Lépcsőház
Diogenész szalonjának a lépcsőháza, ahol a vendék elmondják a szalonról mindazt, amit a szalonban nem mondtak el, a “Csevegő erről a blogról” rovat jogutódja
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
március 31, 2010 @ 2:33 du. • válasz erre
(Válasz lucifer hozzászólására Derülő #2):
el-elgondolkodnánk.
Meglehetősen éles vita előzte meg (a bejegyzések írója és üzemeltetője, majd ennek eldőlt után a blogolók és a moderátorkodó üzemeltető között), a blog moderálttá válását. Azzal érveltem, hogy a remélt cél frusztráltak közbeőrjöngése dühöngése mellett nem érhető el.
Az új blog talán jóval olvashatóbb lett, a réginél, de a kívánt célhoz csak nagyon lassan araszoltunk.
Számomra la Veled folytatott újabb viták fontosabbnak tűntek és tűnnek, mint az új rovatok, amelyekhez láthatóbb módon vezettek el. Pontosabban talán vitánk következtében, talán csak egy azzal egyidejűleg:
Lelassult a blog.
Abban az értelemben, hogy a bejegyzés- reakciók (a bejegyzésre és a többi reakciókra) lineáris sora elkezdett szétágazni. Újabban (azóta?) (számomra örvendetes módon sokasodnak a régi bejegyzésekre (illetve az azokra adott reakciókra) visszautaló kommentek.
Mintha nemcsak nemcsak bejegyzésről-bejegyzésre rohannánk a blogon, Hanem olykor-olykor (kivételemmel)
április 29, 2010 @ 5:58 du. • válasz erre
Azt nem tudom, hogy hol vagyok, csak azt, hogy mit akarok!
Nos, egy valahol feletett kérdés; legyen, vagy ne legyen hetilap a blog, ami naponta megújul? (
) – „Legyen”- zúgja a tömeg. Amit Aristo a hétvégén majd kijavít, létezzen-re! Ezt ráhagyjuk! 
Eddig értünk egyet. Kérdések a porból.
I. Mi legyen a felülettel?
1. B.L. optimalizálom!
2. L.E. kit izgat?!
3. Többek: -
4. l – engem! De nagyon!
A felület kulcskérdés. Nem lehet sablon. A megjelenésnek mindennel, ami az auktoroknak „mi”, szakítania kéne. A formának magának a fogyasztható XXI. századnak kellene lennie. Egyszerűen azért, mert a szerzők – fájdalom – de maguk a retro. A Szokol rádió. Ezért Aristotól külön elnézést kérek! Egyetlen direkt lehetőségünk a kapcsolatteremtésre az a forma. El lehetne menni egészen akár „street art”-os beütésekig. És aztán a forma örve alatt jöhet a tartalom; a figyelem. Az értő figyelem! Ez táplálhatja az alulról felfele /fentről lefele építkező lapot. Mi az értő figyelmet kínálhatjuk, ha tetszik; árulhatjuk. Attól, hogy áruljuk, még lehet őszinte! Azt hiszem elsőre ennyi elég, hogy Erik egy időre bevonuljon a dühöngőbe.
április 29, 2010 @ 6:27 du. • válasz erre
Miért mennék Dühöngőbe (számomra érdektelen kérdésektől és számomra elhibázottnak tűnő eszmefuttatástól)?
A terminátorokkal is egészen jól elboldogultam, sőt egy egész blogrendszer nőtt ki belőle.
Ha mégis kijön belőle valami, és nem tiltotok le és ki a felületről, eldöntöm, hogy írok-e re, addig meg lopkodom az ötleteitekből azt, amit jónak tartok és ezt a felületet bővítgetem (részben) az ötleteitek nyomán.
április 29, 2010 @ 8:26 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#2):
Feltéve, de nem megengedve – egy Szokol rádió vagyok. Attól aligha fogok ám szebben szólni, ha átdizájnolsz! Ezt nekem elhiheted, nekem volt Szokol rádióm (Boctok órám, továbbá Rakéta porszívónk. A Zaporozsec kimaradt az életemből – b@ssza meg.)
Láthatod, a modern kor gyermeke vagyok, még a stílbe is bedőlök, ha kell, fentebb a b@ssza meg bizonyítja!
