Kiegyensúlyozó (“Szalainak”)
Egy komment tette számomra világossá, hogy a jelenlegi törvényi szabályozás keretei között szükséges egy ilyen rovat. Amiként azt is, hogy egy (okkal, vagy ok nélkül) kiegyensúlyozóként megjelenő véleménynek nem a vita genreálása a funkciója, hanem az államhatalom számár fontos, mert preferált kiegyensúlyozás, amit befejezettnek a vélemény megjelenésével befejezettnek tekintek.
Ha a kiegyensúlyozó(nak vélt) vélemény közlője kíváncsi az arra adott reflexióra, akkor kérem, adjon meg egy a reflexióra alkalmas felületet, és ott folytassanak vitát. Ha ilyet nem ad, akkor (itt) ne (folytassák/folytassátok a vitát).
A blog célja ugyanis nem az utcán és a fejekben tomboló mindent átpolitizáló zagyvaság és/vagy a politika beszabadítása erre a felületre, hanem a politikától ugyan nem független, de nem politikai véleményeknek – és ezáltal témák és területek – összegyűjtése.
Részben abból a célból, hogy azok, akik úgy gondolják léteznek olyan témák és területek, amelyekben nem a (jelenleg) Szalai Annamária és az általa vezetett hatóság és rajta keresztül az államhatalom az illetékes, azok ezt megfogalmazhassák.
Részben pedig abból a (részben kísérleti) célból, hogy kiderülhessen az állam és a társadalom legalább kétezer ötszáz éve történt összezagyválása következtében maradt-e, egyáltalán létezik-e/maradt-e még ilyen terület.
Harmadrészt abból a nem titkoltan önző célból, hogy ezeket az összegyűjtött véleményeket saját gondolataim pontosításához felhasználhassam (hiszen, ha nem ismerem őket, akkor erre nem kerülhet sor).
Hasznos volt számomra a komment, mert számomra némi értelmére világított rá, a Médiatörvény (általam ma is alapvetően elhibázottnak, mert a szuverenitással szemben a szuverenitást korlátozó jogot a gondolkodás kiindulási pontjává erőltetni akaró, és ezzel a gondolkodás lehetőségét romboló) módosításának: helyét keresve (a nem a beszélgetés tárgyához közvetlenül kapcsolódó kommenteket azokat – eredményesen – modalitásuk szerint rendező bejegyzések között, a Dühöngő fölött találtam meg. Nyilvánvalóan nem a filozofikus megjegyzések között, de mégis (arra) jó helyen (hogy aki tehetetlenségében már csak dühöngeni tudna, ebben a rovatban kedvére kiegyensúlyozhatja. Nemcsak a blog, hanem – nyilván vitatható álláspontom szerint – főként és valamelyest önmagát).
Eredetileg, még a fentiek előtt a hírszerző iránymutató cikke hívta fel a figyelmem arra, hogy a saját költségemen üzemeltetett blogjaimon eddig (olykor talán ok nélkü)l nem megjelentetett kommentek (stupid agyam által fel sem fogott szempontok alapján) fontosabbak lehetnek mindannál, mint amit a saját költségemen üzemeltetett blogjaimon összehordanak és összehordok (azoknak, akik azokat saját elhatározásukból látogatják azokat. Sőt, némelyikük a látogatásért még regisztrálni is képes).
Rajtam ne múljék a nemzet felemelkedése!
Sőt, a médiahatóságot sem akarom piszlicsáré dolgaimmal akadályozni! Így ezt a rovatot megnyitom mindazon kommenteknek, amelyekről szerzőik úgy érzik, ha nem jelentethetnék meg a blogomon, elmondanák – ha nem is mindenkinek, de – (a) Szalai( Annamária vezette Hatóság)nak.
Ebben a rovatban is némi késéssel jelennek meg ugyan a kommenetek, de (ennek csak financiális okai vannak, és) megjelennek! Az ezt a rovatot használni akarókat azonban arra kérem, hogy kommenjük elé néhány soros bevezetőt írni szíveskedjenek arról, miért tartják fontosnak, hogy írásuk megjelenjék. Ennek hiányában kommentjük csak a szokásos helyen (vagy épp sehol sem) jelenik meg.
Lux Erik
december 20, 2010 @ 10:57 de. • válasz erre
Figyelemfelhívó komment
december 21, 2010 @ 10:38 de. • válasz erre
A hozzászólásokkal most hogyan lesz? Azok majd egymást egyensúlyozzák vagy egyesével kell kiegyensúlyozottaknak lenniök?
Vagy majd a bloggazda ellensúlyoz?
Mennyi büntit kap majd a bloggazda, ha én kifejezetten az ő háborgatása végett leszek kiegyensúlyozatlan?
