Deviancia
A deviancia mint kifejezés azt sugallja, hogy van helyes, egyenes út, melyről ha valaki letér, deviál, akkor eltéved, rossz irányba megy, ahonnan vissza kell őt téríteni, vagy ha a visszatérítés nem sikerül, kísérletének ha kell, erőszakkal is, de véget kell vetni. Ezzel szemben az embert sorsa inkább labirintusba űzi, mintsem egyenes, tervezett utak hálózatába tereli. Az ember eleve deviáns lény, de ez a nembeli adottság csak azokban válik valósággá, akik túl erősek vagy túl gyengék ahhoz, hogy kibírják a kötelmeket, melyek nélkül felborulna a rend, s káosz következne be. A hatalomnak a maga szempontjából igaza van, hogy üldözi, bünteti, a halálba hajszolja a deviánsokat. A deviánsokra azonban szükség van, mivel a hatalom által megteremtett rend nem egyszer s mindenkorra szól.
Időről-időre újra kell teremteni, mert ami egyszer megfelelt, nem felel meg máskor. Deviánsok nélkül a hangyák egykedvű életét élnénk, mely nem ismeri a változást, a lázadást, az újítást. A deviánsok drága árat fizetnek a többség által meg nem értett szolgálataikért. Saját bőrükön tapasztalják, hogy kellenek a botrányok, de jaj a botránkoztatóknak.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg (vagy átkerülhetnek a Dühöngőbe). A késedelmes megjelenésért a nem regisztrált látogatók elnézését kéri a szerkesztő.
A kommneteknél a dátum mellett “válasz erre” link található.
szeptember 13, 2008 @ 8:22 de. • válasz erre
Teljesen egyetertek azzal, hogy szukseg van azokra, akik bemennek a labirintus zsakutcanak latszo helyeire is. A nagy problema azonban az, hogy a belso egyensulya milyen allapotban van a tevelygonek. Ha ugyanis termeszetesnek tartja, hogy keres nelkul elveszi masok tulajdonat, vagy azt segit at a masvilagra akit akar, az nagyon rossz neki is es az ot korulvevoknek is. A tarsadalom szamara pedig az a nagy kerdes, hogy hol huzza meg a hatart. Mekkora az a deviancia, amit meg toleral, s amit nem milyen szigoruan bunteti es milyen eszkozokkel. Regi kulturakat embertelennek tartunk, mert a devians tagot kiuztek a vadonba, s ott biztos pusztulas vart ra, vagy Spartaban mar pusztan a testi adottsagok alapjan szelektaltak. Ha ma korulnezek a vilagban nem tudom, hogy a belso iranytut vesztettek tomeget milyen modon es kiknek kellene “kordaban” tartania. Ha tul szigoru lesz a rendszer, az eloremutato devianciat is uldozni kezdik, s az a tarsadalom ketsegkivul stagnal, visszafejlodik.
Egyik legkenyelmesebb megkozelites az isteni igazsagszolgaltatasba vetett hit, de nem ugyanolyan kenyelmes-e a sajat igazsagszolgaltatasunkra bizni csak a problemamegoldast? Nem vagyok nagy felvonulgatos, de talan neha meg kellene mutatnom, hogy mivel ertek, illetve nem ertek egyet.
szeptember 13, 2008 @ 12:19 du. • válasz erre
Igen, igen! Soha nem árt elfelejteni, hogy a megelőző korok “deviánsai” alatt égő máglyák tüzeinek melegénél melegszünk.
szeptember 13, 2008 @ 2:34 du. • válasz erre
A deviáns az, aki életvezetése során vagy a csoport által elfogadott célokat, vagy a hozzájuk rendelt eszközöket, esetleg egyiket sem rendeltetésszerűen használja. Ha ez a normaszegés nem talál követőkre, akkor megmarad deviánsnak, megbüntetik, elkülönítik, stb., ha igen akkor újító lesz, és kap egy szobrot. Vannak, azonban az un anómiás állapotok, amikor a csoporton belül zavarosak a célok, szabályozatlanok az eszközhasználatok. Ilyenkor kis túlzással bárki, bármikor lehet deviáns. Itt bárki lehet rosszkor rossz helyen és – jóval kevesebben – jókor jó helyen. Itt – megint egy kis túlzással – az ember azt csinál, amit akar, a fehér egér meg kihúzza a győzteseket meg a veszteseket.