De nem az a lényeg inkább, hogy mit recsegek-ropogok? Nem az volna a lényeg, hogy még mindig a keleti urh-án pöcsölünk-e, vagy átmentünk a nyugati urh-ra? Vagy legalábbis majdnem…
Éppen vasárnap délben a lányaimnak böffentettem föl ebéd után, hogy az én gyerekkoromban még olyan dalok mentek a rádióban (meg az Orion készülékbe épített kismikró lemezről), hogy:
“Kislány mi van a puttonyba,
Adj egy csókot suttyomba!”
Hát az én generációmnak ezt kellett kihevernie! Ne mondd Lucifer, hogy ez normális dolog volt, nehogy azt mondd, hogy mi itt leragadtunk, ne mondd, hogy ennek kell vagy ezen segít az új design! (B@ssza meg! – teszem hozzá igen fiatalosan!)
Na, ennyit a Szokol rádióról…
április 29, 2010 @ 8:43 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#4):
Ha viszont mégis lenne átdizájn, azt vállalom! Igaz, hogy nem jobban nem, hanem egyáltalán nem fog szólni a Szokol, viszont én nem járok rosszul, mert úgy néz ki, készülő szocializmus múzeumokban kereslet van Szokolokra. Én tollasodok, lucifer meg kap valami nagyon dizájnos sz**rt, és mindketten boldogok leszünk.
Valamivel komolyabbra fordítva a szót, az ilyen mintakövetést volt (sic!) amikor sznobérinak hívják (sic!!), volt ahol parvenüségként emlegették ezt a magatartást. Tudom, nem egészen ugyanaz a kettő, de két dolog is közös bennük: 1/ az említett, és merev mintakövetés, 2/ a kudarc, amihez vezetnek.
Ahhoz meg úgy tűnik Lucifer nem tud elég könyvet olvasni a piacról, hogy ne akkora (ahogy Esterházy szokta volt mondani >öncenzúra< )
>öncenzúra<
Szóval amit aristóról írt (nagyon erős öncenzúrával, és -kontrollal): ***** retkes f***át! *** *** képzel ez * ** ****** ****** *****?! ***** ** ****** ****** ****…
április 29, 2010 @ 9:14 du. • válasz erre
Uraim! Felhívom a szíves figyelmüket, hogy egy piaci termék megjelenéséről van szó. Olyan termékről – újság – amiből bármennyire is fájdalmas, de sok van. Ki kell tűnni. Szépnek kell lenni. És úgy kell kitűnni, úgy kell szépnek lenni, hogy az előző generációk felé nyitott legyen. Ez megoldható. Ha egy kicsit kevesebbet káromkodnak, és többet dolgoznak az urak akkor pedig egész biztos. Klára megszólalását várnám az ügyben. Kérdeznék tőle. Ha szabad. Meg ha van kedve ránk szánni időt.
április 29, 2010 @ 9:34 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Kedves Lucifer!
Természetesen szabad, de bocsánat most nagyon elfoglalt vagyok holnap estig, (mint ma is voltam, s vagyok is még), ezért most tájékozódom csak , a mai eseményekről is. Még nem volt időm elmélyedni az itt olvasható felvetésekben.
április 29, 2010 @ 10:56 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#6):
Mondhatnám, hogy ha nem csal a szemem és az emlékezetem, három (és azóta még három, összesen hat) rovatot nyitottam, és működtetek a folyóirathoz, és minimum annyi kommentben téptem a szám az ügyben, mint Te, továbbá megkérdezhetném:
mégis miről beszélsz?
Azonban nem ezt mondom, hanem azt, hogy lázálmaink lázas előadása, és az ettől eltérő vélemények kárhoztatása sem eredményezi azt, amit valaki enélkül sem (és így még kevésbé) képes megcsinálni – és nem kérdezek semmit.
április 30, 2010 @ 6:49 de. • válasz erre
Hát nézd Erik! Tényleg szaporodnak a rovatok, így több helyen értesülhetek arról, hogy lázálmaim vannak. Miért lázálom, ha Klárától megkérdezzük, hogy van-e dizájnos ötlete, tud-e alkotót, aki ebben segíthet? Hova kattintsak ez ügyben? Arról, hogy hogyan képzeled, mit kellene számba venni, arról viszont nem értesülök. Leszámítva, hogy ki kell szórni a dilettánsokat. Néha már az, az érzésem, hogy ez az egész egy kandi kamerás vicc. Valahol nézitek, hogy én futkosok össze-vissza. Hogy lázálmodhassak valahol.
