Csevegő sarok (egy-egy bejegyzésről)
Ha valakinek eszébe jutott valami egy bejegyzésről, amit érdekesnek/fontosnak talál, de nem kapcsolódik közvetlenül a bejegyzés témájához.
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
május 5, 2010 @ 1:58 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#4): noha természetesen
nem értek Veled egyet. 
május 13, 2010 @ 5:14 du. • válasz erre
Nem emlékszem, hogy mikor és ki kérdezte tőlem itt a blogon, hogy ki is és mikor találta ki a Mars lakók legendát. Ma reggel megtaláltam véletlenül a Metropol c. lapban. Idézem:” a kiváló német fizikus, a jó humorú Fritz Houtermans állította sok-sok évtizeddel ezelőtt: A ragyogó elméknek az a galaxisa, amely az atomenergia felszabadításán dolgozott, valójában Marsról érkezett látogatókból tevődött össze. De nehéz volt számukra, hogy idegen akcentus nélkül beszéljenek angolul, ezért álcázásként magyarnak mondták magukat. Hiszen köztudott, hogy a magyarok semmilyen nyelvet sem képesek idegen akcentus nélkül használni..” Neumann János, Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede, voltak azok a tudósok, akikre gondolt a fizikus.
május 16, 2010 @ 11:21 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Speed up nation #7):
A lúzerek bejegyzéshez viszont 15 komment született péntek dél óta, hogy érdemi-e, azt nem tudom, viszont a témához kapcsolódó. Az inkább érdekli a látogatókat, vagy csak ahhoz volt megjegyzés írásához elégségesen rendezett gondolatuk, nem tudom, de sem olyan kardinális, sem olyan érdekes kérdésnek nem tartom és érzem, hogy elemzésébe most elmélyedjek (amiként eleink feltételezett Internet és bloghasználati szokásait sem nagyon).
május 17, 2010 @ 12:40 de. • válasz erre
A világ széle és közepéhez: Ha arról, ami szép jó és igaz, nem is állítom a békesség kedvéért, hogy versenyképes, mert tökéletesnek inkább mondható, de az talán megkockáztatható, hogy bármelyik kettő javítja a versenyképességet. Esetleg maga a tökéletes(ség) is tekinthető versenyképesség növelő faktornak? Legfeljebb az egyiknek, mert egy másik faktornak is jelentős szerepe van (ha nem tévedek).
május 20, 2010 @ 12:32 du. • válasz erre
Új Midász: meggyőződésem, hogy a mítoszok pszichés struktúránk kialakulásának (és változásának) lenyomatként annak rögzítői.
Ennek fényében még szórakoztatóbb Midász történetének legújabb variánsát összevetni azzal a (szentimentális, könnyben és egyéb váladékokban fuldoklásig önsajnáló) variánssal összevetni, amit (szintén a politika mibenlétével is viaskodó) Lukács György vetett papírra (csak a mi időnkkel mérve nagyon régen, a mítoszkialakulás óta eltelthez mérten gyakorlatilag egyidejűleg), és aminek sajnos csak egy részletét találtam meg a Neten.
május 20, 2010 @ 6:11 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Midász #4): ha szabad azt mondanom, tehetséged láttató ereje (talán és ismét) elragadott. Az eredeti eseménysorról, pláne annak értelméről eddig szó nem esett.
Sem Midász nem tér vissza, sem (és pláne nem) az isten, akivel dolga volt. Egy mítikus történet elemit variálod már ismert gondolataidhoz, nem mondom, hogy értelmetlenül, számomra nem vonzó módon. Amit a történet új variánsáról gondolok, azt pedig már elmondtam.
Hogy úgy mondjam attól, hogy egy (ismert) gondolatmenet(ed)hez mítikus elemeket keverünk (számomra) sem vonzóbb nem lesz, sem érthetőbb, sem pedig érdekesebb.
Lukács György variánsát tényleg kár lenne belekeverni, ezért is csak itt, a csevegőben említettem meg, mint írtam is, szórakoztatás céljából.
május 20, 2010 @ 7:26 du. • válasz erre
A blog szerzőjét foglalkoztatja az örök visszatérés. A blognak témája az örök visszatérés. A bejegyzésben általa előadott történet, más korban, más szereplőkkel visszatérhet és vissza is jön. Miért nem szabad ebben az irányban elindulni? Miért nem szabad a sztorit megfuttatni a modern korban? Miért nem szabad azt várni, hogy Zsdanov említése után jön egy a piaci viszonyokat tagadó, totalitárius (modern) rendszerben ugyanez? Miért nem lehet arra gondolni, hogy ennek van értelme? Miért ne lenne ennek hozzáadott értéke? Ez miért nem a Csepeli projekt megvalósítása? Ha pedig úgy érzed, hogy eddig nem esett arról szó, amiről kellene, kérlek tedd meg. Én vagyok az utolsó, aki ebben akadályoz.
május 20, 2010 @ 8:16 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#7):
május 21, 2010 @ 5:16 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (A múlt jelene #6): Gyaníthatóan a korlátoltság ideológia-semleges. Nem csoportos, hanem egyéni adottság (vagy annak hiánya), aminek létét, vagy hiányát a csoport csak katalizálja. Erről regisztrált blogomon írok hosszabban: VI. Csoportkapcsolatok (a kapcsolatrendszer zavarainak lelassítói és felerősítői).
