Darwin-díj
Nem világos, vége van-e az evolúciós projectnek? Elképzelhető, hogy az ember az evolúció negatív csúcsa, akinek hivatása a teljes élő világ elpusztítása. Előhírnökök a Darwin-díjasok. Ezt az elismerést többnyire poszthumus módon azok kapják meg, akik kivonják magukat az emberiség genetikai örökségéből azáltal, hogy valamilyen kapitális ostobaság révén akaratlanul saját halálukat okozzák. Feltétel, hogy ne legyen utódjuk. Elvileg a díj hozzájárulhat nemünk genetikai javulásához, hiszen motiválja a legkevésbé alkalmasakat arra, hogy Dugonics Tituszként vessék ki magukat az élők sorából, ugyanakkor zavarba ejtő, hogy évente milyen sok jelölt van. Mintha az ostobaságra lennénk programozva. Kedvencem az egyik életben maradt, aki gázpalackkal felmelegített léggömbökkel emelkedett a magasba kertiszékén, míg fel nem robban az apparátus, és ő le nem zuhant.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) mától (2008. 09. 23.) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található
október 13, 2008 @ 8:14 de. • válasz erre
Csakhogy az emberiséget nem a hülye egyed, hanem a hülye falka veszélyezteti. Ha nem lenne hülye falka, akkor a gátlástalan hülyékből nem lennének komoly köztiszteletben álló urak – üzletemberek, politikusok, stb. – akik a kinyírják a környezetet, vágóhídra vezetik az elkápráztatott sokakat.
október 13, 2008 @ 8:39 de. • válasz erre
Jó, jó, de még ha igazad is van! A falka egyedekből áll, és nem függetlenül egyediségük módjától és mértékétől.
Ráadásul a “falkaság” nagy valószínűleg ősibb az egyediségnél. A “falka fejlődése” (a vadászati technológiával kezdve, de nagyon sok lépésen át) tette léehetővé, hogy egyáltalán beszéljünk egyediségről, hogy az egyediség észrevehető legyen.
október 13, 2008 @ 8:57 de. • válasz erre
A csoportokban kb. ugyannyi gátlástalan hülye és tisztességes okos ember van. Legalábbis genetikailag. Azt persze nem tudom, hogy ez tényleg így van-e, de nagyon kellene érvelnie annak, aki meg akarna győzni az ellenkezőjéről. A Harmadik Birodalom genetikai hülyéi nem hiszem, hogy többen lettek volna, mint az NSZK-ban. Az NSZK-ból meg mégiscsak egy demokrácia lett. Nem is akármilyen. A németek falka minőségükben kiválasztották Hitlert, demokratikus közösségként meg mondjuk Helmut Schmidt-et.
október 13, 2008 @ 9:04 de. • válasz erre
Nem egészen biztos, hogy a német falka átalakulását “demokratikus közösséggé” immamens fejlődésként helyes szemlélni.
Nekem úgy dereng, hogy ezt megelőzte némi falkaközi összecsapás, aminek következményeként mintha átmenetileg szét is választották volna az egyik falákát.
október 13, 2008 @ 9:29 de. • válasz erre
Az elsőt nem igazán értem. Nem a németség sajátja az átalakulás, hanem az emberi közösségek lehetősége. A kérdés ki kerül margóra Hitler, vagy Schmidt? Bárhol. Ehhez az uraknak vajmi kevés közük van. Ők ajánlják magukat, aztán lesz valami. Arra gondolni, hogy a genetikailag hülyék mondjuk Drezdában, maradtak lehet ugyan, de nem sok értelmét látom. A kulturális minták esetében más a helyzet. Kelet és nyugat szerintem is más, de ez kevés nagyon kevés lett volna az NDK-hoz.
***
És egy lábjegyzet a versenyhez. Ma, az ember esetében csoportok között folyik a verseny. Egy hülyének jobbak az életesélyei egy versenyképes csoportban, mint egy okosnak egy versenyképtelenben.
október 13, 2008 @ 4:40 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Erre utaltam: “A németek falka minőségükben kiválasztották Hitlert, demokratikus közösségként meg mondjuk Helmut Schmidt-et.” Nem a közösség immanens fejleményeiben – és ebből klövetkező állapotában vélem az eltérő választás okát megtalálhatónak, hanem a külső körülményekben.
október 13, 2008 @ 8:13 du. • válasz erre
Hát nézd, abban igazad van, hogy voltak kényszerítő körülmények, de olyanok mindig és mindenkinél vannak. Ezek a kényszerítő körülmények ugyanakkor más irányba is hathattak volna. A demokrácia Európában se általános iskola, itt se kötelező, arról meg nem is beszélek, hogy a győztesek se csak demokráciákkal tudtak együtt élni. Szóval lehetett volna másképp is, de nem lett és szerintem ehhez közük van. Vastagon. Az ő választásuk, közreműködésük nélkül nem ment volna. Nem egyszerűen mázlista vesztesek, akiket sikeresen átneveltek.
De akármiért is változtak, amire a példát kerestem történetükben az, az, hogy az evolúció iránya – ha van ilyen – nem az egyedektől, hanem a csoport minőségétől függ. A csoport minősége osztja a lehetőségeket.