Kikérő (és kirohanó)
A rovat létesítésének okáról az alábbi, 2. kommentben írok. A rovat által (az eddigieknél jobban) megközelítő cél pedig egy másik, ezen a linken át elérhető komment írása közben vált számomra az addigiaknál világosabbá. LE
A nem regisztrált email címről küldött kommentek csak jóváhagyás után jelennek meg A regisztrációt nem kell külön kérni, elég egy kommentet küldeni.
március 16, 2011 @ 10:20 de. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Caligula és Teréz Anya#25-26):
Nemhogy nem vitatom (hiszen Te érzed), sajnálom, ha megbántottalak. (A többit azért írom külön kommentként, mert a zárójelben írottakhoz képest lényegtelen, sokadlagos.)
március 16, 2011 @ 12:22 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Caligula és Teréz Anya#25-26):
Ezt, a kikérő rovatot azért létesítettem, mert számomra bántó, ahogy a blog által egyik legbecsültebb kommentelőjének a nevét pejoratív értelemben, az általad kreált “Aristo effektus” névadójaként használod, de ez legyen a ti ügyetek. Pusztán azt szerettem volna ezzel jelezni, hogy nemcsak nem osztom, sértőnek vélem (az általam nem osztott) álláspontod (verbális következményeit).
Amiként ugyancsak (jóval) sértő(bb)nek érzem (egy álláspont érvelő lemaszlagozásánál) annak kiírását (ami jól látható): “Csak a 2. és 4. pontra reagálok“.
Ha érvelve lemaszlagozod állításaim, (számomra) kevésbé lekezelő (és ezzel megalázó), mint annak (leírásával való) megerősítése, hogy “szóra sem tartom érdemesnek, amit összezagyválsz”. Az, hogy ezt szó szerint írja-e valaki, vagy udvariaskodva, csak érzékeltetve nemhogy nem változtat a lényegen, hanem fentebb a leírtak okán számomra az előbbi tűnik emberibbnek, és elfogadhatóbbnak.
Mindezt azonban nem azért írom, és főként nem azért létesítettem a rovatot, hogy minderről egy unalmas, és fölösleges vitába kezdjünk, hanem egyrészt azért, hogy jelezzem, a blogon folytatott kommunikáció nemcsak Neked okoz sértődés közeli feszültséget, hanem a Tieddel, ha nem is azonos, de ahhoz hasonló feszültség forrása.
Másrészt és főként azért létesítettem ezt a rovatot, mert értékesnek, és számomra termékenynek érzem a Veled folytatott beszélgetéseket, ugyanakkor és éppen ezért a beszélgetéseket (amennyire lehet) nem akarom személyes vonatkozásokkal terhelni (és azok menetét ezzel széttörni), mivel azonban ezek elkerülhetetlenek, íme hozzájuk a rovat.
március 16, 2011 @ 2:03 du. • válasz erre
“Csak a 2. és 4. pontra reagálok“
Igen, mert a többiben már vagy egyetértettünk (5., 6 pont), vagy nem értettünk egyet (1. pont), vagy nem volt mondanivalóm (2. pont).
“blogon folytatott kommunikáció nemcsak Neked okoz sértődés közeli feszültséget, hanem a Tieddel, ha nem is azonos, de ahhoz hasonló feszültség forrása”
Mi az amit írtam és feszültséget okoz?
“értékesnek, és számomra termékenynek érzem a Veled folytatott beszélgetéseket”
Erik, ugyanezt gondolom.
március 16, 2011 @ 2:29 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#3):
Válaszod nemcsak köszönöm, szívből örülök annak, amit írtál.
A feszültséget részben az általad írottak (általam való) félreértése okozta, de ezeket tisztáztad fentebb, részben az, amit Aristóról írtál, de ez egyrészt kettőtök dolga, másrészt ritka jelentkezéseinek oka legalább annyira Benne és bennem keresendő, mint amennyire a szóváltásotokban, ami egyébként sem az én ügyem, és több, mint civilizált keretek között zajlott. Szóval térjünk vissza Elliottra, rövidesen ott folytatom disputánkat, mert én vagyok adósod a válasszal.
június 3, 2011 @ 4:21 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (Ironikus észrevételek#49):
Nézd, miután Asitot egyszerre küldted el a magad (az utcán járókelőkével megegyező) udvariasságával melegebb éghajlatra, és zárkóztál el a kérdés érdemi megbeszélésétől, ráadásul álláspontom nincs közelebb a Tiédhez, mint Aristóéhoz, a vita felemlegetését, és az ezzel járó (ízlésem szerint inkorrekt) szurka-piszkát talán mellőzhetnénk.
június 3, 2011 @ 4:23 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#5):
Nem tudsz tőlem olyan mondatot idézni, ami sértő lett volna Aristo személyére nézve, míg én tudok olyat, amely – a nyilvánvaló szóhasználat okán és a szövegkörnyezetbe illőn – sértő volt a személyemre nézve.
Én a mondandót támadtam, ő személyem.
Az volt az első és utolsó vita próbálkozásom. Új voltam, még megilletődött. Be kellett lássam, amit máshol tapasztalok itt is igaz: az értelem, a műveltség nem garancia a politikai vakság ellen. Az elfogultság, amelyet a kialakult, sőt gerjesztett közhangulat táplál, elhomályosít mindent.
Azóta csak kinyilatkoztatok
június 3, 2011 @ 4:27 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#6):
Fogok (olyat idézni),
különösen ha tudsz adni linket. 
