogy ugyanő agresszív is volt, s az asszony rettegett tőle…
…a rendőrség nem keres elkövetőt, a cselekmény a jelenlévők között játszódott le…
…családi tragédia történt, amelynek következtében egy 10 és egy 9 éves kisfiú, 27 éves édesanyjuk és egy 28 éves férfi meghalt…”
A részletek: Több tucat gyógyszert szedett be, ami miatt mentőt kellett hívni hozzá… … a pszichiátrián kötött ki, de vasárnap már saját felelősségére kiengedték. A szomszédok utoljára kedd este látták a családot. A rendőrség szerint az is elképzelhető, hogy már szerdán mindannyian halottak voltak…
…szörnyű látvány fogadta a kiérkező zsarukat, minden vérben úszott. „A tettes megvárta, amíg a családtagok elalszanak. Elsőként a nővel végzett, összesen 12 késszúrás ölte meg az édesanyát. Feltételezhető, hogy a nő felkelt az első szúrásnál, a vérnyomokból kiderül, hogy dulakodtak. Küzdött az életéért” … …A férfi, miután végzett párjával, a szomszéd szobában folytatta a vérengzést. A gyerekeket álmukban lepte meg… …egyikük testén 50 darab vágást számoltak az orvosok. Mindegyik gyilkosságnál más kést használt, amit otthagyott az áldozatok mellett. Ezután megmosdott, levetette a véres ruháit, majd gondosan…”
Kíváncsi vagyok a látogatók véleményére, ha az elkövető túléli tettét, enyhítő, vagy súlyosbító körülményként vennék-e tekintetbe, hogy nem a saját gyermekeivel végzett?
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
augusztus 22, 2010 @ 8:21 de. • válasz erre
Napok óta azon gondolkodom, hogy vajon azok akik hazaengedték az öngyilkossági kisérlet után, vajon azok most tudnak-e aludni. Vagy azon sakkoznak magukban, hogy mit kellett volna tenniük vagy tehettek-e volna valamit, hogy a családirtás ne történjen meg.
Elképzelem ahogy ül az ágya szélén az orvos, az ápoló, a portás és azon tépelődik, hogy ha akkor azt mondom, ha nem írom alá, ha nem nyitom ki a kaput, ha… ha….
Van-e “saját felelősége” amire építhetnek, beszámítható-e az aki tegnap még meg akart halni?
augusztus 22, 2010 @ 9:29 de. • válasz erre
Remélem, hogy tudnak, és azt is, hogy jól alszanak. Ha még élnek a gyilkos (és a meggyilkolt élettársának) a szülei, azok inkább verhetnék a fejüket a falba. Ha nem az ő gyerekükkel történt volna, ami történt, így viszont nagyobbat kaptak, mint amekkorát a fal ad, de nem akkorát, mint az unokáik, a meggyilkolt gyerekek.
Ugyan azoknak is teljességgel fölöslegese lenne falba verni a fejüket, akik fölszórakozták a forint árfolyamát, de ahogy mondani szokás (egyes elvadult, de ezt a barbár és ostoba mentalitás megalapozó vidéken) nyugodtan a plafonra köphetnének, és aláállhatnának, de csak akkor, ha azok is ezt tennék, akik ezt megelőzően elnézték, hogy devizahitelből gyarapszik a magyar, miközben viharsebesen távolodik az ország az euroövezettől. (Falba inkább azoknak lenne – és sajnos lesz – okuk verni a fejüket, akik ennek , vagy annak, vagy épp ennek is annak is vastapsoltak, hol ezt, azt kurjongatva. A legsajnálatosabb azonban az, hogy – mint a tárgyalt példa is mutatja – nem a saját, hanem mások fejét verik – és nem is csak a falba.)
Sajnos a szembenézés hiánya, a korlátolt ostobaság, és az ostobaság következményeinek elviselni nem tudása nemcsak kézen fogva járnak, de sziámi ikrek.
