Csongor
A Tündérhonba igyekvő Csongor hármas úthoz érkezett. Mindegyik útról valaki igyekezett felé. A Kalmár kincseket, a Fejedelem hatalmat, a Tudós tudást ígért az igyekvőnek. Csongor azonban gyorsan keresztül látott mindegyiken. Riasztotta a Kalmár bornírt elégedettsége, szánakozással töltötte el a Fejedelem ostoba gőgje, s elképedt a Tudós tudományán, mely kimerül a „nem tudom” hajtogatásában. Szomorúan kellett megállapítania, hogy Tündérhonba egyik út sem vezet.
A bejegyzéshez nem regisztrált emailcímről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért elnézésüket kéri a szerkesztő.
A regisztrációhoz még állítani kell a “motoron”, így néhány napig minden bejegyzés változatlan késéssel jelenik majd meg, melynek hossza a szerkesztő egyéb elfoglaltságától is függ.
szeptember 9, 2008 @ 9:18 de. • válasz erre
Mindenki Tündérországba igyekszik. Ki-ki a magáéba. Az úton csábítások és csábíttatások. Csongor – a halandó – úgy sejti, hogy egyedül Tündérországba sohase juthat. Cél, érdek, szövetség, vezető aztán megint a cél – mi is az? – néha talán önmaga, egykori álma gomolyog a fejében. Hezitál. Nézi a csábítókat, a kollektivista identitásokat, amelyek ernyője alatt esetleg araszolhatna. Állam, osztály, párt, érdekszervezetek, apparátusok az egyik oldalt, család, nemzet, történelem, tradíció, vallás a másikon. Éledező, halódó valamik. Melyik éledezik és melyik gyengélkedik? Mindegy – morogja – mert egyikben sem találja a megmaradást, a Tündérországot alapozó mintákat. Ezek a csábítók más világokba csábítanak. Néha úgy érzi egyenesen a másvilágba. Aztán rikkant valaki, rázzuk már le őket! Légy már felnőtt! Akard azt, hogy az egyes embernek – lehetőleg minél több embernek – szabadon lehessen megválasztani életlehetőségeit. Had legyen mindenki a maga szerencséjének a kovácsa! Ez lesz a Tündérország! És benne én boldog? Elképzelhető, hogy az egyéni illetékességbe tartozik az élet, az életesély választás? – kérdezi döbbenten Csongor. Ezt ő nehezen bírja elképzelni.
De mindegy hogy Csongor mit bír, vagy mit nem bír elképzelni, ha észrevesszük, hogy a csábítók maguk is Csongorok. Ők is hezitálnak, ők is tervezik a maguk Tündérországát és érdek, szövetség, identitás, stb. kavarog a fejükben. Bár – fontos! – az ő céljuk mintha egyszerűbbnek tűnne; követőket verbuválni. Olyan célokat mondani, ami tetszik a sok-sok Csongornak, olyan szövetségest keresni, amelyik népszerű, amely vonzza a Csongorokat stb. Ha vannak követők az nekik maga a Tündérország. Aztán hogy a követők hova jutnak velük, ők is eljutnak-e a maguk Tündérországába, az már más lapra tartozik.
szeptember 9, 2008 @ 9:24 de. • válasz erre
Isten hozott Lucifer!
szeptember 9, 2008 @ 11:22 de. • válasz erre
Lucifernek: Komolyabbra fordítva a szót: nagyon tetszett, amit a két partról írtál! (Az egyik oldalon az “állam, osztály, párt, érdekszervezetek, apparátusok“, a másikon a “család, nemzet, történelem, tradíció, vallás“) – és elgondolkodtatott. A vallást kivenném, mert talán épp abban segíti az embert (ha abban segíti; némely korokban nem így volt, némely – meg nem nevezendő (kis és nagy) országokban – sajnos triviálisan nem így van, de elvileg talán abban segíti, olyasmi funkciója is van), ami egyébként is az ember dolga, hogy a két part között lavírozzon, usszék, és ne mint a partra vetett hal…
Azt nem mondanám, hogy a vallás a “víz” (a két part között), de talán folyékonyabb (mint a part maga).
szeptember 9, 2008 @ 11:45 de. • válasz erre
Azért most láthatjuk, hogy milyen fontos intémény is – ha még létezik egyáltalán – a Beton-és Útépítő Vállalat.