A büntetés a hozzászólónak is jár vagy csak a bloggazdának, aki nem egyensúlyoz ki minden egyes hozzászólót?
Ez a hozzászólásom eddig kiegyensúlyozott?
És mostantól, amikor azt mondom, hogy sületlenségnek vélem az internet b@szt@tását, ezt most kiegyensúlyozza e az, hogy nagy reményeim vannak a kormányt illetően, mivel a blogszabadság láthatóan fontos neki?
Valami útmutatást Erik, hozzászólási szabályzatot vagy valamit, hogy tudjam mihez tartani magam!
december 21, 2010 @ 11:38 de. • válasz erre
A hozzászólásokkal – remélem – úgy lesz, ahogyan a bejegyzésekkel, és ahogyan eddig:
Értelmes emberek érdekes témákról nagyobb részben a bejegyzéseknél, kisebb részeben különböző felületeken beszélgetnek.
Most ezen felületek között létesült még egy: ez, a kiegyensúlyozó.
Azoknak létesült, akik az új médiatörvény alapján vélik úgy, hogy mondandójuknak ezen a blogon van helye. Lett, ez a felület.
Ha pedig a rendeletalkotó jogalkalmazó (továbbiakban NMHH) úgy véli, hogy ez nem elégséges, akkor szól, és én a jogkövető magatartás keretein belül eldöntöm, hogy szólásának megfelelően vagy módosítok a felületen és annak működési módján, vagy megszüntetem a felület nyilvánosságát, vagy magát a felületet.
Ha nem az NMHH véli (és ezzel dönt) úgy, hogy ez a felület nem elégséges a médiatörvény módosításával manifesztálódó jogalkotói szándéknak az ezen a blogon történő megvalósulásához, akkor szól az NMHH-nak, és az vagy szól nekem, vagy nem.
Akár szól azonban, akár nem, az előző bekezdésben leírtak valamelyikére kerül sor, és semmiképpen sem kell új hozzászólási szabályzat megalkotására fecsérelnem az időm, mert (részben véges, részben pedig) addig, amíg nem az NMHH-nak van észrevétele ennek a blognak a működtetésével kapcsolatban, addig egyetlen kivételtől eltekintve ezen a blogon minden pontosan úgy megy, ahogyan eddig.
Az egyetlen kivétel: a blog ezzel a felülettel bővült azok számára, akik úgy érzik, hogy mondandójuknak (az én megítélésemmel ellentétben és) az új – még nem hatályos – médiatörvény alapján ezen a blogon van a helye.
A jogalkotó szándék megvalósulását (ne haragudj Laci ezért! Ahogy más kontextusban kis módosítással mondani szokás: “nem személyes, hanem jogkövető“) azzal sem kívánom hátráltatni, hogy ezt a felületet (eredeti szándékommal ellentétben) a médiatörvény blogvonatkozásainak vitatásával terhelem (és ezzel, ha el nem is térítem az eredeti céljától, de azt homályossá teszem). Azonban a vitatásnak sem akarok kerékkötője lenni, így ennek most – és építő észrevételednek köszönhetően - külön rovatot létesítettem.
január 19, 2011 @ 11:40 de. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (Igen#12):
azt hiszem, hogy fenti vélekedésed ugyanannak a megkülönböztetésnek – a mára pontatlanságon enyhülő – hiányából ered, amit (nemcsak lucifer általam vitatott hozzászólásai, de) a filozófia (szofisták utáni, máig tartó) története alapoz(ott és alapoz) meg. Lucifernek (ha nem is) mindenről (de a termékeny beszélgetéseknél jóval gyakrabban) a csoport jut az eszébe, ami nem baj, sőt! Vitára okot adó pontatlanságok abból származnak, hogy csoportként arról kezd beszélni, ami (csak manapság, már a filozófusok számára is, de sokáig nem felderengő módon) régen elkülönült államként és akként, aminek még neve sincs, és amit úgy kapunk meg, ha az államot kivonjuk a társadalomból (és ennek a kivonásnak az eredménye mind nagyobbként., és “társadalmon kívüliként” (ha nem is) adódik (de mind szembeötlőbb).
Visszakanyarodva írásod eredeti témájához nem hiszem, hogy (eredményesen) ellen lehet állni. Micsoda harcos cikkben is kérné ezt ki magának új (az még ország nagyobb dicsőségére) Madách díjasunk (több is veszett Schiffnél, akarom mondani Mohácsnál)! – és okkal.
Micsoda kirekesztő attitűd, hogy épp azoknak ne legyen beleoszlásuk ezekbe a dolgokba, akik éjt nappallá téve fáradoznak a köz javáért!? És persze, hogy csekélyke eredménnyel, ha közben a köz javáért nem éjt nappallá téve fáradozók még itt is, még a virtuális térben is ellenállásról fantáziálnak, sőt (ha nem értem félre hozzászólásod mondandóját) egyenesen fölbujtanak.