Amúgy János közben megírta – alább az egyik felét annak -, amit írni akartam. A másik felének az a lényege, hogy nincs még csak közelítő pontosságú eljárás/teszt/vizsgálati módszer, amivel meg lehetne mondani előre, hogy az autoagresszió, biztosan gyilkos agresszióba fordul át, vagy (ilyen előzmény nélkül) a felszínre robban. Valószínűsége meglehetős biztonsággal megmondható, de ha a valószínűségnek elzárás lenne a következménye, akkor (napjainkban csökkenő, és éppen ezért egyre kisebb túlzással) többen lennének bent, mint kint. Erről a pécsi ámokfutó esetén rágódva beszéltünk ezen a blogon részletesebben, amit itt (csak részben) összegeztem.
augusztus 22, 2010 @ 11:36 de. • válasz erre
@Trilox: Amennyire tudom,a jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy “pusztán” egy sikertelen öngyilkossági kísérlet miatt – más indok híján – kényszerrel kórházban lehessen tartani valakit, ne adj’ Isten, zárt osztályra “ítélni”. Jól is néznénk ki! Az öngyilkosság ugyanis -like it or not – adott körülmények között akár teljesen racionálisan végiggondolt cselekedet (is) lehet, (Esetleg helytelen logika alapján, bár még az sem biztos, de akkor sem indok a “bezárásra”. )
Schopenhauer szerint például (ha jól emlékszem. ő volt, de most nem nézek utána), az öngyilkosság optimista cselekedet, ugyanis az elkövetője úgy gondolja, hogy ha végez magával, akkor “jobb lesz”".
augusztus 22, 2010 @ 3:20 du. • válasz erre
Ennél is durvábbnak tartom azt az esetet, mikor a férj végzett a feleség első házasságából született két gyerekkel, majdnem végzett közös gyermekükkel és a feleségével. A tettet karddal követte el. Szerencsére a mentők és más illetékesek időben érkeztek ahhoz, hogy ők megmenekültek.
Ezután volt tárgyalás is. A férj a tett indokául azt hozta fel, zavarta, hogy a legkisebb gyerek sokat sír. A férfi ügyvédje beszámíthatatlannak nyilváníttatta a férfit. Így börtön helyett pszichiátria. Persze azokat a helyeket bezárták, mert sürgősen el kellett adni az épületeket. Igen, azt is, ami valójában nem volt az állam tulajdona.
Emiatt a férj fél éven belül ismét szabadon járt-kelt a világban, teszi azóta is.
augusztus 22, 2010 @ 3:32 du. • válasz erre
Válasz Nessie hozzászólására (#4):
(Nem tudsz – vagy valaki nem tud – az általad említett esethez valami linket?)
Amúgy… Itt is, ott is meghalt két, nem a gyilkostól született (a gyilkos szempontjából mostoha) gyerek.
Itt a gyermek anyja is, és a gyilkos is.
Nem(csak) morbid méricskélést végzek, (de számomra a két + halott okán ez az eset súlyosabb) hanem arra lennék kíváncsi számodra miért az, másoknak melyik a “súlyosabb” eset.
augusztus 22, 2010 @ 3:46 du. • válasz erre
Erik! Én nem bíráltam azokat akikről írtam! Én szántam őket. Nem véletlenül írtam bele még a portást is…
János! Tudom, hogy nincs rá jogszabály. Tudom, hogy nem lehet kiszámítani kiből lesz családirtó vagy ámokfutó lövöldöző.
És el kell gondolkodnom rajta, hogy vajon a saját környezetemben (szomszéd, ismerős) észrevenném-e idejében, hogy baj van? Szólnék-e, beleavatkoznék-e?
Nem is kiabáltam ilyesmi után.
Pont azért rázott meg az eset mert nem találok olyan nézőpontot ahonnan megnyugodhatnék. Nem foghatom rá senkire
augusztus 22, 2010 @ 4:19 du. • válasz erre
Válasz Trilox hozzászólására (#6):
Elnézést! – tényleg nagyrészt félreértettem, amit írtál (pedig a portást nehéz volt).
Úgy sejtem, hogy megnyugodni egyenesen kár lenne, amiként pánikba esni is fölösleges.