Egyébként kamaszkorom végén hallgattam egy előadást, ami azzal foglalkozott, hogy mi a különbség a japán és a magyar fejlesztések között. A különbség többek között az volt, hogy Japánban a fejlesztésre szánt időnek jó 80 %-át az előkészítésre fordították és a fennmaradó 20 %-ban pontosan végre tudták hajtani, amit elképzeltek. Nálunk 20 %-ban történt az előkészítés és 80-ban a kivitelezés. Rosszul és összehangolatlanul. Aztán nálunk ment a körbemutogatás. Na mindegy.
április 30, 2010 @ 8:35 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#9):
Szóval a feladat az lenne, hogy keressek valakit, aki megtervezi az új blog felületét? Ehhez szükséges lenne az elképzelések pontos leírása és pénz. Természetesen keresek majd megvalósítót(ha megkértek), ha már itt tart az ügy.
Azt nem értem pontosan, hogy miért nem lehet ezt a blogot bővíteni(szűkíteni) megváltoztatni a vágyott módba? Persze, lehet új blog is, de a tervezett tartalom(amit eddig olvastam) teljes mértékben kezelhető és működtethető lenne itt is. Talán nem vettem minden szempontot figyelembe?
április 30, 2010 @ 9:50 de. • válasz erre
Ha az üres Kriminális rovatból, és annak Ügyek, valamint Bajok rovatából azt olvasod ki, hogy Neked lázálmaid vannak, akkor nemcsak lázálmaid vannak, hanem vizionálsz, ami utólag érthető.
Érthető, mert ha Barátság(ok) rovat bevezetőjében Hozzád egy rövid bejegyzés megírására intézett kérést szintén elképzeléseid lelázálmozódásaként olvasod, az már nagyon erős érzettorzulás, ami Bognár nagyszerű szösszenetének ugyanilyen olvasatának paranoia felé elcsúszását mutatja, egyrészt.
Másrészt az identitászavarnál (Te mint japán, és legyünk japánok) is komolyabb gond, hogy ezt a virtuális világot a materiális javak termelésével analógnak tekinted.
Harmadrészt, a tervezés helyszíne a Te kibogozható elképzelésed szerint a Te fejedben van,; én, mivel egy másik blogot tervezünk, ezt a létezőt tekintem tervezőasztalnak is, kísérleti terepnek is, rokona kutatásnak, mint a kivitelezésnek.
Legfőképpen azonban, amit Klára ír: a pénz. Mondám, hogy bizony ehhez kell egy (szerintem egy) Kft, anélkül ez, OK (a fentiektől eltekintve)
részedről nem lázálom, hanem handabandázás:
Nyilván blogod átütő sikerére való tekintettel – arisztót és Bognárt mint korszerűtlen vén f***okat elküldöd a p***ába, ami a f*** számára szinte ideális hely, azonban ők nem f***ok, ami azonban nyilván (és szerinted csak a Te) megalapozott értékítélet(ed), szemben azzal, hogy az ezt szülőhöz, az ehhez vezető, nem japánságukat számon kérő gondolataid lázálomnak nevezem, ami viszont nem megalapozott értékítélet, hanem kedves szavaidhoz mérten egyrészt sértegetés, másrészt a kooperációs készségem hiányát mutatja.
Tudod mit? Ha írsz por sort az édesapád és a Te hasonlóságot és különbséget mutató barátságáról a rovatba, akkor – cserébe – olykor reflektálok az új blogra vonatkozó elképzeléseidre, ha nem, arra sem, amit erre válaszolsz (ha válaszolsz) (ez természetesen nem vonatkozik a bejegyzésekhez írt kommentjedre).