Én ugyanis nem hiszek a mondásban, miszerint “a járt utat a járatlanért el ne hagyd! “. Bizony fel kell csákányozni bizonyos utakat, és saját utat kell magunknak kitaposnunk, mégha mindeközben nyilvánvalóan egy-egy követ a helyén is hagyunk.
Másik megközelítésben : ezek az utak nem rajtunk kívül vannak, hanem bennünk, magunkban. Ezért nem lehet közülük a középsőt kiválasztani. Ugyanis mi magunk vagyunk a középső út. És pontosan úgy, ahogy bennünk mindhárom együtt él, ugyanúgy külön-külön mindegyikben benne van a másik kettő is. Hatalomban tudás és kincs, Tudásban hatalom és kincs, Kincsben hatalom és tudás. De amikor az egyiket a másik szolgálólányává tesszük, az már a megbomlás jele. Akárcsak az, ahogyan napjainkban is a tudást teszik a hatalom szolgálóleányává.
És mégis azt kell mondanom, hogy Tündérország létezik. Pontosabban Tündérországok léteznek. Az egyik a szerelmesek számára. Csongor is ezért hiszi, hogy az odavezető út megtalálható. Hiszen annak a számára, akiben szerelem él /ég/, annak számára a Föld akkor is gyönyörű, ha a világ felett örök éjszaka uralkodik is.
A másik pedig az a Tündérország, ami az örök vágyakozók és örök beletörődők képzeletében él, ami kompenzálja-konzerválja nyomorúságos önvesztettségüket, így taszítva őket egyre mélyebbre a teljes kiszolgáltatottság állapotába.
Megegyezés-Szakértés-Időelőtti választás. Ez is csak amolyan félrevezető hármas út képlet. Hogy lehet, hogy arra eddig nem gondoltak, hogy idő előtt válasszák a szakértéssel történő megegyezést?
szeptember 9, 2008 @ 12:57 du. • válasz erre
Köszönöm, hogy követtek. Ez az út sem vezet Tündérországba, de miként Malvina mondja, az önismeret, a megértés és a keresés útja lehet. Igérem, hogy mint eddig is, a továbbiakban is vezetek és hagyom magam vezetni általatok. A dühöngőktől ezuttal megválunk, maradunk magunkban, szűk körben.
szeptember 9, 2008 @ 1:01 du. • válasz erre
Csepeli Györgynek: értelemezésem szerint szűk=egyelőre valamivel szűkebb. Ami pedig a dühöngőket illeti, nyugtával a Napot, de reménykedjünk.
szeptember 9, 2008 @ 1:22 du. • válasz erre
Számomra a Csepeli által említett szűk kör nem beszűkült kört jelent, mert nem egy beszűkült kört céloz meg.
szeptember 9, 2008 @ 1:26 du. • válasz erre
Kinek a szellem (szárnyalása), kinek a test (a darabszám) (számít inkább).
szeptember 9, 2008 @ 1:36 du. • válasz erre
Szerintem nagyon megnyugtato, hogy Csongor rajott, hogy Tunderhonba nem vezet ut. Addig ugyanis, amig emberek vagyunk nincs ott keresnivalonk. Almodozhatunk rola, hogy bebocsatast nyerunk es akkor egesz mas minosegu eletet elunk majd, de nagyon valoszinu, hogy a tundereknek Tunderhonban szinten megvannak a maguk problemai, amivel legalabb annyit bajlodnak, mint mi itt a Foldon a mieinkkel.