Más kérdés persze, hogy a(z alapjában tényleg helyes) jogkiterjesztésnek (hogy a virtuális térben ugyanazok a szabályok érvényesüljenek, mint a nem virtuális térben, hogy a lopás és a betörés itt is ugyanúgy lopás és betörés legyen végül, mint a nem virtuálisban) számos eleme is, és módja is (nagyon) hibádzik. Arról nem is beszélve (és ez a fő probléma) hogy a legfőbb és alapvető baj azzal van, amit ki akarnak terjeszteni a (csak nagy, de talán nem döntő részben bornírt és) militáns ostobasággal. Ez a bornírt és militáns ostobaság fog talán (de csak szerencsés esetben, és valamelyest) enyhülni a (nagyon ostoba, nagyon bornírt és meglehetősen militáns módon) jogkiterjesztés(nek nevezett processzus) soron (de csak abban a mértékben, amilyen mértékben ennek akadályaiként több, és más is artikulálódik az önmagában üres, és reménytelen ellenállásnál. Annál, hogy “eb ura fakó!”).
január 20, 2011 @ 9:47 de. • válasz erre
Aligha nevezném üres és reménytelen ellenállásnak azt, amikor teljesen törvényesen, a valóság teljes tiszteletben tartása mellett felmutatjuk a lényeget.
Pl.:
http://seoblog.bognarstudio.hu/onmegsemmisito-politikai-marketing-orban-viktor-az-ep-es-az-sms/
január 20, 2011 @ 1:55 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#5):
A lényeg felmutatásához szívből gratulálok
hitük és híveik szerint ez eddig csak a papoknak, 
(és nem szakrális területen csak néhány kivételes elmének) sikerült, de az utóbbiakról az utókor eddig mindig kiderítette, hogy nem is az, de legalább is nem pontosan az és főként olyan a lényeg, mint amit/mint amilyenként felmutatni az utókor (emellett általában elismerő) ítélete szerint csak vélték.
Amúgy nem azt akartam kifejezni a leírtakkal, hogy az ellenállás üres és reménytelen, hanem olyasmit, amit most (bejegyzésedre reflektálva) úgy mondok, hogy a lényeg felmutatása maximum arra elég, hogy a lényeg felmutatás nyomán felzendülő főpapi kórus hatására néhány paragrafus néhány szava módosuljon (esetleg 1-2 paragrafus kikerüljön).
(és pontosan az a) hiba lenne, ami miatt a megváltozott betűjű törvény mellett ugyanolyan (sőt gyaníthatóan a frusztráció miatt vadabb) jogalkalmazás(i gyakorlat) kezdődnék, mint amilyennek a lehetővé tételéért az eredeti törvény megszületett.
Ezt a lényeggel összetéveszteni lényegi
Nem azt akartam tehát kifejezni, hogy üres és értelmetlen a tiltakozás, hanem azt, hogy olyan mértékben válik üressé és értelmetlenné, amilyen mértékben csak tiltakozás marad, és nem talál utat ahhoz (amire a magyar történelemben nem nagyon volt eddig példa), hogy néhány csak szimbolikus gesztus kikényszerítése mellett és után ezeknek a szimbólumoknak az őrzője és ezáltal érvényesülésük biztosítója, mert biztosítéka legyen.
január 20, 2011 @ 5:44 du. • válasz erre
Végiggondolva eddigi beszélgetésünket:
1.) felvetettem, hogy egy esztelen intézkedéssel szemben ellenállást kell tanúsítanunk
2.) azt mondod erre, ellenállni nem elég, több kell
3.) mutatok egy példát a valóságban létező, álságos politikusi magatartás “leleplezésére”, amely önvédelmi reflexeket ébreszthet (miképpen mondjuk Pratkanis és Aronson A rábeszélőgép c. könyve) v.ö. az illegalitás “aprómunkájának” fogalmával
4.) azt mondod – ez se elég, és szembesítesz egy olyan elvárással, amely életerős tömegmozgalmat kíván, erős civil mozgalmat, esetleg pártot
5.) erre én megrémülök – megvannak-e ehhez a társadalmi feltételek? Mert ha neincsenek, akkor afféle Che Guevara megmozdulások születhetnek csak, aminek semmi értelme.
Na most akkor hogyan tovább?
január 20, 2011 @ 5:53 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#7):
Azt, hogy az ellenállás hideg vízre sem elég, tartom, hogy ebből miként következik Che Guevara, elképzelni sem tudom. Számomra semmiképp sem az következik.