(Köszönöm, mert Te talán emlékszel, melyik bejegyzésnél vitatkoztatok.) Addig csak azt jegyzem meg, hogy “zsák a foltját”; a szereposztással viszont egyelőre még némileg zavarban vagyok. 
június 3, 2011 @ 4:29 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#7):
Tücskök és hangyák
Konkrétan ezekre az Aristo-i mondatokra gondolok a bejegyzésből:
1. “El lehet hinni a liberális maszlagot az “öngondoskodásról”, meg az “szabad egyénről” azonban e hit nem igazolódik a valóságban.”
2. “Mert kedves barátom, ha egyszer azt mondod, hogy valaminek a tartalma – mint a hazafiságé – pusztán egyéni vélekedés, közös érték-alappal nem rendelkezik, úgy hogyan nevezheted a manyup esetét “rablásnak”, ami egy értéket (méghozzá negatív értéket) hordozó kifejezés?”
3. “Elnézést a megszólításáért, valójában csak rossz megszokás, szófordulat, hiszen valójában sem kedves, sem a barátom nem vagy. Nem fordul elő még egyszer.”
június 3, 2011 @ 4:39 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#8)::
Hálásan köszönöm kedvességed, hogy visszakerested a linket!
Talán azt is elnézed nekem, hogy külön bejegyzésben válaszolok. A téma megér egy “misét”, és szombatra már “kint van” az anyag (noha csak éjféltől látszik), így marad a vasárnap.
Ps: azt gondolom, elnézed nekem, hogy beszélgetésünket átpakoltam ide, hiszen magammal (a saját kommentem egyik részével) kezdtem (azaz nyilvánvalóan én tértem el a tárgytól).
június 3, 2011 @ 5:43 du. • válasz erre
Válasz Lux Erik hozzászólására (#9):
Én mondtam volna – mint szolgálati közlemény -, hogy a téma inkább ide való. Kíváncsian várom a hétvégi bejegyzést. Ennél is (talán) jobban Aristo véleményét ezúttal nem a MaNyuP-ról, mert arról nem vitázom, hanem arról, amit írt és amit írtam (arról amit írt).
június 3, 2011 @ 5:48 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#10):
Máskor ilyenkor (tréfán kívül!) szólj légy szíves, a lónak négy lába van, nekem meg csak kettő,
a koponyaméretünk különbségéről nem is beszélve!
június 25, 2011 @ 3:35 du. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#20 Bumeráng):
Válasz Aristo hozzászólására (#22 Bumeráng):
Csak részben azért jegyzem meg, hogy megjegyzésemmel is felhívjam a vitatkozó felek figyelmét ennek a rovatnak a használati lehetőségére, részben azért mert úgy gondolom (mindkét kérdésben egy harmadik, de nemfeltétlenül helyesebb álláspontot próbálva meg artikulálni):
1/ A kérés helyett indokoltnak, és helyénvalónak vélem az elvárás kifejezés használatát olyan esetekben, amikor a kérés és az elvárás tárgy azáltal különbözik, hogy az elváró álláspontja szerint az elvárás tárgyának nem teljesítése a dialógus értelmetlenné válásához vezet. Mert sok mindent van amit lehet így is mondani, és lehet úgy is, de van, amit csak egyféleképpen, különben az szinonimák a beszélgetés tárgyának “elmocsarasításához”, a személyes indulatoknak nyitnak utat.
2/ Kijelentések elvárt korrekciója nem ekvivalens a bocsánatkéréssel. (Ennek elvárása helytelen.)
június 25, 2011 @ 4:28 du. • válasz erre
Válasz Aristo hozzászólására (#16):
Válasz Aristo hozzászólására (#22):
Válasz Lux Erik hozzászólására (#23):
Jó ötletnek tartom az effektus átkeresztelését. Ahogy a tudományban lenni szokott, legyen a jelenség első leírója a névadó.
A Kálmán-effektus definíciója:
A vitapartner szájába adott olyan negatív tartalom, amelyet a vitapartner nem írt le, mi azonban feltételezzük és tisztázó kérdés helyett (ezt úgy érted, hogy…? arra gondolsz, hogy…? ezzel az a szándékod, hogy…?) leírjuk helyette.
Eddig detektált Kálmán-effektusok a forráshelyek megjelölésével:
1. “A szellemtörténet mint a humán etológia segédtudománya.”
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/caligula-es-terez-anya/3757/?cp=2#comment-14007
2. “Bár tudom, hogy nem beszéled jól, de szerinted úgy jól fordítom parasztra (mert én viszont csak ezt beszélni), amit írtál, hogy: a témáról szóba nem állok azzal a modortalan parasztra, de szívesen hallanám, hogy mit hebeg össze, ha egyszer Isten igazán megmondom neki, hogy mit is gondolok az olyan parasztokról, amilyeneknek ő egy ritka méretes variánsa?
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/top/luciferi-szemuveg/onismerteto/derulo-nem-diszkutrabilis-dolgokon/?cp=4#comment-19224
3. “ami kb. úgy fordítható magyarra, hogy “olyan hülye vagy, hogy szóba sem állok ilyen kérdésben Veled, mert annyira hülye vagy, hogy úgysem értenéd, amit mondok”
http://lelekespolitika.luxerik.hu/blog/bumerang/4809/?cp=1#comment-21162
június 26, 2011 @ 7:34 de. • válasz erre
Válasz Kálmán hozzászólására (#13):
Válasz Kálmán hozzászólására (#13)