szeptember 9, 2008 @ 2:07 du. • válasz erre
Tudom, hogy még mindig nincs kielégítő válasz/megoldás arra problémára, hogy a gondolat az valahogy nem úgy létezik, mint az asztal, vagy mi itt, aki éppen “levelezünk” , akik akkor is ugyanazok maradunk, amikor már minden molekulánk kicserélődött, ahogy ez – a hozzáértők szerint – uszkve 12 év alatt megtörténik. Pedig már Spinozának is szöget ütött a fejében, hogy ha a test, és a a szellem teljesen más, akkor miként is kommunikálhat ez a kettő egymással. És arra jutott, hogyha a kettő teljesen más , és mégis úgy viselkednek, mintha összefüggnének, akkor ez csak érzéki csalódás lehet. Valójában nem kommunikálnak egymással, hanem mindkettő ugyanannak az istennek eltérő alakja. Mivel pedig az isten egy, a kettő is mindig párhuzamosan működik (test és szellem).
szeptember 9, 2008 @ 2:13 du. • válasz erre
Malvinának: ha Spinoza is azt mondja: biztosan, de legalább is van valószínűsége, de nem az én ízlésem. Nekem nyakatekert.
szeptember 9, 2008 @ 2:23 du. • válasz erre
Én is másként gondolom. Számomra ugyanis test és szellem nem választhatóak szét egymástól, még úgy sem, ahogy ezt Spinoza teszi – szerintem nem is olyan nyakatekerten
Csak ettől valahogy idegesek szoktak lenni egy páran, azért nem ezt írtam. Azért jöttem Spinozával, mert még ő is arra a konklúzióra jut, hogy tulajdonképpen a kettő párhuzamosan működik. Tehát visszatérve a kiindulási ponthoz, én ennek jegyében írtam, hogy “Számomra a Csepeli által említett szűk kör nem beszűkült kört jelent, mert nem egy beszűkült kört céloz meg.”
szeptember 9, 2008 @ 2:26 du. • válasz erre
Malvinának: én pedig pontosan arra válaszoltam, és pontosan azt, amit.
szeptember 9, 2008 @ 2:43 du. • válasz erre
Lehet így is, csak nagy kérdés, hogy mivégre?
szeptember 9, 2008 @ 2:46 du. • válasz erre
Azok a legjobb kérdések, amikre nincsenek válaszok, de legalább is nem ismerjük/tudjuk őket.
szeptember 9, 2008 @ 3:06 du. • válasz erre
Naná ! Már csak azért is, mert ha ismerjük/tudjuk rájuk a válaszokat, akkor azok már nem is kérdések. És ez még a kevésbé jó kérdések esetében is igaz.:)
szeptember 9, 2008 @ 5:06 du. • válasz erre
DCS! (1:36 du) Nem lehet, hogy Tündérország nem a megoldások, a problémamentesség, hanem a valós remények hona?
szeptember 9, 2008 @ 6:09 du. • válasz erre
Tündérfiú valék-e? – tettem föl magamnak a kérdést, felfedezvén az oldalt itt.
Azaz helyem van-e Tündérországban, ahol Csepeli György, Lux Erik sőt Lucifer a tündérfiúk
Hát ha ők tündérek (és Malvina a tündérlány) akkor bizony a helyet nagyon is úgy találták ki, hogy érdemes olykor oda szaladozni.
A nem-tündérek meg mehetnek a dühöngőbe – és ez így van jól!
szeptember 9, 2008 @ 6:56 du. • válasz erre
El Lobonak, az vagy, tündérfiú!
Viszont.
Abban még nem egészen vagyok biztos, hogy most a Dühöngő( lesz)-e a zárt osztály, vagy (nem is olyan lassan) fordítva lesz? :-/
szeptember 9, 2008 @ 7:56 du. • válasz erre
A “szűk” jelzőt kizárólag numerikus értelemben használtam. A tér, melyet belakunk természetesen tág.