Elszemélytelenedő (idézetek)
“…Diogenész szalonjának célja a bejegyzések változó tárgyáról való eszmecsere, amelynek nem része sem a köznapokban megszokott “ez marhaság!“-gal kezdődő és az “én azzal értek egyet” kezdetű, és többé-kevésbé hitvallás formáját közelítő/öltő érzelmi kitörések közzététele. Az előbbikének a hatósági feljelentéssel végződhető dühöngő rovatok, az utóbbinak pedig az eltűnő/elszemélytelendő rovat, amelynek a Diogenész szalonja jogelődjén, a Csepeli blogon Emlékkönyv volt a neve. Ott kezdett ugyanis – azt hittem múló, ezért a rovat működését átmenetileg felfüggesztettem – divattá válni a saját vélemény közlése helyett az idézetek, így linkek küldözgetése.”
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
június 30, 2011 @ 6:04 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#13):
Bocs, hogy túl tömör voltam a link adás előtt. Tudom, talán nem csinos, ha linkadással válaszolok magam helyett, de nincs saját blogom, hogy utaljak abban az általam kifejtett gondolatokra. (Melyek jelenleg nem is az enyémek, csak egyetértek velük)
június 30, 2011 @ 6:07 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (#1):
június 30, 2011 @ 6:47 de. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (Utolsó#1):
Ady Endre
Intés az õrzõkhöz
Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató õszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Õrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.
Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hõs igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szõtt hitét
S akik még vagytok, õrzõn, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.
június 30, 2011 @ 10:09 de. • válasz erre
Válasz Klára hozzászólására (Utolsó#3):
nem vitatva Csepeli György kiválóságát (és a legkevésbé sem tagadva meg barátságunkat), nem csupán a tisztelgés idegen természetemtől (és volt akkor is, amikor erre kényszerültem katonaként, hanem és főként mint az idézet fölött olvasható is) az idézet elsődlegesen a kommentemen keresztül kapcsolódik a bejegyzéshez, de még azon az áttételen keresztül is (ha nem is érzelmi kitörésnek , de érzelmileg) túltelítettnek vélem értelmezésed.
Arról nem is beszélve, hogy Csepeli György munkásságát talán-talán nem, de a szerepem is, (és remélem csak egyelőre) a Diogenész szalonjáét is alaposan túldimenzionálná, ha elfogadnám értelmezésed. Én, vagy a szalon, mint őrző?!
Ugyan már!
Őrizzük meg (ha már a higgadtságunkat nem, de legalább) józanságunkat!
Kifejezetten arra a sorára gondolva idéztem a verset “Az Élet él, és élni akar” (gondoltam is, hogy bolddal kiemelem a sor, amit itt és most meg is tettem, de azt is önmagam alapos túldimenzionálásának érzetem, hogy belenyúljak Ady Endre versébe), és azért mert az Utolsó bejegyzés apropóján (a bejegyzésben foglaltak adekvát értelmezési lehetőségének gondolva) az Életisten kifejezést bátorkodtam – ha csak kérdőjeles formában – használni.
június 30, 2011 @ 10:16 de. • válasz erre
Utolsó bejegyzéshez
“Minden elmegy, minden visszatér; örökké forog a lét kereke. Minden meghal, minden feléled ismét. Örökké szalad a lét kereke.
…Visszatérek ezzel a Nappal, ezzel a Földdel, ezzel a sassal és ezzel a kígyóval, nem valamely új életre vagy jobb életre vagy hasonló életre, a legnagyobban és a legkisebben egyaránt, hogy ismét mindennek örök visszatérését hirdessem.”