Valószínűleg a környezetedben (minél közelebbi, annál inkább) megéreznéd, és a megelőzésért (nem a környezetedben, mert ott remélem nincs ilyen veszély), de A bántalmazott gyermekek napjával még teszünk is, tehetünk is valamit, ha nem is sokat.
szeptember 12, 2010 @ 10:10 de. • válasz erre
Jogilag? mindenképpen súlyosbító körülmény a bíró szemében… hisz nevelésére bízott gyermek az áldozat….
Erkölcsileg? Olyan ez a kérdés, mintha azt tennénk fel? hogy nagyobb bűn-e megölni saját gyereket? vagy hogy kit nagyobb bűn megölni? saját vagy idegen gyerekeket….
Megvesszőznek, ha azt mondom, hogy mindkettőt ugyanolyan nagy bűn? =ergo sem kisebb sem nagyobb?
Megvesszőznek, ha azt írom, hogy mindkettőt egyforma bűn? s ilyen szempontból nem is lehet súlyosbító körülmény az, hogy saját gyermekeivel végzett…
Az igazat megvallva inkább azt kellene nézni a kérdés eldöntésekor, hogy mi volt az indító ok ami idáig vezette…. Ha például beteg agyával már azt fogta fel, hogy a mai “kegyetlen világ”, a “szenvedés, a nélkülözés” elől akarja megkímélni a gyermekét.. akkor ez alapján még akár enyhítőnek is vehetnénk azt, hogy saját gyermekkel végzett és nem idegennel… persze nem hiába van ott a feltételes mód a mondatban…., ha ezt más gyermekével tette volna ekkor talán sokkal elítélhetőbb lenne… de itt is a feltételes mód.
Csupán nézőpont kérdése, honnan figyeljük és válaszoljuk meg a kérdést… erkölcsileg….e szempontból juthatunk arra a következtetésre is hogy kisebb bűn, azaz enyhító, és arra is hogy nagyobb bűn azaz súlyosbító körülmény az, hogy saját gyermekeivel végzett.
Szerintem egyik sem igazán helyes. Embert ölni … bármilyen okból, bárkit is… egyformán súlyos bűn. Aki képes kioltani egy ember életét, (egy esetet kivéve… az önvédelem esetét, mert ott egész más mozgatórugók és érzelmek helyezkednek el a háttérben) az vagy beteg, mint jelen esetben is ez derült ki, és ekkor lényegében teljesen mindegy, hogy saját vagy más gyermekét ölte meg, vagy olyan ember aki gátlástalan, számító, kegyetlen, másokkal nem törődő… ekkor is egyformán a legsúlyosabb megítélés alá esik… akárkit is ölt meg..
Persze valamilyen szempontból azt is mondhatjuk, hogy minden ember aki képes megölni egy embertársát … az beteg valahol.
szeptember 13, 2010 @ 10:21 du. • válasz erre
Válasz Beatrix hozzászólására (#8):
A kérdés feltétele óta – az ezen a blogon is folyó eszmecsere hatására árnyalódott, az ítéletről és jogról vallott felfogásom.
Nemcsak a bosszú, de a büntetés motívumát is (mára már) funkcionális zavar forrásaként látom, miközben nem vitatom szerepüket a funkció kialakításában és kialakulásában, melyet védekező-, megelőzőként és ezzel a(z élet)biztonság megalapozójaként és erősítőjeként látok (teoretikusan a legzavartalanabbul) megközelíthetőnek.
Ebből következően nem a bűn (eltérő vagy nem eltérő) nagyságának, vagy ugyancsak vitatható morális elvek miatt, hanem azért vélem súlyosabban a saját (és ugyanilyen súlyúnak a valakinek a gondjaira bízott) gyermekekkel szemben elkövetett (nemcsak élet elles) erőszakot, mert (indulati bűncselekményként) előfordulásának (és ismétlődésének) fokozott a veszélye. Hasonló okokból, mivel az ismétlődés veszélye kizárt, a szülők elleni erőszakot jóval kevésbé súlyosan “ítélem” meg, és a jelenleginél jóval kevésbé súlyos megítélést tartanám helyénvalónak.