április 30, 2010 @ 10:53 de. • válasz erre
Nézd én beugrottam annak, hogy lesz egy új folyóirat. És ami még ennél is nagyobb baj, hogy azt is elhittem, hogy az ezzel kapcsolatos elképzeléseim érdekesek lehetnek, érvényesíthetőek. Én hat harminc körüli nyitott srácot arra kértem olvassanak ebbe bele. Megtették. Figyeltem a reakcióikra és megértettem, amit mondtak. A határaimon belül. Az a kommunikáció, amit mi itt folytatunk az nem az övék. És nem azért, mert ők csúnyán beszélnek. De ez a más változtathatatlan, mert az mi vagyunk. De akár tetszik, akár nem ez gátja is a terjeszkedésnek. Ha ez a gát adottságként megvan, akkor valamerre másfele kell a kiutat keresni. Ilyen lehet például a dizájn. Én egyébként nem küldtem el senki sehova és ezt nem csak jólneveltségem okán nem tettem, hanem azért mert el szerettem volna kerülni a kudarcot, hogy nem megy.
április 30, 2010 @ 11:09 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#12):
Csak az ökör következetes (tehát mégis válaszolok):
1/ “a szerzők – fájdalom – de maguk a retro. A Szokol rádió. Ezért Aristotól külön elnézést kérek!” – ok, ez nem elküldés, hanem sarkos véleménynyilvánítás, ahhoz hasonló:
2/ amit most még sarkosabban úgy teszek szóvá, hogy az örök fiatalság titkának nemcsak hajszolása, de a dizájnnal való összetévesztése.
1/b-2/b aki ad, az kap is.
3/ Az önsajnáló panaszáriákon kívül mi az a rovatlehetőség, amit megvalósítani szeretnél látni az ezen a felületen található próbafelületen?
3/1 Vagy az új felület megvalósítását kizárólag abban látod, hogy a korszerűség apostolaként a dizájn prófétájaként riszáld magad, és fedezet nélkül dizájnereket (ne keress, mert az munka, hanem) kerestess. (vö 1/b-2/b)
4/ Mi gátol meg abban, hogy a barátságról írj tíz sor (tőlem lehet öt is, és ötezer is) abban rovatban, amit a fölvetésed nyomán létesítettem?
április 30, 2010 @ 1:16 du. • válasz erre
Nézd azon a beszélgetésen, ahol ez a Szokol szöveg elhangzott – ahol egy félreértés okán még engem is a szerzők közé soroltak – én remekül szórakoztam és hálás voltam, hogy világossá tették mit lehet / kell tenni. Hogyan látnak. Nem bántottak, hanem segítettek. Jót mondtak, és hangsúlyozom; segíteni akartak. Aristotól viccből kértem elnézést, hogy egy orosz kommunista tömegtermékkel került összefüggésbe. Ha valaki valamit készít minimum, hogy közben megkérdezi azt, akit csak lehet és megérti, amit csak lehet. Mert megpróbál minél nagyobb közönséghez eljutni és amit eljuttat azt megpróbálja minél hatékonyabban megtenni. És ha ennek érdekében felhasználható a dizájn, akkor miért ne. Az pedig, ha egy jópofa kölyök ne adj Isten rajzol valamit, ami remekül „szól”, az mitől riszálás azt nem tudom, de hálás lennék, ha nem magyaráznád el.
április 30, 2010 @ 5:02 du. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#14):
Nem az riszálás, amiről kérdezted, hanem (általam vélelmezett) magakelletésed illettem ezzel a szóval. Ha kérhetlek, egyrészt (nekem )ne legyél hálás, másrészt megszólalásaim ne utasítás formájában igyekezz moderálni, hanem mondandód minőségével, ami viszont adttsdágai révén olyan, amilyen, így a válasz is hasonló, de nem azonos okokból azokhoz hasonló (csak hol Bognár, hol aristo, hol Lux, hol Klára, hol ZinczyKa és így tovább “hangszerelésben”).
május 1, 2010 @ 11:00 de. • válasz erre
Kelletem magam! Nyilván vénleányként! Mi a ménkűért írna valaki ide egy nyomoronc sort is, ha nem azért, hogy megmutassa magát? Hogy elfogadtassa magát? Miért? Miért? Miért akar ezt, azt, s amazt, ha nem azért, hogy erre jobbak legyenek az esélyei? Mond miért?
május 1, 2010 @ 11:54 de. • válasz erre
Válasz lucifer hozzászólására (#16):
május 2, 2010 @ 9:09 de. • válasz erre
A mindent eladó csodadizájn megszületéséig és/vagy a Világ MA koncepció majdani kialakulását követő megvalósításáig és/vagy a kettő szerencsés egybeeséségi a blog átalakítása iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom, a lapletöltési adatokat. Azt valószínűsítik, hogy (ezt?) a blogot (is)
1/ elsősorban napilapként használják a látogatók (a május havi letöltést az egyetlen új, májusi bejegyzés vezeti)
2/ másodsorban magazinként. A letöltött oldalakban az új bejegyzést a rovatok követik.