Ez az állapot az emberek nagy többségének idegesítő és ez a szorongással teli állapot szüli a nagy újítók iránti keresletet. A kínálati oldal csak abban egységes, hogy csak deviáns megoldásokat tartalmaz. Nyilván, mert egyrészt mindenki az, másrészt mert az újító definíció szerint az.
De a deviánsak nem egyformán deviánsak. Vannak például olyanok, akik deviáns magatartásukat magányosan, mondjuk anyagi előnyszerzés céljából gyakorolják, aztán vannak, akik ugyanezt társakkal. A magányosakból nehezen lesz nagy újító, akik igényt tartanak társakra azok kis, közép és nagy világokat alkothatnak. Aztán vannak, akik az élet élvezetét mások kínzásában lelik, vannak, akik a kínok csökkentését ígérő megoldásokkal próbálkoznak. Lesznek, akik az elsőhöz csatlakoznak, mert egy kis tortúra jó móka és lesznek, akik a kínokat csökkentő viszonyok kiépítésére szavaznak. Ha az elsők győznek, akkor a második verzió lesz deviáns, dekadens puhányok, ha a második, akkor az előzők a barbárok. Nekem személy szerint van preferenciám, de nem én döntök, hanem a csoport. Illetve nem egészen tudniillik valamelyik verziót nap, mint nap tudatosan, vagy spontán, de építem. Nem tudom, hogy mit, de valamit csinálok. Aztán, hogy deviáns vagyok-e, vagy sem azt végkép nem tudom.
szeptember 13, 2008 @ 2:48 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#3):
Lucifer, a “fényhozó”, a “fénycsináló”, majd , aki először lázadt fel isten ellen, már hogyne lenne deviáns?
szeptember 14, 2008 @ 8:35 de. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#4):
De itt mindenki Lucifer (nem=lucifer) Ebben az igazán összevissza világban a deviancia büszkén vállalt ellenidentitássá lesz, illetve az ellenidentitás perspektívája a deviancia. Én az életben nem gondoltam volna, hogy lesz valaki – JÉZUSKA A KIB. MAGYAR! – aki a nyitást követő percekben legott bekéredzkedik a dühöngőbe. Mindketten azt mondjuk, hogy „az egyikünk hülye, én nem vagyok az”. Patt. (Jó nem az, de akár lehetne is.)
szeptember 14, 2008 @ 1:32 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#5):
Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy azt gondolom, még negatív módon is többféleképpen lehet a világgal szemben meghatározni önmagunkat. Tehát komoly distinkcióval élhetünk azokkal kapcsolatban is, akik csak ezen, illetve ilyen a módon képesek az önmeghatározásra.
szeptember 14, 2008 @ 2:19 du. • válasz erre
Mintha a fenti kommentekben csak a deviancia egyik lehetséges jelentéséről esnék szó. Arról, amelyiknél a büntetésnek büntetőjogi formája kerül előtérbe, holott a büntetésnek van pszichológiai, pszichiátriai formája is, ahol a büntetéssel szemben a segítésen van jóval nagyobb hangsúly. Annyival nagyobb, hogy a segítő szándék már a büntetőjog eszközrendszerében is el-elfedi annak büntető jellegét. Természetesen nem Michel Foucault életművére, hanem a közgondolkodásra gondolok, de akár a fenti kommentekre is…
szeptember 14, 2008 @ 3:05 du. • válasz erre
Szerintem a devianciának egy jelentése van, nevezetesen társadalmi normáktól eltérő, annak szabályait nem követő , a mindenkori társadalmi, hatalmi renddel szembe menő magatartás. A deviancia megnyilvánulási formái, módjai persze lehetnek sokfélék, és a társadalomnak az ezekhez való viszonyulása lehet büntető avagy segítő jellegű. Számomra már az is egyfajta értékítélettel bír, hogy egy társadalom kiket is tekint deviánsoknak,nem beszélve arról, hogy már azzal is erősíti a deviánsok deviáns voltát, azzal is üzen a társadalomnak /mármint, hogy kit “kell” deviánsnak tekinteni/ hogy pszichológia, pszichitária körébe utalja őket, mégha segítő szándékkal is teszi.
