Csillagnépek
Ha csak egyetlen csillag lenne az égen, éjszaka az emberek sokféleképpen látnák a csillag mozgását, ki jobbra, ki balra, ki előre, ki hátra követné az egyébként mozdulatlan csillag pályáját. Autokinetikus effektusnak nevezik a pszichológusok ezt a jelenséget. Persze a helyzet nem sokáig festene így, mert hamarosan táborok keletkeznének, melyeket a csillag mozgásának egységesítése jellemezne, más csoportokkal szemben, akik másként látnák ugyanannak a csillagnak a mozgását, Az efféle öröklődik, s emiatt a csillagnépek újabb és újabb nemzedékei között konfliktusok, békétlenségek, sőt háborúk törnének ki. Még szerencse, hogy egynél több csillag van az égen, s emiatt az efféle konfliktusok a szociál-pszichológusok laboratóriumába valók, miközben kint az emberek egészen más okok miatt gyűlölik és ölik egymást.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
március 3, 2010 @ 10:07 de. • válasz erre
Legalább akkora szerencse, hogy a legközelebbi csillag, nemcsak annyira közel van, hogy (ha épp arra fordítja arcát a Föld) a többi nem is látható tőle, de közelsége azt is megakadályozza, hogy az autokinetikus effektus bekövetkeztéig bámuljuk. Szemünk jóval hamarabb könnybe lábad (vagy akár már jóval előtte megvakulnánk).
Még nagyobb szerencse, hogy egyes állítások szerint a Föld ráadásul forog (így aztán ennek (vagy másnak) köszönhetően a csillagok az égbolt egyik sarkából a másikba vezető pályát járnak be.
március 3, 2010 @ 10:22 de. • válasz erre
És akkor feljött a nap, s elhalványodtak a csillagok.
Bocsánat
március 3, 2010 @ 10:41 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Nincs miért bocsánatot kérned. Sőt, én kérek elnézést, hogy revelációd ellenére emlékeztetlek arra, hogy azután lement, azután megint feljött, és így tovább…
március 3, 2010 @ 12:41 du. • válasz erre
Ennél alaposabb asztronómiai képzettséget várnék el tőletek.
március 3, 2010 @ 10:10 du. • válasz erre
Na, azért maradt a pszichológusoknak munkája a csillagok miatt. Mint ahogy volt is, már akkor is, amikor még sámándobot vertek a pszichológusok…
Égett már csillagok miatt ember máglyán, löttek halomra ártatlanokat hol öt-, hol hatágú csillagok miatt – hetediziglen örökölve az égitestek gyűlöletét.
Működik ez a fentebb leírt törvényszerűség – nagyon is.
Ha azt mondom, hogy Petőfi Erzsikével csillagot választott, azt fogják kérdezni másodjára: milyet? Vöröset a sapkájukra vagy sárgát a zakójukra, a szívük fölé?
Hogy mit kérdeznének előszörre?: hát, hogy ki volt Erzsike meg Petőfi? Melyik műsorból valók – a Jozsibarátból vagy abból a bulásból?
Apropos tv. Ott is vannak mindig csillagok!