Ironikus észrevételek
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
88 vélemény ide: “Ironikus észrevételek”
Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Show All
Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Show All
február 18, 2011 @ 2:33 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (Tücskök és hangyák#33):
Ha nem az úr, hanem az Úr írja (és egyes szám első személyben), amit a társadalmi helyzetről, és főként annak genealógiájáról méltóztattál írni, akkor nemcsak azzal értenék egyet, hogy amit írtál (szerencsére és egyelőre csak metaforikusan, de valóban) olyan mint a bot. (Nemcsak egyszerű. Az ízlésemnek túl, sőt rousseauian egyszerű. Még egy lépés erre és korunk Saint-Just paródiái (akinek eredetije mégis, és nemcsak Mengeléhez mérhető – de azt jóval meghaladó – mértékében komoly ember, sőt inkább mint Mengele a halál angyalának korántsem csak paródiája volt), ha nem is két marokra fogják, de a végén még szíjat gyártanak helyette).
február 26, 2011 @ 3:56 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Szofista észrevételek egy-egy bejegyzéshez#10):
Mégis pucéran vonzóbb számomra (az optimizmus/pesszimizmus, de egy zárójel erejéig félretéve az iróniát, várom az isteni szikrát, hogy értsem mitől kívánatosabb az általad javasolt köntösében. Remélem, hamar megjön)!
február 27, 2011 @ 7:32 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#2):
Egy klasszikust tudok idézni:
“A Homo Sapiens Sapiens (…) tudományos beállítódású.”
február 27, 2011 @ 8:35 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#2):
“várom az isteni szikrát, hogy értsem mitől kívánatosabb az általad javasolt köntösében”
Egy másik klasszikust tudok idézni:
“Nem hiszek a személyes Istenben, s ezt a felfogásomat sohasem titkoltam el, hanem mindig világosan kifejezésre juttattam. Ha van valami bennem, ami vallásosnak nevezhető, az az a határtalan csodálat, amelyet világunk szerkezete ébreszt bennem, világunké, amennyire azt tudományunk feltárni képes.”
Link, ahol el lehet indulni:
http://www.idokep.hu/hirek/quantum-radar-delayed-choice-eraser
február 27, 2011 @ 5:16 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#3):
Még a megelőző, a kevésbé babonás, a Descartes nevével is fémjelezhető korszakban az érvelésnek más, nem (és főként nem ilyen) tekintélyre hivatkozó módja is divatban voltak, de értem én (“…és mi is változunk benne”).
Válasz Kálmán hozzászólására (#4):
Ajánlom figyelmedbe kiváló barátunk és közös ismerősünk észrevételét a metaforáról és a modellről. Amire (ráadásul a fentebb már említett módon) replikázol, az legfeljebb metafora, amit szó szerint veszel, de ha úgy vesszük, akkor sem csak onnan lehet elindulni, ahonnan javaslod, én például semmiképp, mert a mocsarat – különösen séta közben – kevéssé kedvelem (de ezt csak eltérő ízlésünk okán némiképp különböző gondolkodásmódunk , és főként felfogásunk érzékeltetésére írom). Egyelőre a metafora modellálhatóságán gondolkodom, mert nem a kiindulási pontok eltérő volta miatt eleve terméketlen vita, hanem (a metaforikusan!)
legkisebb közös többször/legnagyobb közös osztó megtalálása a célom, hátha valami kölcsönösen értelemeset is ki tudunk hozni. A tatár pedig nem hajt.
február 27, 2011 @ 10:48 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Én azért engedtem meg magamnak azt a kifejezést magamra, hogy “egy klasszikust idézzek”, mert át lett terelve a diskurzus az “Ironikus észrevételek” oldalra, amelyet döntően én “uralok”.
Egyebekben épp az oldal címéhez (Ironikus észrevételek) méltatlannak tartom a bejegyzésedet. Csodáltam – most is csodálom még – szellemi flexibilitásodat, amivel moderálod, karbantartod a blogot, de a “mocsarat”, mint kifejezést méltatlannak tartom a link tartalmára, magamra, az oldal címére (Ironikus észrevételek) és Rád nézve egyaránt.