Ps: semmi gondom a kommenteddel, amire itt reagálok, csak egyrészt a megszokás,
másrészt az óvatosság. 
május 21, 2010 @ 7:07 du. • válasz erre
A múlt jelene: aristó, ha csakugyan (bár én nem észlelem), és nem hagyod abba, amiről lucifer ír, figyelmeztetlek, vuduval vágok vissza!
május 21, 2010 @ 7:43 du. • válasz erre
Mint maga az élet. Folyik a szavak váltása és egy a dolgokról mit sem sejtő plüssmaci megszívja. Egyébként nem a konzervatívok helyi képviselőjének szántam a dolgot, de ez mindegy.
május 21, 2010 @ 8:42 du. • válasz erre
Válasz Csepeli György hozzászólására (A múlt jelene #16): attól függ mi jön ki belőle, gondolnám. Nem azon a színtéren gondolom, ahol az autópálya hívószóként a völgyhíd feltételes reflexét indítja el (az idomítás sikerétől és az attól szétmart intelligencia maradványától függően több, illetve kevesebb nyálfröcsögéstől kísérve), hanem nagyjából azon, amelyet egy régebbi bejegyzésedben említettél, és amelyet némiképp kiegészítettem.
Nyilván az internetpenetráció lehetne több is, kevesebb is kb. +/-5%-kal, az E-magyar pontok száma +/- 10-el, stb. Ez is, az is annyi, amennyi. Lehet hozzátenni, lehet csökkenteni. – És természetesen lehet másoknak is (másik) politikai antropológiát írni. Akár a Valami helye címmel, akár Magyar valami, akár más címmel.
május 22, 2010 @ 3:12 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (A múlt jelene #22): sokkal inkább Veled, semmint aristóval értek egyet, de legfőképpen Bognár Lacival (akivel egyébként, és amúgy szintén vitám van arról, amiben – hozzátok képest – vele értek egyet).
Röviden, hogy egy/ezen a blogon milyen színvonalú, és mélységű beszélgetés zajlik, az (szinte egyáltalán) nem a közegen, hanem a beszélgetőkön múlik. Ezért, a színvonal erőltetéséért válaszolok itt, ebben a rovatban, és nem ott, ahol aristónak írt válaszod megjelent.
után aristonak, nem mint Mórickának, nem az (nem a b***ás, és nem a p***) jutott ugyan eszébe, de Mórickáéval összevethető monomániával a komenisták b***tatása. Becsületére legyen mondva nem a f***át verte ugyan beléjük (ilyesmit – csak szándékos gonoszkodásból írom ezt! – igaz, a zsidókkal kapcsolatban, de egyébként is már a nürnbergi törvények is tiltottak), de elmondta ismerős, és számomra olykor (például most épp már) némiképp már unalmas tirádáit.
beszélgetni, van, amiről sokkal kevésbé.
Volt egy bejegyzés ami a múlthoz/jövőhöz való némiképp sajátos, némiképp mása nemzetekétől talán eltérő viszonyulásunkat tette szóvá.
Némi előjáték
Így működik.
Van amiről lehet vele (több mint értelmes módon!)
Annak nem látom abszolút semmi értelmét, hogy most az előző miniszterelnök tevékenységéről, és a majdani miniszterelnök várható tevékenységéről kezdődjék egy összehasonlító elemzés a múltról való viszonyról való (akár értelmes!)
eszmecsere helyett, amiről egyébként Te is beszélni kezdtél (amivel kapcsolatban ugyan volt és maradt számos, és alapos kifogásom, de aminek legalább köze van a témához, és ezáltal az értelemhez.
Ennek – meglátásom szerint – semmi.