3/ harmadlagosan interaktív felületként. A harmadik csoportot olyan bejegyzések alkotják, amelyekre kereszt linkek vezetnek az új bejegyzésből, illetve a rovatokból
4/ negyedlegesen az Internetvilág részeként a keresőbe beírt szavak nyomán.
A föntebb másodikként és harmadikként jelzett csoport között akkora a különbség (közel hússzoros), hogy megkockáztatható a hagyományos média(szemlélet) új területe az Internet nem pedig (nyilván egyelőre) új személet/megközelítési mód forrása.
Ráadásul (ennél a blognál!) a terjedési módja még csak nem is hagyományos, nyomtatott médiával, hanem a könyvekével mutat rokonságot. A látogatók többségét azok alkotják, akiknek “meg van”, azaz könyvjelzőből töltik le, és azokhoz képest, akiknek “ajánlja valaki” (azaz hivatkozás útján jutnak el erre a felületre) elhanyagolható azoknak a száma (összesen 5%), akiket a kereső vezet erre a felületre.
Ez természetesen nem (csak ostobaság állítása árán) általánosítható adat (hiszen saját blogjaimon például ez az itt 5%-os csoport több mint 50%-osat alkot), de intencionálhatja az erről a felületről (nem pedig általában az Internet és a blog lehetőségeiről) való gondolkodást.
május 4, 2010 @ 12:29 du. • válasz erre
Kedves Csepeli györgy! Mivel más, személyes elérhetőségét nem találtam meg, ezért itt vagyok kénytelen írni Önnek, nyilvános levélben. Nem tartom jó dolognak, hogy nem lehet hozzászólni az Ön által írt témákhoz nagyjából két éve. Noha nagyon sok embert érdekelne az, amit itt lehet olvasni, mégsem látok itt több kommentelőt, napi három főnél. Ön mit gondol, miért alakulhatott ez így, amikor régebben napi több száz komment érkezett? Most hová lettek ezek az emberek? Elkanyarodhatott az érdeklődésük, netán valaki kimoderálja őket innen?
május 4, 2010 @ 12:36 du. • válasz erre
Válasz Politikus hozzászólására (#19):
Kedves Politikus, két ok miatt válaszolok nem Csepeli György helyett, hanem előtt:
Csepeli György néhány napig nincs net közelben, és nem akarom Önt váratni egyrészt.
Másrészt én moderálom a blogot. Ki senkit sem moderálok. A nem a bejegyzés témájához kapcsolódó kommenteket vagy a Csevegőbe, vagy mint most az Ön esetében a Csevegő a blogról rovatba irányítom át, illetve a gyalázkodóakat a Dühöngőbe, amelybe a blog két és fél éves működése során összesen 142 komment került, de ezek egy része is azoktól, akik rendszeresen írnak a felületre, én például elég gyakran ott adok hangot egy-egy egyet nem értésemnek.
Több százan sem erre, sem a jogelőd felültre soha nem írtak. Néhány inkább egy, mint kéttucatnyian rendszeresen gyalázkodtak, ezért került az a moderációs rendszer kiépítésre, amelyről minden bejegyzés után egy rövid tájékoztató található, és amiben az is benne foglaltatik, bárki, bármit írhat, az megjelenik, legfeljebb nem annál a bejegyzésnél, ahová küldte, hanem mint az Ön esetében az egyik Csevegőben, vagy éppen olykor a Dühöngőben.
Bejegyzését olvasva ellenőriztem a fentieket, és riadtan vettem észre, hogy ez a a tájékoztató az utolsó öt bejegyzésnél lemaradt, ezeket már pótoltam, és ugyancsak hiányzik a frissen létesített rovatoknál, ezeket pedig gyorsan pótlom, így akaratlan segítségét külön is köszönöm. LE