Végül, egy mondat az elektronról. Megdőlni látszik az, hogy viselkedése esetenként hullámként máskor golyóként modellezhető, amint ez a cikkből is kiderült.
február 27, 2011 @ 11:16 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#6):
mocsarat=poros utat
Sajnálom, hogy általad méltatlannak érzett kifejezést használtam, ha azonban átírtam volna a kommented válna érthetetlenné, és ezáltal értelmetlenné, ezért ezt a kommentet belinkeltem a mocsár szóhoz.
A mocsárral azt akartam kifejezni (de jelezve, hogy egyrészt még gondolkodom rajta, másrészt azt is, hogy nyomon vagyok), hogy egyelőre úgy vélem, hogy azon az optimizmus/pesszimizmus úton nem jutunk egyről a kettőre, hanem végeérhetetlen vitába bonyolódnánk (amit el akarok/és fogok kerülni).
Nem álltam meg, hogy ne boldoljam a fenti kommentem egyik szintagmáját, mellyel el akartam kerülni, hogy bántónak érezd, amit írtam, sajnos azonban nem sikerült.
február 28, 2011 @ 9:14 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#7):
március 6, 2011 @ 1:15 du. • válasz erre
Nem TGM írásának tényeivel vitáznék, hanem azzal van bajom, hogy az elősorolt történelmi faktumokat politikai kontextusban politikai érvként használja.
1. Adenauer-t, Churchill-t, de Gaulle-t mint idealizált fogalmakat (mert ők azok is!) nem a históriai filológia alapján,
hanem az egyetemes kollektív emlékezet emblematikusan morális alakjaiként tartjuk számon, s mint ilyenekről van egy emberiség-szintű közös narratívánk róluk. Ahogy egy meg nem történt, fiktív anekdota néha pontosabban, lényeglátóbban rögziti a valóságot, a történelmi emlékezet is egy ellentmondásos életút magasabb igazságot kifejező momentumaiból építkezik. (ha tetszik: csemegéz, de ez a szelekció a “sűrítés” művészi tehcnikájával egy más dimenzójú lényeget fejez ki.)
Ilyen értelemben hivatkozik a nevezettekre Fischer.
2. Nincs történelmietlenebb és anakronisztikusabb, mint a jelen mércéjével ítélni meg korábbi tetteket, nyilatkozatokat. Maga TGM írja, hogy a rasszizmus vonatkozásában 1968 óta alakult ki európai közmegegyezés. Az említett történelmi személyiségek diszkreditálása és a pillanatnyi hazai politikai szituáció iránti tökéletes érzéketlenség antiszemitizmusukat, kollaboráns voltukat emlegetni.
Ezek a tudálékosan ránk öntött, kissé tanáros nagyképűséggel elősorolt tények azonban sajnos nagyszerű érvek lesznek olyan magyar politikai aktorok számára, akik így nem várt oldalról kapnak
segítséget és a pszihológiai önigazolás eszközei lesznek. A politikai “kiscsoportosok” most kéjjel mutogathanak:
“lám a nagycsoportosok is, sőt mindenki….”
április 18, 2011 @ 7:28 de. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Heller, Arendt és Eichmann #2):
Álláspontom szerint az általad említett harc befejezéséhez két út is kínálkozik, de a harmadik, sőt a negyedik sem kizárt. Sőt, számomra ez tűnik a sikerrel kecsegtetőnek (de az ötödik is kirajzolódóban van, a hatodik pedig lehetséges)!
1/ Ima az evolúcióhoz.
2/ Génsebészettel és más módokon belepiszkálás az evolúcióba.
3/ A kettő kombinációja.
4/ Gondolkodás (azon, hogy fölöttünk vagy mögöttünk van-e az evolúció).
5/ Az evolúció kémiává, a kémia fizikává, a fizika matematikává való redukálása (nem segít ugyan, de nagyon jól telik vele az idő. Különösen az így nyerhető démokrítoszi és püthagóreus modellek antik, újkori kiegészítéseinek variálásaival és fanáziálással való kiegészítéseivel).
6/ Az előző megfordítása (Ha nem is egészen a fejük tetejéről, ha nem is egészen a talpukra).
április 28, 2011 @ 2:34 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (XVI. Benedek#4):
Szerintem akkor már legyen egyszerűen élvezet (vagy, ha úgy jobban hangzik számodra, akkor – Lennon gyakran használta: – elélvezés, aminek a mű-alkotás és a mű-élvezet csak amolyan pótszere. A művészetet ebben az értelemben mintegy transzcendens vibrátor, hiszen az alkotók nyilván sokat írtak arról, hogy mennyire élvezték, amit csináltak, csak én pechemre inkább az ennek ellenkezőjét állítókat forgattam).
