Demokrácia
A demokrácia kritikusaival szemben szokás felhozni Churchill bon mot-ját, miszerint a demokrácia tényleg rossz, de minden más politikai berendezkedés rosszabb. A mondás azonban annyiban rossz, hogy elfedi az igazi problémát, miszerint van rossz és még rosszabb demokrácia a diktatúra felé vezető úton. Érdemes Arisztotelésszel konzultálni annak érdekében, hogy ki-ki megkeresse a számára leginkább megfelelőt. A miénk nyilvánvalóan rossz rendszer, melyhez képest lehetne egy javított kiadást találni. A demokrácia legitimál, de ha eredményeként döntések születnek, a következmények katasztrofálisak lesznek, hiszen az inkompetencia megsokszorozódása maga a téboly. Az általános akarat jobb ha csak lebeg mint Isten a felhők fölött. A közakarat a lényeg, de annak nem kell feltétlenül mindig, minden pillanatban engedni. Nem adnék tippeket.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő. A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni. A regisztráció elfogadását (illetve visszaadását) csak első alkalommal a kommentekben “regisztrált” felirattal jelzem.
február 11, 2009 @ 11:13 de. • válasz erre
Mondhatnánk, hogy a demokrácia párbeszéd? Mármint a választott vezetők és a vezetettek párbeszéde, ahol a választott vezetőknek (nálunk is) négy év áll rendelkezésükre, hogy elmondják saját monológjukat?
Az az abszurd ötletem támadt, hogy népszavbazás kiírását kezdeményezem, hogy a parlamenti pártok ne tarthassanak (vagy maximum havonta egyszer) sajtótájékoztatókat. Mert épp álláspontjaik kifejtésére és megvitatására lenne a Parlament. És esetleg a parlamenti és az utcai politizálás közötti híd a sajtótájékoztató lenne?
Ps: Kezdeményezésem a fenti kérdés feltételével a magam részéről befejezettnek nyilvánítom.
február 11, 2009 @ 12:32 du. • válasz erre
Churchill szellemes, de nem az én világom. Dekadens lemondó beletörődő, mármint a demokráciát illetően. Egyébként ambiciózus. A demokráciában nem poént, hanem gátat lát. Engem pedig a demokrácia nem gátol, hanem kifejezetten szórakoztat. Inkább Woody Allent parafrazeálnám. Szerinte a legrosszabb szex is megéri a strapát. Én is így vagyok a szerelemmel is, meg a demokráciával is. Egyik területen se vághatok fel eget rengető teljesítményekkel, de így vagyok velük.
Egyébként én a demokráciát nem úgy képzelem, hogy én, a Gyula, meg a Tóth Ottó feladjuk a rendelést. Én úgy képzelem a demokráciát, hogy én, a Gyula, meg a Tóth Ottó, ha vezetni akarunk, elmondjuk, hogy mit akarunk. Ha vezetni akarunk, akkor versenyben szervezzük meg a vezetetteket, nem egyszerűen előállítunk egy spontán egyetértést, egy törékeny délibábot. Amit én ebben a versenyben mondanék azt azért a lényegét tekintve komolyan gondolnám, ami azért közelebb vinne ahhoz az élethez, ami tetszene, ami mellett agitálnék. Eszembe sem jutna ma azt mondani – amit sokan őszinteségnek gondolnak közben csak ötlettelenség – hogy nem ígérhetek mást, mint vért könnyet szenvedést. Itt nem Churchill-lel vitatkozom, hanem az őt szajkózókkal. De én demokrata vagyok, nekem a demokrácia nem vér, nem könny, nem szenvedés, hanem lehetőség építkezni. Nem vagyok sokan.
február 11, 2009 @ 1:23 du. • válasz erre
Én Churchillel értek egyet. És Woody Allennel nem. Lehet hogy öregszem? Szerintem még a legjobb szex sem éri meg a strapát…
Viccet félretéve, beleolvastam a Wikipédián Arisztotelész államformáit taglaló szövegbe. Bevallom nőiesen: nem ismertem. De érdemes volt, nagyon érdekes.
Számomra a basileia a legszimpatikusabb. Mikor egy király gyakorolja a hatalmat, és itt a lényeg: a közjó érdekében.
Ugyanis nem hiszek Arisztotelész politeiájában, vagyis az olyan köztársaságban, amelyben a köz gyakorolja a hatalmat a közjó érdekében. Ilyen még a világon soha és sehol nem volt, és egyenlőre nem is lesz. Szép álom, de csak álom, szerintem.
Úgyhogy igazat adok Arisztotelésznek, hogy a demokrácia nem más, mint elfajulása a köztársaságnak, vagyis mikor a tömeg gyakorolja a hatalmat, de saját érdekeit nézi mindenki.
Sajnos, egy jó királyra is kevés esélyünk van…
De ha lenne egy bölcs, megvilágosodott én-telen lény, aki ide született és vállaná az ország vezetését, én a királyságra szavaznék.
február 11, 2009 @ 2:32 du. • válasz erre
Már a szerelemmel se lehet toborozni! Hosszú jégkorszak előtt állunk. De ott se lesz semmi összebújás! Addig is ajándék minden perc.