Távol álljon tőlem, hogy vitassam a pszichológia és a pszichiátria létjogosultságát. Remélem, egyértelmű, hogy itt nem erről van szó.
szeptember 14, 2008 @ 3:43 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#8):
Önnek egy jelentése van, a jelentésnek pedig rengeteg definíciója, én Wittgensteinét tartom a leginkább elfogadhatónak, aki a szavak használati módjával azonosítja (több-kevésbé. Sem a többé, sem a kevésbé meghatározását/mértékének mérlegelését nem vélem a témához tartozónak, és ugyanolyan mereven elzárkózom ennek ezen bejegyzéshez kapcsolódó megvitatásától, mint attól, hogy Witgenstein nyelvelméletének relvanciájáról itt csépeljük a szót).
A devins szót alkalmazzák azokra is, akiket bűnözőnek is neveznek a maghyar nyelv használói, és azokra is, akiket elmebetegnek. A két halmaz elkülönítését azért tartom célszerűnek, mert a nyelvhasználók nemcsak nyelvhasználatukkal, hanem viselkedésükkel is, és főként az ezekhez a halmazokhoz rendelt intézményrendszereikkel, és azok belső szabályaival is elkülönítik az említett két halmazhoz rendelhető elemeket, azaz embereket.
Az, hogy az Ön számára “már az is egyfajta értékítélettel bír, hogy egy társadalom kiket is tekint deviánsoknak, és mindaz, amit még leírt” örvendetes számomra.
szeptember 14, 2008 @ 4:20 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
Természetesen. De hol állítottam én azt, hogy a bűnözőket, elmebetegeket nem illetik a deviáns jelzővel? Sehol. Viszont az utolsó mondatomban implicite benne van az, amit hiányolt. Hiszen, ha nem így lenne, akkor vajon miért is lenne létjogosultsága a pszichológiának és a pszichiátriának?
szeptember 14, 2008 @ 4:41 du. • válasz erre
Válasz Malvina hozzászólására (#10):
Én – ha már! implicite – megszólalásaiból az önmérsékletet és/vagy az arra vonatkozó empátiát hiányolom a kommentjéből, hogy a beszélgetőtársát mi érdekli, és mi nem.
szeptember 14, 2008 @ 5:45 du. • válasz erre
A tarsadalombol vagy csak egyes csoportokbol igen konnyu kikozositeni valakit. En, aki nagyvarosban elek el sem tudom kepzelni milyen lehet egy 150 lelekszamu telepulesen nem uszni az arral. Igy aztan nagyon elnezo vagyok a nem buntetojogi kategoriaba tartozo deviansokkal – bizonyos keretek kozott meg ez utobbiakkal is.
Helyes ut azonban igenis van. Fontos lenne mindenkinek, hogy ezzel tisztaban legyen, s ne ringassa abba az illuzioba magat, hogy kicsit megyek erre, kicsit arra, de a vegen majd celba erek, mert minden allomas fontos.
Cs. Gy. azt mondja: “A hatalomnak a maga szempontjából igaza van, hogy üldözi, bünteti, a halálba hajszolja a deviánsokat. ”
Miert csak a hatalomnak van igaza, ha igy tesz? Egy elkepzelt csoportban, ahol nem merul fel hatalmi kerdes, el kell turni a tagoknak, ha valaki szet akarja rombolni a kozosseget, amit az egy rombolon/devianson kivul mindenki kivanatosnak tart? Nem kotelsseguk, akar a devians erdekeben is gatat szabni a helytelen viselkedesnek? Persze idealis csoportrol leven szo en ugy kepzelem, hogy igazan beszelhetnenek a fejevel …
szeptember 14, 2008 @ 9:17 du. • válasz erre
Válasz dcs hozzászólására (#12):
Az indító posztban – szvsz. – a mindenkori hatalmi rendszer és a mindenkor e rendszerben élők közötti viszonyról van szó, nem pedig az egyes közösségek tagjai közötti viszonyról. A kettő persze szorosan összefüg/het. Szerintem olyan csoport, ahol nem merül fel hatalmi kérdés, az valóban csak egy elképzelt csoport lehet.
szeptember 14, 2008 @ 9:23 du. • válasz erre
Kedves Malvina,
Es ha a jatek kedveert belegondolnal egy ilyen elkepzelt csoport eletebe …
szeptember 14, 2008 @ 9:30 du. • válasz erre
Az más. Az játék lenne. De Csepeli nem játékról elmélkedik a posztban.
szeptember 15, 2008 @ 12:37 du. • válasz erre
dcs,
ok, elképzelem, és akkor hogyan tovább? Mi a kérdés?