Csak másodlagosan a színvonala, elsődlegesen a közeg, hogy blogon folyik különbözteti meg egy átlagos kocsma átlagos beszélgetésétől. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne folytassátok, már ha aristo válaszra méltat, és természetesen azt sem szabom meg, hogy melyik rovatban. A saját véleményem fejezem ki azzal, hogy különböző rovatokat használok a megszólalásaimhoz.)
május 22, 2010 @ 4:47 du. • válasz erre
Én ezt másképpen látom. A lehetőségeket is. Mi itt, ha jól csináljuk, amit csinálunk, akkor nem egy miniszterelnökről, meg még egy miniszterelnökről lesz szó, hanem trendekről, kötődésekről, történelmi kényszerekről, lehetőségekről, amelyek megmutatkoznak egy miniszterelnök és egy másik miniszterelnök tetteiben, magatartásában. A két pasas egyébként több, mint izgalmas, de ők csak illusztrációk. Ha jól csináljuk. Ha Aristo válaszra méltat (sic) + napipolitizál akkor én szívesen beszélgetek az új kormány, új programjáról, szívesen felfedezem, hogy az még nincs. Van viszont egy konzervatív forradalom. Amelyik nem ellenforradalom, amelyik keresi a jövőjét. De programja nincs. Lehet, hogy nem is kell, mert a múlt a programja? Cs. Gy. után szabadon. Mik ennek az okai? Tudunk ehhez valamilyen szellemes magyarázatot fűzni? Ha igen jó a blog, ha nem; hát akkor nem. Akkor redőny. Azt hiszem az viszont kudarc, ha egymást elemezzük. Kit érdekel, például, hogy lucifer hülye, vagy nem?
május 22, 2010 @ 5:47 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#14):
Hajrá!
Ps: a redőny lehúzását – remélem egyetértéseddel, de ha nem, akkor nem – meghagyom a bejegyzések írójának kompetenciájában.
május 27, 2010 @ 4:47 du. • válasz erre
A Nyilvános – a megszokottnál borzalmasabb – öngyilkosságról szóló bejegyzéshez egy furcsa adalék.
május 31, 2010 @ 11:54 de. • válasz erre
Válasz aristo hozzászólására (Alois és Beszo #6): amit írsz, részben igaz. Ami azonban igaz belőle, az épp annyira igaz Leninre, de akár Brezsnyevre, illetve Speerre, vagy éppen Heydrichre.
Nem hiszem, hogy ezt az általános igazságot ne lehetne elvezetni az egyesig, és megérteni azt a különös helyzetet, hogy miért pont az az egyes lett az, aki (a bejegyzés erre – nemcsak! – tapogatózik) – és történtek a dolgok éppen általa úgy, ahogyan történtek.
Azt, hogy el lehet-e csakugyan és általános érvénnyel vezetni az általánost az egyesig nem tudom. (Ihletett pillanatokban mintha meg-megesnék.)
Azt viszont tudni vélem, hogy úgy biztosan nem, hogy az egyes apropóján elmondunk néhány általános közhelyet, és összekötésük helyett a különös, ám érthető gyűlölet olyan fröcsögésének nyitunk utat, amiből az derül ki, amit enélkül is tudunk. A komcsikat a fasisztáknál is sokkal jobban utálod, de visszafogod valamelyest magad, amiért hála és köszönet.
A két izmus “szcientista historizmusból” és annak “annak romantikus tagadásából” való eredeztetése ígéretes, de elnagyolt ahhoz, hogy követni és így élvezni tudjam.
május 31, 2010 @ 12:56 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (Alois és Beszo #8): mert ha Sztálin hitt a kolhozosítás értelmében, Hitler zsidók ártalmas voltában, és nem üres és hataloméhes cinikusok voltak, akkor mennyivel szebb a világ?!
Megnyugtatásodra közlöm, ismereteim szerint ezekben is, és még sok másban hittek. Más kérdés, hogy ettől én nem szebbnek (pontosabban nem ettől) látom (szebbnek) a világot.
június 1, 2010 @ 9:51 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#17):
Ps: “…elnagyolt ahhoz, hogy követni és élvezni tudjam” írtam, ám elfelejtettem hozzátenni, amit most pótolok, hogy szívesen olvasnám, mert az csakugyan érdekes (lehet)!
június 1, 2010 @ 12:19 du. • válasz erre
Kifacsart citromhoz?
Részben a vita nyomán, és nem kis kitérőkön keresztül, de azt kezdem sejteni, hogy magyarosnak nevezhető észjárás talán abban különbözik számos más észjárástól, hogy a helyzetkülönbséget a legtöbb helyen a státuszok különbségével szokás magyarázni. Ebből következően dolgozik/teljesít szolgálatot az egyik a sarkon, a másik egy télen elvileg jól fűtött, nyáron légkondicionált luxusbordélyházban/a kapitányságon. Ez az egyik magyarázat. A másik magyarázattípus azokat különbségeket igyekszik számba venni, amelyek az utcasarok és a másik két – valamint számos más – műintézmény között valóban fennállnak.