Rébuszok helyett azt állítom, hogy alapvetően nem a gonoszság, nem a politikai rosszindulat stb. stb. vezetett a jelenlegi helyzethez, hanem és döntő módon az ostobaság, amin néhány szó megváltoztatása, vagy épp egy-két cikkely törlése mit sem segít. Bővebben itt (éppen csak) elkezdtem részletezni, amit erről gondolok. (Csak azért adtam linket, mert nem akarom elárasztani ezt a felületet azzal, amit egy másikon már elkezdem megírni.)
január 20, 2011 @ 6:52 du. • válasz erre
Természetesen tudomásul veszem e témában az átirányítást más felületre, ám annyit itt még szeretnék elmondani, hogy felfogásom szerint a médiatörvény nem önmagában álló szerencsétlenség, hanem egy komplex konzervatív értékrendre épülő, nacionalista és autokrata vonásokkal barázdált rendszer része!
Szigor, büntetés, rend, fegyelem az élet minden területén, könyörtelen egzisztenciális leszámolás az ellenfelekkel – filozófusoktól a politikusokig.
A médiatörvény ennek a trendnek a beteljesítése az offline és az online médiában.
Nem értek veled egyet abban, hogy ez pusztán ostobaság!
Ellenkezőleg.
A maga gonosz, hatalmi mámorban szenvedő módján minden lépés zseniálisan kiszámított.
Ha azt mondom, hogy meggyőződésem szerint ez nem szolgálja a modern Magyarország fejlődését, akkor ezt persze lehet relativizálni, hogy honnan tudom én azt, de valakinek mégiscsak igaza van: vagy a kormányon lévőknek vagy azoknak, akik úgy gondolkoznak, ahogy én is.
A demokratikus eszközökkel történő ellenállás (nevezhetjük ellenzéki politizálásnak is) helyénvaló!
Azonban ezt évekig, meglehet évtizedekig erős ellenzéki pártok nélkül, erős hagyományok nélküli civil mozgalmak híján kell(ene) produkálni.
Olyan gazdasági viszonyok között, amikor a Maslow piramis legalján lévő primer szükségletek kielégítése is nehézségekbe ütközik. Olyan körülmények között, amikor nagyon gyengék a demokratikus ellenállás társadalmi tapasztalatai és képességei.
Az önfeláldozó, üres, haszontalan, vagyis öncélú ellenállás – ebben igazad van -, értelmetlen.
De akkor hogyan? – felfogásom szerint erről beszélgettünk.
január 20, 2011 @ 7:24 du. • válasz erre
Válasz Bognár László hozzászólására (#9):
Egyszerűen elkezdtem megírni egy felületen, és fölöslegesnek véltem és vélem itt megismételni, de annak beszélgetésünkhöz tömörített lényege:
A magyar hírközlés szabályozás minden uniós elismerése ellenére kőkorszaki volt, mert az MNHH jogelődje az NHH (egyébként okkal) féltve saját függetlenségét részben semmit sem tett azért, részben makacsul ellenállt annak, hogy korszerű, konvergens (hírközlési és média)hatóság legyen. Ez merev szétválasztása az egyébként (mára már) szétválaszthatatlanul összetartozó területek szabályozásának olyannyira tarthatatlanná vált, hogy a másik (mostanra jóval szűkebb körben, de szintén őrjöngésig) szeretett vezető megbízottja el is kezdett egy új médiatörvényt egyeztetni nem mással, mint Szalai Annamáriával. (Újságokból visszakereshető. Azért nem adok linket, mert fejből írom.) Nagyjából el is készültek a normaszöveggel, csak az előző szeretett vezető az ő szempontjukból túlságosan korán (a mostani szeretett vezető érkezése előtt) megbukott.
Így egyoldalúan és a még nagyobb késéssel történt meg az, ami régóta elkerülhetetlen. Abban teljesen igazad van, hogy az egyoldalú fazonírozás következtében (a tekintélyelvűségtől kezdve nagyon sok mindenen át) egy csomó nemcsak anakronisztikus, de piacromboló, és ezáltal befektetőt riasztó, ezáltal a technológiai fejlődést a forráshiánnyal megakadályozó különösen fölösleges szigorítás került az új normaszövegbe.
Azt, hogy ezek egy része az egyoldalú fazonírozás következménye a legkevésbé sem tagadom, állítom viszont, hogy ezek negyed-, legfeljebb harmadlagos fontosságúak ahhoz a politikai (hozzá nem értésből fakadó) ostobasághoz képest, ami a terület irányítása és szabályozása (iparpolitika) helyett egymás programnak nevezett elaborátumainak átírásával foglalkozik, és időnként célcsoportnak elnevezett embereknek számítógépet osztogat, és legújabban a tehetetlen hozzá nem értését nemzetközivé dagadó botrányokkal fedi el.