Istent viszont kihagyhatnók ebből az eszmecserénkből, már ha Te látod értelmét a folytatásának.
április 28, 2011 @ 2:45 du. • válasz erre
Isten nem kihagyható, így folytatni a párbeszédet itt (ironikus észrevételek) nem érdemes, mert az orgazmusból hiányzik a szellem, amit oly sokszor hiányolsz, lévén fiziológiás reflex.
április 28, 2011 @ 2:51 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#12):
Hát, a szellem a(z állati) párzásban valóban kisebb (de nem elhanyagolható) mértékben van jelen, mint az emberi szexualitásban, de épp a (számodra csak énekesmadári minőségükben hallható) misztikusok a példák arra – de inkább nem keverednék maszlagolásba.
április 28, 2011 @ 2:59 du. • válasz erre
Talán a heroinizmus a legjobb példa arra, hogy egy receptort ingerlésével a kívánt fiziológiás hatáshoz eljutni még nem feltétlenül Isten megtapasztalása, legalábbis egy idő után, míg a vallás, a tudomány és a művészet esetében viszont örökké az.
április 28, 2011 @ 3:53 du. • válasz erre
Talán. Megfontolom. Ha jutottam valamire, szólok.
május 2, 2011 @ 11:14 de. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Váróterem#1):
Világos. A hajléktalanok problémájának, és az általuk okozott problémák megoldásának a kulcsa az istállók templomokká való átépítésében rejlik, de erre sincs különösebb szükség, mert az istállókból templomot építők (és nyilván építtetők) uralkodnak (örökké, a többiek csak pünkösdi királyok). Talán nem késő, hogy ez, vagy egy következő kormány kiegészítse az Alkotmányt Szent István módosított törvényével. Ne minden tizedik falú, hanem minden település építsen (ahol már van, ott még) egy templomot – és egy (nem világos, hogy lerombolt) istálló helyén (esetleg istálló átépítésével). Abszolút támogatom: (mert a lehető leg)egyszerű(bb), (leg)gyors(abb), és főként (az egyetlen) halálbiztos (megoldás).
május 2, 2011 @ 1:37 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#12):
Ha az orgazmus csupán fiziológiás reflex lenne, akkor egyszerű dolga lenne azoknak a szaksegítőknek, akikhez fordulnak azok az emberek, akik számára ez probléma, akiknek nincs orgazmusuk.
május 2, 2011 @ 2:12 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#17):
Ps: a szaksegítés lényege pedig abban lenne összegezhető, hogy miként szabaduljunk meg mindattól a(z ebből a szempontból) fölösleges sallangtól, ami egy ivarérett és nemzőképes emlőstől az embert megkülönbözteti. Nem ad abszurdum – hanem az általad nem ok nélkül megkérdőjelezett felfogás szerint – az orgazmusproblémák kezelése pedig a domesztikáció és/vagy a házi kedvencek idomításának egyik új területeként szökkenhetne új szárba. :-/
május 2, 2011 @ 2:49 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#18):
:)
május 2, 2011 @ 3:15 du. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#17):
Amibe érzelmet viszel (vagy kell, hogy vigyél), az (nagyon-nagyon) megnehezít(het)i (vagy bearanyozhatja) az életedet (reflexestül).
Ezért beszélek én még történelmi távlatokban is mindig a hangulatról
—
A FELESéG NAPLóJáBóL:
Szombat este
A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végül is nem mondott semmit.
Csak nem alakult a beszélgetés, egész idő alatt csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta semmi különös. Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta nem, nem kell nyugtalankodnom. Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom miért nem válaszolt a szerelmi vallomásomra. Otthon is éreztem, hogy egész idő alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak kornyadozott a TV előtt, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze…
Végülis felmentem lefeküdni. Kis idő múlva követett.
Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a simogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. álomba sírtam magam. Nem tudom, mit csináljak. Most már egészen biztos, hogy van valakije. Az egész életem egy katasztrófa….
A FéRJ NAPLóJáBóL:
Szombat este
A Fradi kikapott. De este egy jót dugtunk…